Igen, kedves Olvasó, szeretném meghívni egy kávéra és egy jó beszélgetésre! Minden ember élete regény – közhely, de van benne igazság –, ezért keresek olyan partnereket, akik a hétköznapok harcait vívják, és a sorsuk furcsa, szép vagy drámai.
– Hányan emlegetik büszkén, hogy a Facebook-oldalukat sokan lájkolják! De vajon mérlegelik-e, hogy a tetszésnyilvánítók között mennyi az igaz barát? Nagyon sajnálom azokat, akik azt hiszik, mennyiséggel pótolható a minőség! – mondja a kedves arcú, madárcsontú Olga fiatalos hévvel, amikor letelepszünk a kávézó teraszának árnyas asztalához. Alig kell kérdeznem, mondja a magáét, és logikus érvei alapján akkor is rájönnék, görög filozófusokon edzett, jó tanárral beszélgetek, ha az e-mailjében nem árulta volna el előre, hogy aktív éveiben pontosan mivel foglalkozott.
Kevés a sok
Tanárosan tűzte ki a találkozásunk kettős célját is. Egyrészt figyelmeztetni szeretné a fiatalokat, hogy a pénzkeresésről szóló, világméretű körtáncban álljanak meg néha-néha, és nézzenek körül, maradt-e igaz barátjuk, másrészt ezzel a cikkel szeretne köszönetet mondani a húgának, Dórának, aki élete nehéz pillanataiban mellette állt. Akkor is, amikor Dóra Rómában, ő pedig Budapesten élt. Mert nem a földrajzi távolság számít.
– Az emberek többsége azt gondolja, sok ismerőstől, havertól lesz tartalmas és biztonságos az élete – magyarázza. – Ezzel szemben telis-tele a világ üres kapcsolatokkal, mert nem fordítunk elég időt, energiát a másik ember megismerésére, és a saját sorsom is azt példázza, hogy egyetlen figyelő szempár elég ahhoz, hogy biztonságban érezd magad. Eszembe jut egy kiváló igazgatónőm, akit kipiszkált a hatalom az állásából, aminek hatására elnémult a korábban folyamatosan csörgő telefonja. Csak én hívogattam, pedig nem tartoztam a kedvencei közé, ezért tudom, mekkora csalódás volt számára a „hívei” villámgyors elpártolása. Egy másik kollégámról, egy zseninek kikiáltott, pszichológia–magyar szakos férfiról azt kezdték pletykálni, nem törődik az édesanyjával, és az idős hölgy valahol a Nyírségben nyomorog. És bizony egyetlen nap alatt döntötték el a korábbi rajongói, hogy lelketlen, tehetségtelen, és csak a nagyképűségének köszönheti a sikereit. Én nem szerettem, mégis megkérdeztem, igaz-e a hír. Mire párás szemmel mondta el, az alkoholista bátyja elveszi az édesanyjuktól az általa küldött pénzösszegeket, közben feljelentgeti őt, hogy nem gondoskodik az anyjáról. Azt is elmesélte, fájdalmasan magányos, mert nem ismerte fel, hogy sok követője csak a szókimondásától félt, de nem szerette.
