1992 őszén fiatal lány került a Nők Lapjához fotós gyakornoknak. Ma már azt is bevallja, hogy jó darabig nem vette elég komolyan ezt a lehetőséget. De miután Tóth József, „Füles”, a legendás fotós és karikaturista kis híján elküldte, hogy vagy odateszi magát rendesen, vagy elmehet, végül maradt. És komolyan vette. Így lett Falus Krisztából az ország egyik legjobb portréfotósa, az arc, a fény és a pillanat megörökítője.
A Nők Lapja olvasói tudják, Hulej Emese és Falus Kriszta összeszokott páros.
Egy történetet muszáj elmesélnem. Hét vagy nyolc éve Krisztával egy egész éjszakát töltöttünk a szülészeten. Volt ott vajúdás, szülés, császármetszés, orvosok, bábák, nővérek, sok fájdalom, nagy öröm.
Egy fiatal férfinak a felesége a műtőben volt, mi tartottuk benne a lelket a folyosón. Kérdeztük, ott lehetünk-e a nagy pillanatnál, bólintott, hogy igen. Aztán kitolták a feleségét, ő ráborult, és ahogy az asszonyt tolták tovább, Kriszta is odalépett, hogy megörökítse azt a mosolyt, amelyet csak ekkora boldogság tud az arcra rajzolni. A fiatal nő ránézett Krisztára, és hitetlenkedve kérdezte: Falus Kriszta? A Nők Lapjától? Nem tudta, hogy ez most valóság, vagy még az érzéstelenítő hatása. Ez történt sok-sok közös riportunk egyikén.
