„Vagyok, aki vagyok. Színész, filmszínész, fehér, ember, férfi stb. Sok címkét tudsz rám tenni te is biztos. Egyet tudok: a fényt képviselem” – vallja önmagáról napjaink egyik legnépszerűbb színésze. Szegő Andrásnak most mesélt sikerekről, kudarcokról, tervekről és arról, mit szeretne még elérni.
– Iván, mitől ilyen zaklatott mostanában az életed?
– Honnan veszed, hogy zaklatott lenne?
– Három hete beszéljük, hogy másnap visszahívsz, hogy majd találkozunk, aztán eltűnsz megint, nem veszed fel a telefont, vagy ma este rám csöngetsz, hogy most megfelel-e.
– Azért kértem egy kis időt, mert azon gondolkodtam, kell-e nekem most interjút adnom.
– Ivánkám, néhányatoktól elszáll az agyam! Mi az, hogy interjút adtok? Kik vagytok ti? Nem arról volna szó, hogy két ember beszélget?
– Szerintem nem. Ha csak beszélgetni akarsz velem haverilag, bármikor leülhetünk, de itt nem ez a helyzet. Itt te megírod mindazt, amiről szó esik, és rengetegen elolvassák. „Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani” – ezt a bölcsességet Gandhinak tulajdonítják. Van-e mit elmondanom, van-e közölnivalóm magamról vagy a világról? Ha igen, akkor szívesen adok interjút. Ha már megszólalok, akkor valami értéket képviselő, fontos dolgot adjak át.
– Tucatnyi ember lehet legfeljebb a világon, aki egyáltalán fontosat tud mondani. Mi van, ha valakinek a személye a fontos, az az érdekes benne?
– Gondolod, hogy én olyan vagyok?
– Valamitől csak egy generáció ikonja lettél. Igaz, tettél is érte.
– Ezt hogy érted?
– Társaságban mindig izzott a levegő körülötted, mindenről sarkos véleményed volt, mindig a saját utadat jártad, nem lehetett betörni téged.
– A magam életét éltem, olykor még a félelmeim és belső kétségeim ellenére is. Néha új vagy szokatlan dolgokat csináltam, még ha páran furcsállták, kinevettek érte, vagy rossz szemmel nézték is. A belső hangra igyekszem figyelni. Szerintem nem véletlenül leszünk azok, akikké leszünk. Nem is minden rajtunk múlik, hanem éppen úgy azon is, hogy mivégre lettünk teremtve. Nem véletlenül kezdte el Michael Jackson már kora gyermekkorától azokat a lépéskombinációkat gyakorolni, amelyek sok minden egyéb mellett egyedülállóvá tették, vagy keverte ki Elvis azt a hangszínt, amely a mai napig a védjegye maradt. Nyitott lélekkel figyelve a világot rendre megdöbbenünk, milyen tökéletesen van megszerkesztve, és a fatális véletlennek tűnő dolgok mögött kitapinthatóak a magasabb szintű törvényszerűségek. A buddhizmus szerint a hóviharban is minden pelyhecske a neki megfelelő helyre hullik. Amióta így is figyelem, mindig rájövök arra, hogy az én életem is alá van vetve valami kozmikus rendnek, amit belül érez az ember, ha éber, és ha harmóniában él a világgal. Én így tapasztalom.
