„Gyerekkoromban úgy voltam vele, hogy írónő, színésznő, vagy énekesnő leszek, vagy mindegyik egyszerre”

 – hallhatjuk Fábián Juli hangját a Like a Child című dokumentumfilmben, amely fájdalmasan rövid életét dolgozza fel a tehetséges, sokak által kedvelt énekesnőnek. Erre reflektált édesanyja is, a filmben azt mondja, nem volt mindig egyértelmű, vajon mi lesz felnőttként a mosolygós lányából, akit egyszerre sok minden érdekelt. Végül egy pályaválasztási tanácsadó segítségét is bevetették, és szülei tanácsára tett egy kitérőt a Külkereskedelmi Főiskolán, amit ugyan tisztességgel elvégzett, ám nem nagyon érdekelte az üzleti világ. Ellenben egyre inkább megerősödött benne az elhatározás, hogy az énekléssel szeretne foglalkozni.

Fotó: Koczka

„Semmi sem véletlen, semmi sem hiábavaló”  

–  válaszolta, amikor a főiskolai évekről, azt kérdezték tőle, nem volt-e időpazarlás. azt tanulni, ami nem igazán érdekelte. Tanulmányait az Etűd Zeneiskolában folytatta, itt sajátította el a dzsesszének alapjait, Munkácsi Bea és Winand Gábor szakmai iránymutatásával. Tehetsége ekkor már a saját tanárai érdeklődését is felkeltette, többet tanácsolták neki, buzdították, hogy menjen, képezze magát tovább, így végül némi önbizalomhiánnyal, de jelentkezett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessztanszakára. Azonnal felvették, Berki Tamás tanítványaként szerezte meg második diplomáját. Érett, átélt előadásmódjára azóta is emlékeznek az oktatói, akik szerint kiemelkedő volt fejlett stílusérzéke és improvizatív készsége. A karrierje innen gyorsan beindult, számos zenekarban játszott: tagja volt a kizárólag női tagokból álló Soft Jazz Bandnek, az elektronikus zenét játszó Erik Sumo Band mellett az öt dzsesszénekesnőből és négytagú zenekarukból álló formációban, a Jazzjetben is énekelt. Végtelen energiájának köszönhetően volt saját kvartettje, a Just In Time, amellyel két éven keresztül ott voltak a hazai legjobb klubokban, fesztiválokon, az A38 Hajó színpadán például blueslegenda Robben Ford előzenekaraként. A kvartett olyan zenészegyéniségekkel is fellépett, mint a trombitás Fekete-Kovács Kornél, Ducsai Szabolcs vagy a fiatal gitáros tehetség, Oláh Szabolcs.
Zenei kvalitása mellett a személyisége is lehengerelte a körülötte lévőket. Egy barátja, Koczka, a fodrász szakma egyik elismert szakembere, a nőklapja.hu megkeresésére így fogalmazott vele kapcsolatban:

„Hogy milyen ember volt a Juli? Konkrétan megváltoztatta az életem. Azzal ahogy látja a világot, azzal ahogy mindenki felé szeretettel fordult! Azzal ahogy a profizmusa ellenére sohasem volt elszállva attól, amit tud! Azzal ahogy szeretett élni!

Nagyon sokat beszélgettünk és rájöttünk hogy rokonlelkek vagyunk, és sok közös gondolatunk volt az életről! Nagyon hiányoznak a beszélgetéseink! Nagyon hiányzik a hangja! Csodálatos ember volt, kívül, belül. Azt tűztem ki célul hogy őrzöm az emlékét ameddig én itt vagyok a földön, aztán majd odaát folytatjuk.”

Koczka és Fábián Juli (Fotó: Koczka)

Számos hazai és külföldi fellépés után a 2008-ban megrendezett, dzsesszénekverseny, a Montreux Jazz Voice Competition legjobb nyolc énekese közé jutott. Barabás Lőrinccel Eklektrick néven, összehozták az ország egyik legismertebb elektronikus zenekarát, és ez meghozta Juli számára az ismertséget. Ez idő alatt hozta létre saját formációját a Fábián Juli Jazz Riffet,  2011-ben elnyerte a Lakatos-Ablakos Dezső Ösztöndíjat, ugyanebben az évben a Sárik Péter zongoristával közös duójával Harmony címmel publikált zeneanyagot. 2012-ben még nagyobb sikerek jönnek.

A Zoohackerrel, a közös elektroakusztikus formációja indult A Dal 2012-ben, és a Like A Child című dallal bejutott a nyolcas döntőbe.

„Nagyjából arról szól, hogy az ember ne vegye már magát olyan nagyon komolyan, hanem hagyja egy kicsit a benne élő gyermeket kiszabadulni, játékosnak lenni, bohóckodni, viccelődni és egy kicsikét hülyének lenni” – mesélt anno a dalról, amely összhangban volt azzal, ahogy ő is élte az életét: pozitívan, nevetősen, mindig előre nézve.

2017. december 16.

Akkor sem veszítette el optimizmusát, amikor kiderül, hogy egy rosszindulatú daganat miatt minimum egy évre kényszerpihenőt kell tartania, pont akkor, amikor a karrierje szárnyalt. Juli elfogadta a helyzetét és csak a kezelésre, a gyógyulásra fókuszált: hitte, hogy ez egy próbatétel, amit meg kell ugrania. Egy évvel később visszatért, bár a menedzserével tudatosabban válogattak a felkérések között, hogy kevesebb legyen rajta a teher. 2015-ben megjelent a várva várt első albumuk, a „Shine”, és egyre nagyobb közönség előtt léptek fel. A koncertek mellett Juli televíziós szerepléseket is vállalt: fellépett az X-Faktorban, A Dalban és A nagy duettben is és tagja volt a Random Trip nevű improvizációs közösségnek. Szárnyalását egy újabb diagnózis, és az újra elhatalmasodó betegsége akasztotta meg. Juli az újabb kezelések előtt a közösségi médiában türelmet, és lelki támogatást kért a rajongóitól.

„Arra kérlek benneteket, hogy tartsátok tiszteletben ezt az időszakot, szorítsatok nekem és küldjetek sok pozitív energiát, hogy mielőbb újra egészséges lehessek és alkothassak, énekelhessek. Hálásan köszönöm! Szeretlek benneteket és időnként hírt fogok adni magamról”

Ez volt az utolsó nyilvános üzenete, pár hónappal később,  2017. december 16-án csendben távozott.

(Kiemelt kép: Szepesi Mátyás/Wikipédia)