Na nem mintha a valóság és az élet alapvetően könnyű volna, sokszor mégis hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha minden rendben lenne körülöttünk. Pedig ez már csak a statisztikák miatt is lehetetlen: álmunkból felébredve is tudjuk, hogy minden 5. nőt bántalmaz a partnere, hogy havonta átlagosan 3 nő hal meg itthon párkapcsolati erőszakban. Tudjuk, hogy a gyerekek sincsenek biztonságban (hogy évente 15 000-en lesznek valamilyen erőszak áldozatai), hogy a veszély sokszor olyan emberek formájában leselkedik rájuk, akikről „soha senki sem gondolná, hogy ilyenre képes”, mert hát „olyan kedves, szelíd ember”! Akik köztiszteletben állnak, netán magas pozíciót öltenek be, akik mintaértékű életet élnek, esetleg még mélyen vallásosak is.
Az erőszak anatómiája
Tudjuk persze, mégis megdöbbenünk, amikor újabb és újabb híreket hallunk párkapcsolati erőszakban szenvedőkről és szexuálisan zaklatott gyerekekről. Pedig lassan rá kellene jönni, hogy nem élhetünk csukott szemmel. Dacia Maraini novellagyűjteménye, a Rabolt szerelem pont olyan olvasmány, ami szívszorító elbeszélésekben tárgyalja napjaink egyik legfájóbb témáját, a nők és gyerekek elleni erőszakot, és ezáltal segít kinyitni a szemünket, és rádöbbent arra, hogy sokszor mi magunk is tele vagyunk előítéletekkel. Ugyan évek óta elérhető a NANE Egyesület összeállítása, a Miért marad? című tájékoztató füzet (ráadásul ingyenesen letölthető minden érdeklődő számára), mégis rengetegen teszik fel még ma is azt a kérdést, hogy „na de miért nem hagyja ott a nő a bántalmazó férfit?” Ahogyan azt is tudjuk, hogy a szörnyetegek csendben, titkolózást követelve működnek, mégis rengetegen kérdezik, „hogyan nem veszi észre egy anya, ha férje szexuálisan bántalmazza a gyerekeket?”. Amikor arról hallunk, hogy nyom nélkül tűnik el egy gyerek, akár a saját kertjükből, sokan a szülőket hibáztatják, mondván, bizonyára felelőtlenek voltak.
Olyan kérdések és magunknak adott válaszok ezek, amelyekkel saját félelmeinket csillapítjuk, amelyekkel abba a hiszembe ringatjuk magunkat, hogy bezzeg mi másként tennénk, bennünket nem érhetnek ilyen tragédiák.
Az olasz írónő nyolc novellája pont attól húsba vágó, hogy rájövünk, igenis velünk és a közvetlen környezetünkben is megtörténhet ilyesmi. Nem biztos, hogy észrevesszük, mert a gonosz sunyin, éber figyelmünket kijátszva kúszhat be az életünkbe. „Elvégre olyan jóképű és érzékeny ember!” A könyv többek között arra is felhívja a figyelmet, hogy az erőszak sokszor rejtve marad még akár az áldozat közelében állók előtt is. Ezekbe a sötét lelkekbe vezet be Maraini ezekkel a történetekkel, amelyek pont annyira hosszúak csak, hogy ép ésszel végig tudjuk olvasni őket.
Tárgyilagosan, sokszor talán túl egyszerűen és tényszerűen meséli el ezeket a sztorikat, de talán pont ettől lesz fájóan igaz az egész, az írónő ezzel rajzolja meg legpontosabban az erőszak anatómiáját, és így mutatja meg, milyen komplikált az áldozat és erőszaktevő viszonya, hogy a társadalom sokszor mennyire közönyös vagy éppen ellenséges az áldozatokkal szemben. Nyilvánvalóan nem azért teszi mindezt, hogy elültesse a félelmet a lelkekben, hanem inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy figyeljünk egymásra, illetve arra, hogy mennyire fontos és nélkülözhetetlen (volna) az őszinte kommunikáció. Mind a felnőtt-felnőtt, mind a felnőtt-gyermek kapcsolatok esetében.
Dacia Maraininek nem ez az első ilyen témájú könyve: az írónő a kortárs olasz irodalom egyik legnagyobb tekintélyű, legtermékenyebb szerzője, fontos kulturális és közéleti szereplő, munkásságának középpontjában a női témák és női sorsok állnak. Szinte minden műfajban alkot: költő, regényíró, esszéista, színpadi szerző, forgatókönyvíró, akinek műveit több mint húsz nyelvre lefordították. Első regénye 1962-ben jelent meg. Magyarul is kiadott, Marianna Ucría hosszú élete című regényével 1990-ben elnyerte a rangos Campiello-díjat, majd 1999-ben neki ítélték a Strega-díjat Buio (Sötétség) című elbeszéléskötetéért. A Marianna Ucría hosszú élete és a Rabolt szerelem mellett a Végállomás Budapest című regénye olvasható magyarul.
(Kiemelt kép: Dacia Maraini egy könyvbemutatón, forrás: Getty Images)
Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!
