Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Ez a nyár más
Kora reggel még üres a város, nedvesen csillog az aszfalt, amikor átmegyek a hídon. Alattam a Duna áramlik, nyugodt, kimért lassúsággal halad egy uszály, szemben a budai hegyek, napfénysáv a zöld lombokon. Nem tudok betelni vele. Vidéken születtem, és a mai napig rácsodálkozom, milyen gyönyörű ez a város. Persze, persze, rossz a levegő, nagy a forgalom, lehet sorolni a panaszokat, én viszont imádom.
Mint ahogy azt is, amikor a Balatonnál ébredhetek, nádas mellett bicajozhatok, siklót leshetek, estére pirosra sülök, és lángost eszem, vacsora után a mólón sétálhatok. Igen, tudom, drága, és nem olyan tiszta, mint a tenger, és dugó van hazafelé… De mit mondhatnék? Benne van az egész gyermekkorom, az összes várva várt nyaralásom, a végtelen vakációk felelőtlensége: ez az én Balatonom.
Sorolhatom a helyeket, ahova idén nyáron biztos nem jutok el, viszont sokkal szívmelengetőbb, ha azokra gondolok, ahova viszont végre visszatérek. A Velencei-tó partja a madárlesekkel, az ismerős kürtőskalácsossal és az első szerelem emlékével, a szépséges Székesfehérvár, ahol szüleim laknak, macskaköves utcákkal, virágos parkjaival, királyi romokkal. Lehet, hogy furán hangzik, de csendes megkönnyebbülés él bennem, hogy egy nyarat itthon tölthetek.
Abban egyébként biztos vagyok, hogy a kislányunknak teljesen mindegy, hol tölti a nyarat, csak süssön a nap, legyen ott néhány másik nyolcéves, és a szülei vele legyenek – neki pontosan elég ennyi a tökéletes vakációhoz. Ha belegondolok, nekünk sem kell sokkal több. Jó társaság (mondjuk a család), napsütés, a bőröndben pár izgalmas könyv (ebből túl sokat is pakolok), és kezdődhet a pihenés.
A kánikulát nem tudjuk garantálni, de az olvasnivalóról most is gondoskodunk: a Mérő László-interjút az elvekhez való hűségről nagyon ajánlom, a rugalmasság lélektana fontos téma, az összeállítás az európai kávéházakról az álmodozóknak tetszeni fog, és Grecsó Krisztián írása a családi emlékezetről kihagyhatatlan.
Szóval, induljon a nyaralás, olvassanak sokat, érezzék jól magukat!
Akovács Éva, vendégszerkesztő
