Oltásellenesség, klímaváltozás- és holokauszttagadás, laposföldhit, kreacionizmus, és még sorolhatnánk a valóság elutasításának megannyi más, egyre népszerűbb formáját. De mi a jelenség mozgatórugója?
A tudományos megállapítások elutasításának mindig volt egy masszív tábora. Charles Darwin evolúciós elméletét 1859 óta folyamatos támadások érik, legutóbb, 2006-ban, ötszáz tudós írt alá egy nyilatkozatot, melyben az elmélettel kapcsolatos kifogásaikat hangoztatták. A denializmus, azaz a valóságtagadás különböző formái más és más következményekkel járnak, az oltásellenesség emberéletekbe kerül, a klímaváltozás tagadása pedig akadályokat gördít a klímavédelem elé, így a belátható jövőben okoz majd egyre nagyobb problémákat. Az új koronavírus létezését – a folyamatosan özönlő, tragikus statisztikák ellenére is – egyre többen utasítják el, mondván, az csak egy globális átverés, Bill Gates hoaxa.
Kételkedem, tehát vagyok
A kételkedés és tagadás az emberi természet része. Ha közelebbről szemügyre vennénk, mindannyiunk életében találhatnánk legalább egy olyan elemet, amiből kiderülne, nem vagyunk képesek szembenézni a szomorú valósággal. Fontos lenne azonban megérteni, mi a gyökere a jelenségnek. Keith Kahn-Harris, a University of London szociológus kutatója Denial: The Unspeakable Truth (Tagadás: A kimondhatatlan igazság) című könyvében arról ír, hogy a denializmus ellen sem az állítások tételes cáfolata, sem képviselőik hiteltelenítése, sem jogi lépések nem használnak.
A tagadás ugyanis nem a tudomány elutasításából ered, hanem az illető egy alternatív tudományt épít, és arra törekszik, hogy tudományos mércével is elfogadtassa nézeteit, leváltva az uralkodó, többségi világnézetet. A denialista forradalmár bátor, eredeti gondolkodónak tartja magát, akit el akar söpörni a szűk látókörű, konformista tömeg.
