Ha receptre lehetne felírni mosolyt és egy korty derűt, valószínűleg boldogabbak lennének a kapcsolataink. Hiszen egymást szerető emberek is képesek életre-halálra összeveszni, vagy szakítani jelentéktelen butaságok miatt, közben nem veszik észre, hogy a konfliktus egészséges nevetésbe torkollhatna egy leheletnyi (ön)irónia segítségével.
Sok szakember figyelt fel arra a párkapcsolati mediációkon, hogy azok a nők és férfiak, akik még tudnak együtt nevetni, a sérelmeik kibeszélésére is képesek. Ám azokban a kapcsolatokban, amelyekben derű helyett a közöny vette át az irányítást, és a felek csak idegenekkel körbevéve érzik jól magukat, kisebb az esély arra, hogy ismét felleljék az együttélésben meglevő értékeket.
Nevelnek az orchideák
– Szeretjük és becsüljük egymást a jogász férjemmel, csakhogy ő kolerikus személyiség, akinek fontos az irányítás, és mindent jobban akar tudni, mint én – meséli egy negyvenhat éves kertészmérnök. – Magam is erős egyéniség vagyok, tehát „két dudás” naponta veszekedhetne, ha nem lennénk megáldva mindketten jó adag humorérzékkel. Például elég sokáig tudtam nevetni azon, hogy a hideg beálltakor komoly arccal tart előadást arról, hogy tilos a gyönyörű muskátlikat a teraszon hagynunk télre, mert megfagynak, majd hasonló komolysággal magyarázta el néhány hónappal később, hogy nem maradhatnak a pincében nyáron, mert végük lesz. (Jogászi segítség nélkül hogyan ismerhetném én, a kertészmérnök a muskátlik természetét?) Amikor elegem lett a szónoklataiból, nem kezdtem ordítozni, inkább gratuláltam neki, mert remek kertész, és arra kértem, lepjen meg a születésnapomra orchideákkal, ráadásul ígérje meg, ő fogja gondozni őket. Vállalta, aztán lovagként vásárolt különböző fajtájú orchideákat, és precízen elhelyezte valamennyit a terasz árnyékos szegletében, mert ott jól mutattak. Én hallgattam, pedig az orchideáknak fény, meleg és pára kell! Mi történt azóta? A férjem vért izzadt a sorra kiszáradó virágokkal, de kitartott. Megvásárolta Tátrai Zsuzsa szakkönyvét, állandóan azt bújta, vett egy kicsi üvegházat is. Néhány hete épp az üvegház előtt gratuláltam neki a virágokhoz. Boszorkány vagy, sziszegte ő felém, mire kitört belőlem a nevetés. Aztán csak néztük egymást, közben úgy röhögtünk, hogy kicsordult a könnyünk. De amióta orchideaszakértő, nem hozza szóba a muskátlikat!
