Régóta tudjuk, hogy a fenntarthatóság jegyében egyre kevesebb húst és tejterméket kellene fogyasztani. Arról is sokat hallani hogy egy sor étel eltűnhet a földről, például a csokoládé: Hufnágel Gabriella az eheti Nők Lapjában járta körbe a témát, hogy mennyire környezetszennyező a csokigyártás, és hogy miért tűnhetnek el a kakaófarmok. De ha azon gondolkodunk, hogy mit fogunk enni mondjuk 10 vagy 30 év múlva, akkor ennél sokkal vadabb dolgokat kell számba venni. Személyre szabott ételek, DNS tuninggal tápanyagdúsabbá tett fogások, bűntudatmentes nassolás, robotszakácsok és a nutrigenomika a jövő? Úgy néz ki, hogy igen.
Az étel fogyasztói környezetünk leképeződése (még ha nem is gondolkodunk róla így), és mint ilyen, folyamatosan fejlődik. A fogyasztás demokratizálódása a 20. században indult meg, azt megelőzően az elfogyasztott ételek és italok a az emberek társadalmi hovatartozásáról árulkodtak. Ma már – néhány extrém példától eltekintve – szinte minden mindenki számára hozzáférhető (a fejlett, fogyasztói társadalmakról beszélünk). A fogyasztás identitásképző aktus lett, arra pedig, hogy társadalomstrukturáló erővel bír, a marketingkutatók már az 1960-as években rámutattak. A trendek azóta is változnak, méghozzá egyre gyorsabban, és ez bizony az étkezésünkben is látszik – amíg néhány éve még szinte sosem ettünk avokádót, mára a növény nemcsak hogy minden közértben ott van, de egy korosztály, méghozzá az Y generációsok egyik szimbóluma is lett a sok helyen igen drága avokádós szendvicsek miatt, amikre e nemzedék tagjai képesek egy ebéd árát is elkölteni.
Avokádó, rukkola – nemrég azt sem tudtam, mik ezek
Néhány év alatt akkora lett az igény a tápanyagdús finomság iránt (nem véletlenül lett a beceneve zöld arany), hogy ma már csak Mexikónak csak sz Amerikába exportált avokádó több milliárd dolláros üzletet jelent, ami miatt a helyi kartellek is beszálltak a termesztésébe, hiszen jövedelmezőbb számukra, mint az illegális drogkereskedelem. Mielőtt megkönnyebbülnél, ez valójában semmi jót nem jelent: Mexikóban mindennapos látvány, hogy fegyveresek irtják az erdőket, hogy az utolsó négyzetméteren is avokádó teremhessen, ténykedésük és harcaik miatt pedig az országban még annál is nagyobb erőszak tombol, mint a 90-es években. Szerencsére itthon egyéb helyekről importált avokádóval találkozhatunk, ami természetesen nagyon környezetszennyező módon kerül ide. Viszont, és ami egészen félelmetes,
a messzi tájakról importált avokádó szén-dioxid lábnyoma mégis kisebb, mint a Magyarországon tenyésztett marhahúsnak.
Avokádót csomagolnak a mexikói Frutas Fintas de Tancitaro üzemben. Michoacan szövetségi állam Mexikó legnagyobb avokádó exportőre. (Fotó: Brett Gundlock/Bloomberg via Getty Images)
Az avokádó nemrég tehát jött, sikert aratott és egy ideig valószínűleg marad is, de lehet, hogy hamarosan el is múlik a divatja, ha pedig nem, a klímaváltozás fogja elintézni, hogy így legyen. Nemcsak ez az egzotikus furcsaság robbant be az elmúlt tizenvalahány évben, sokkal közönségesebbnek tűnő zöldségek is csak nemrég lettek közkedveltek itthon. Emlékszem, amikor életemben először ettem sült padlizsánt, nagyjából 20 éves voltam, és azért az nem volt az annyira régen. És nem azért nem ettem gyerekkoromban és gimnazista éveimben, mert mondjuk a szüleim nem ügyeltek a kiegyensúlyozott táplálkozásomra – nagyon is ügyeltek –, egyszerűen csak a padlizsán egyáltalán nem volt szem előtt a 2000-es évek közepéig. Ahogyan a rukkola sem: ezzel is bőven az egyetem alatt találkoztam először, tehát alig több, mint 10-12 éve.
A trendek tehát jönnek mennek, új, eleinte különlegesnek ható élelmiszerek szivárognak be a megszokott étrendünkbe (tudtad, hogy 1928-ban találták fel például a rágógumit?). A technológia fejlődésével, illetve annak belátásával, hogy a haszonállat-tenyésztés az egyik legnagyobb szén-dioxid kibocsátó tevékenység a földön (ezért, ha meg akarjuk akadályozni a klímakatasztrófát, változtatni kell fogyasztási szokásainkon), egy sor új étel és módszer lát napvilágot, aminek hatására már 2028-ra is teljesen megváltozhatnak szokásaink, 2050-re pedig már olyan cifra dolgok kerülhetnek az asztalunkra olyan módokon, amikbe még belegondolni is hátborzongató.
Az ételed a DNS-edhez lesz igazítva
Tudjuk, hogy a megfelelő táplálkozás mennyire fontos az egészség megőrzéséhez és persze alakunk megtartásához. A tudósok már az utolsó atomjaikig felboncolták étrendünk elemeit, minden tudnak róluk, és mégis: ami az egyik ember számára jó, attól a másik felpuffad. Ami az egyiket energizálja, attól a másik inkább fáradtnak érzi magát. Izraeli tudósok 800 emberen vizsgálták a vércukorszint emelkedését különböző ételektől. Arra jutottak, hogy ugyanazokra az ételekre adott biológiai válaszok egyénenként igencsak különbözőek. Volt, akinek a vércukorszintje egy cukros jégkrémtől szökött az egekbe, másokéra pedig csak a keményítőben gazdag rizs volt ilyen hatással. Az individualizáció korában szinte elvárható, hogy táplálkozásunk is hozzánk legyen szabva, az elkövetkező években pedig (legalábbis az előrejelzések szerint) ehhez genetikai teszteket fogunk majd igénybe venni. A genetika és a táplálkozástudomány együttműködéséből született tudomány a nutrigenomika, magyarul táplálkozásgenomika, az étrend különböző összetevői, a tápanyagok és a genomvariációk génkifejeződésre gyakorolt kölcsönhatásait vizsgálja. Mondjuk nehezebb lesz több embernek vacsorát készíteni, ha egy családon vagy baráti társaságon belül mindenki más diétán lesz, de valószínűleg ilyen jellegű problémákra is meglesz majd a megoldás.
Műhús, neurogasztronómia és szennyvízből készült sör
Új ízek, új textúrák és egy rakás helyettesítő étel fog megjelenni. A húshelyettesítők piaca már most virágzik, hiszen már tudjuk, hogy a húsfogyasztás konkrétan az emberiség legégetőbb, megoldásra szoruló problémája. Az amerikai tanácsadó cég, az A.T. Keatney által készített tanulmány szerint 2040-re nagyjából annyi laboratóriumban készített húst fogunk enni, mint vágóhídon feldarabolt valódit. A szakértők szerint egyszerűen szembe kell néznünk azzal, hogy a húsiparnak, abban a formában, ahogyan most ismerjük, vége lesz, és 2040-re a hagyományos hústermékek piaci részesedése már 40% körül lesz.
Kapcsolódó
Jönnek a 3D-nyomtatóval készült húsok!
A műsteak karrierje például már most egész jól áll egy izraeli startupnak köszönhetően, akik 3D-nyomtatással állítják elő a húshelyettesítőt, aminek állaga így már szinte teljesen megegyezik a valódi steakével, már csak az ízen kell variálni, hogy a megtévesztésig eredetinek tűnő, ám növényi alapú steaket ehessünk, aminek környezetre gyakorolt hatása elenyésző lesz a valódiéhoz képest. Emellett a neurogasztronómia is felfutóban van, hiszen audiovizuális ingerekkel meghekkelhető az agy annak érdekében, hogy ízélményeink még jobbak legyenek. Az már bebizonyosodott, hogy a fagyi krémesebbnek hat kör alakú tányérról fogyasztva, mint négyzet alakúról, azt is megfigyelték, hogy sziszegő hangot hallgatva az ételek kevésbé tűnnek édesnek, ahogyan azt is, hogyha nem halljuk a ropogós étel roppanását, kevésbé érezzük ropogósnak. Egy kísérletben pedig azt figyelték, hogy a rózsaszínű süti szelíd zenével fogyasztva ugyanolyan édesnek érződik, mint a fekete sütemény durva muzsikával. Érzékszerveink szoros kapcsolatban állnak, és ezt kihasználva 2050-re (ha nem sokkal korábban) már nem zene fog szólni az éttermekben, hanem talán az ételeinkhez passzoló hanghatásokat hallgathatunk, hogy tökéletes ízélményben legyen részünk. Ezek a kísérletek egyébként nemcsak arra szolgálnak, hogy az átlagembernek jobb legyen, hanem főleg azért kezdték el őket, hogy megoldást találjanak azok számára, akik például kemoterápiás kezelés mellékhatásaként vagy neurológiai betegségek következtében elvesztették szaglásukat vagy ízérzékelésüket. Az ízérzékelésünkkel való játék olyan (még) szokatlan élelmiszereket is népszerűvé tehet a jövőben, mint az ehető festék, az algafehérjéből készült snackek, a csuklás enyhítésére szolgáló nyalóka, de környezetvédelmi szempontok miatt egyre elterjedtebb lehet a szennyvízből készült sör, ami egyébként már létezik, egy svéd cég kezdte el gyártani 2018-ban.
3D nyomtatóval nyomtatott növényi alapú „hús” Ness Zionában, a Redefine Meat startup cég laboratóriumában. A cél, hogy ugyanolyan érzékszervi élményt nyújtson az étkezőknek, mint egy valódi hús. (Fotó: Corinna Kern/Bloomberg via Getty Images)
Bűntudatmentes nassolás
Ez talán a legjobb velejárója a technológiai fejlődésnek. A modern világ lakossága egyre csak hízik, egyre több az elhízással kapcsolatos betegségben szenvedő ember. Ugyan egy csomó, elvileg light étel van már, még mindig nincs javuló tendencia. A gyorskaják persze kevesebb zsírt és cukrot tartalmaznak, mint néhány éve, illetve vannak mesterséges édesítők, amelyeknek azonban mellékhatásai lehetnek. Vagy ott vannak a természetes édesítőszerek, amik viszont egyeseknél hasmenést okozhatnak. Az élelmiszertechnikusok most olyasmivel trükköznek, hogy közömbös ásványi szemcséket cukorral vonnak be, így a nyelvvel az édes érintkezik, tehát az édes érzés megmarad – sokkal kevesebb cukor bevitelével. Személy szerint nagyon várom, hogy a gumicukorra is végre kitaláljanak valamit.
Robotszakács
Képzeld el, hogy mész haza a munkából, megnyitod a robotszakács appot, kiválasztod az ételt, és mire hazaérsz, a kis szakácsod elkészíti a kívánt fogást. Beindul, kiveszi a hűtőből a húst, felvágja a zöldségeket stb. Ez most úgy hangzik, mintha egy sci-fiben lennénk, pedig olyannyira nem az, hogy a 2015-ben alakult Moley Robotics nevű cég 2019-re el is készítette az első otthoni robotszakácsot, Moleyt, akibe a közeljövőben 2000 receptet akarnak beletáplálni. Moley karjaiban 20 motor, 24 ízület és 129 szenzor van, ezekkel imitálja az emberi kéz mozgását. Egyelőre 10 000 angol font körül alakul egy ilyen robot ára (majdnem 4 millió forint) és még nem tökéletes, így nem lepték el a robotszakácsok az otthonokat, de valószínűleg nem kell már sokat várni, 2050-re talán a te háztartásodban is lehet majd egy ilyen. Reméljük, hogy mosogatni is tudnak majd, az lenne az igazi truváj!
Aztán persze ott van a már már kevésbé futurisztikusnak tűnő megoldás, a 3D nyomtatás, amit szinte már mindenre használnak, még élő szervet is sikerült előállítani vele – miért pont ételt ne lehessen vele készíteni?! 3D nyomtatóval már rengeteg étel készül, használják csokidíszekre, tésztákhoz, vagy a már említett húshelyettesítő steak elkészítésére. Hogy mit hoz még a jövő, azt szinte lehetetlen megjósolni, hiszen bármelyik héten feltalálhatnak valamit, ami forradalmasíthatja azt, amit eddig az ételekről gondoltunk.
(Kiemelt kép: Egy búvár ellenőrzi a víz alatti harangokban termesztett növények egészségét és fejlődését, a NEMO’S GARDEN egy víz alatti mezőgazdasági projekt. Az itt termesztett növényeket nem kell öntözni és nem kell termőföld nekik. 2017. július 1. Noli, Olaszország. Fotó: Alexis Rosenfeld / Getty Images)
