Miközben sajnos ez nem így van, és ezt a Briliáns barátnőm című filmsorozat remekül be is mutatja. Pontosan ábrázolja, hogyan nyomja el a nőket a patriarchális berendezkedés, ahogyan azt is, miként determinál sorsokat az öröklött szegénység és a becsontosodott klasszikus nemi szerepek együttese. A sorozat alapját Elena Ferrante Nápolyi regényei adják, a négykötetes műből az első két regényt filmesítették meg két évadban az alkotók, de már a harmadik évadot is beharangozták. A nápolyi regényfolyam két lány barátságát követi végig gyerekkoruktól kezdve – történetükön keresztül azt is láthatjuk, milyen sokféle dinamikája, színezete, és szintje lehet egy baráti kapcsolatnak.

Fáradt arcú családanyák,  jövőtlen lányok

„Ezúttal viszont tisztán láttam a régi telep családanyáit. Idegesek voltak, fásultak. Hallgattak, összeszorított szájjal, vagy üvöltve szidták rosszalkodó gyerekeiket. Alig vonszolták magukat, girhesek voltak, karikás szemekkel, beesett arccal; vagy kövérek, termetes hátsóval, dagadt bokákkal, súlyos mellekkel, bevásárlószatyrokkal, a szoknyájukba kapaszkodó csemetékkel, akik nyafogtak, hogy felvegyék őket. […] Elnyűtte őket az élet, a férjük, az apjuk, a fivéreik, akikre egyre inkább hasonlítottak, vagy a gürcölés, az évek, a betegségek.

Mikor kezdődik ez az átalakulás? A házimunkával? A terhességgel? Az ütlegelésekkel? Lila is formátlan lesz majd, mint Nunzia?”

– teszi fel magának a kérdést az egyik főszereplő, Elena, aki kora gyerekkorától kezdve keményen küzd, hogy ne kelljen az anyja és a telepen élő nők sorsára jutni. Elena és Lila hasonlóképpen szomjazzák a tudást és a jobb, minőségibb életet, mint amibe beleszülettek, ám csak egyikőjüknek sikerül kitörni. Lila tragédiája sok hátrányos helyzetű gyerek drámája, azoké a gyerekeké, akik hiába rendelkeznek jó készségekkel, elvesznek, sokszor a saját mikrokörnyezet húzza őket vissza, vagy azok a régi tradíciók, amelyeket generációról generációra visznek tovább.

A sorozat nemcsak az emberi barátság rétegzettségét, sokféle dinamikáját mutatja be, hanem egyúttal pontos képet ad arról is, hogy milyen reménytelen azoknak a helyzete, akik a klasszikus nemi szerepmintákon túl a szegénységet is megörökölték, akik a hátrányos helyzetükből kifolyólag híján vannak a lehetőségeknek, hogy megszakíthassák a generációs spirált.

Kitörni, minden áron

Elena és Lila dacolnak a helyzetükkel, próbálnak a szűk skatulyájukból kitörni. A történetük itt játszódik Európában, nem is olyan régen, a második világháborút követő időszakban, mégis, a főszereplők egy olyan, a férfiak által uralt világban élnek, amelyben a nők számára a szülésen, a gyereknevelésen és a férjük kiszolgálásán kívül nincs más opció. A telepen természetes, hogy a lányok félig gyerekként válnak anyává, hogy a sok munkától, szüléstől, korán megöregszenek, hogy a férjeik néha elverik őket, hogy a szavuk nem sokat nyom a latba, még akkor sem, ha a saját életükkel kapcsolatos döntésekről van szó.

Láthatjuk – ami még ma is annyira jellemző –, hogy a nők a saját fájdalmaikat, problémáikat bagatellizálják, az élet velejárójának tartják.

Mert gyerekkoruktól kezdve azt látják, hogy ez a sorsuk: tűrni, dolgozni, saját érdekeiket a család és mások mögé helyezni. A jeleneteket látva nem érzi úgy az ember, hogy valami ismeretlenbe nyer betekintést, hasonlót láthatunk, ha Budapest szegényebb kerületeiben sétálunk, vagy elmegyünk egy-egy leszakadt vidéki térségbe, ahol a nihil, a félig gyereklányokon csüngő maszatos gyerekek és megfásult felnőtt arcok az utcakép részei, és ahonnan kitörni nagyon nehéz. Pláne, ha az ember lánynak születik. De Elena és Lila próbálkozik, dacszövetségük gyökere a közös motiváció: a szabadulás vágya. Mint a telepen a legtöbben, ők is szegény családi háttérrel rendelkeznek, és bár Lila alapkészségei jobbak, mint Elenának, hiszen az agya úgy működik mint egy szivacs, a belső elveszettsége szabotálja a boldogulását. Viselkedésével szembemegy mindennek és mindenkinek, a puszta létezése egy provokáció. Láthatóan sokat szenved, de traumái miatt azt sem tudja megengedni magának, hogy átélje a fájdalmát, így vergődésével másokat is bánt. Különösen sokat kap ebből a halk szavú Elena, kapcsolatuk egy ponton egyenesen toxikussá válik, és a sorozat végére nehéz eldönteni, hogy ez barátság, vagy inkább egy függő viszony?

„Próbálkozásaikat, elbukásaikat, kapcsolatuk organikus alakulását követi végig a sorozat, és mindezt úgy teszi, hogy egyúttal tükröt is tart: hiszen a látott események kapcsán kénytelenek vagyunk mi, nézők is szembenézni azzal, hogy honnan hová tartunk, gyermekkorunk céljaiból mi maradt, vagy hogy a baráti kapcsolatainknak mi is az alapja, az összetartó kapcsa?”

A Briliáns barátnőm első két évada megtekinthető az HBO GO kínálatában.

(Kiemelt kép: IMDb)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!