„Az embernél minden területtel más orvos foglalkozik, az egyik betegséghez a belgyógyász ért, a másikhoz az urológus. Itt viszont az állatorvosnak úgy kell helytállnia, hogy minden kutya más problémával érkezik” – fogalmazott egy gazda a kisállatklinikán, ahol a látogató a saját szemével győződhet meg az életösztön csodájáról.
Rendelés az Állatorvostudományi Egyetem Sebészeti és Szemészeti Klinikáján. Az előtérben hat kutya és egy macska vár a gazdájával. Mielőtt az új pácienseket fogadná, a rektorhelyettes, dr. Németh Tibor professzor azokat a korábban műtött ebeket vizsgálja meg, amelyek remélhetőleg ma hazamehetnek. Az első betege, Sir Winston akkora, hogy három asszisztens emeli fel az asztalra. Leveszik a nyakáról a kötést – a nagy daganatra már csak a vágás emlékeztet. Három napot töltött a gazdája nélkül, amikor kiviszik hozzá, szinte felborítja, úgy örül neki.
– Szia, kicsim, szia, manóka! – öleli könnyes szemmel kedvencét Hanzel Sarolta. Komlóról jöttek. Az orvos behívja őket, hogy a gazdával is átbeszélje a fejleményeket, közben az állat folyamatosan a tulajdonoshoz túrja a fejét, és hangosan vakkantgat.
– Nagy dumás. Szívesen mesél – magyarázza Sarolta.
– Ilyenkor panaszkodnak a betegek – feleli a doktor –, de a felét se higgye el annak, amit mond!
Nem Winston az egyetlen kutya, amelyik messziről érkezett. Leonard, a mopsz például Győr-Moson-Sopron megyéből jött, rajta a fuldokló hangja miatt torokműtétet végeztek.