Jöhet jégeső, hóvihar vagy éppen kánikula, Zita mosolyogva köszönt bennünket a tévé képernyőjén keresztül az időjárás-jelentéssel. Pedig mint tudjuk, nála sem mindig felhőtlen az élet, egy ország szurkolt neki, amikor élete legintimebb pillanataiba, a lombikkezelések nehézségeibe engedett bepillantást. Informatikusból lett asztalos férje mesél róla.
– Közös életük, mint egy villámcsapás, úgy indult – amit egy tripla esküvő pecsételt meg. Elmeséli, hogyan kezdődött kapcsolatuk?
– Egy barátunk felhívott, hogy bemutatna egy ismert hölgynek. Mivel nem nézek tévét, nem tudtam, ki az a Pataki Zita, de természetesen rákerestem a neten. Elmentem a megbeszélt helyre, limonádéztunk, kávéztunk hármasban, majd Zitával megbeszéltük, este kettesben folytatjuk. Könnyed és természetes volt, folyamatosan mosolygott. Nagyon tetszett, hogy kimondta, amit gondol, amit érez. Átbeszélgettük azt az éjszakát és a következőt is. Aztán három hónappal később megkértem a kezét, és rögtön el is kezdtük szervezni az esküvőt. Zita véletlenül csípte el édesanyám egy mondatát, amiből kiderült, az a nagy álma, hogy a gyerekei egyszerre álljanak az oltár elé, ezért megszervezte, hogy ez valóra váljon. A két testvérem akkor már tíz éve párkapcsolatban élt, gyermekeik is voltak, boldogan vállalták, hogy velünk együtt az oltár elé állnak. Titokban készülődtünk a nagy napra, karácsonyi ajándéknak szántuk a szüleimnek ezt a meglepetést. December utolsó munkanapján, 21-én pénteken Zita édesanyja a házasságkötő teremhez csalta édesanyámékat, ahol mi a tanúkkal vártuk őket. A szülők sírva vonultak be. Nagyon meghitt, vidám és emlékezetes nap volt.
– Idén már nyolc éve ennek. A hetedik év a babona szerint vízválasztó. Igaz ez?
– Szerintem minden évben, sőt minden nap jó, ha figyelünk egymásra. Hét év után pont ezért szoktak többen elválni, mert megelőzte azt több hónapnyi, évnyi figyelmetlenség. Az esküvőnk előtt végigvettük, melyek a tipikus válóokok, és mindegyikre kitaláltunk egy megoldást, hogyan lehet ezeket a zátonyokat kikerülni. Mint egy jó hajós, aki nem evez veszélyes vizekre, vagy ha odasodródik, nem pusztul bele, mert van menekülőútja.