Szerda
Pink nadrágban, pink sapkában és pinkre festett körmökkel – és nem utolsó sorban, tele reménnyel – érkezik meg a balatonfűzfői kikötőbe a Csak a Nőknek Magazin és Klub vitorlás hajójának „legénysége” – egytől egyig nők. Ez az utolsó edzés, egy nappal vagyunk a Kékszalag rajtja előtt. A parton be is melegítenek. Profi edzőt kaptak Fábián Miklós személyében.
– Megszerettessem vagy megutáltassam veletek az edzést? – kérdezi nevetve Miklós, aki valóban képes lenne könnyfakasztó edzések levezénylésére is, elvégre ő az, aki Magyarországon meghonosította a Spartan sportokat. De itt most nem az a cél. Olyan gyakorlatsoron mennek végig, amelyek a stabilizáló izmokat erősítik, hogy a hullámok miatt folyamatosan imbolygó hajón könnyedén tudjanak mozogni a versenyzők. – Kérek egy gyönyörű mérlegállást. Ez az egyszerű gyakorlat a boka izmait melegíti be, a stabilitást fejleszti, miközben bekapcsolja a farizmot, hátizmot. Próbáld úgy, hogy a kezed és a sarkad egy vonalban legyen – instruálja a csapatot Miklós, aki szerint az egyensúlyérzék fejlesztése kevés sportban hangsúlyos, pedig fontos dolog lenne, mert ezek a feladatok sok olyan izmot is bekapcsolnak, amelyeket a hétköznapi ténykedéseink során alig-alig használunk.
A húszperces átmozgatás után a csapat szedelődzködik és a rajt előtti utolsó vitorlás edzésére indul. Ezt összekapcsolják a praktikummal: a hajót elnavigálják Balatonfüredig, ahonnan a Kékszalag elrajtol. A hajó egy különleges, patinás kikötőből vág neki a versenynek: a 2004-ben újjászületett Hungária Yacht Clubból, amelynek igencsak fontos szerepe van a Kékszalag versenyek történetében. Ez a klub indította ugyanis útjára 1934-ben a Balatont körbevitorlázó futamot. A Csak a Nőknek hajó csapata így sok-sok értékes órát nyer, ami egy kétnapos versenyen hatalmas segítség, hiszen ha Balatonfűzfőről kellene elcsípni a reggel 9 órás rajtot, akkor ahhoz már hajnalban indulni kellene. – Természetes volt, hogy segítünk a hölgyeknek, mert sajnos kevesebben vannak a vitorlázók között – mondja a gyerekkora óta versenyszerűen vitorlázó Gömbös Lóránd üzletember, a Yacht Club egyik tulajdonosa, hozzátéve: a vitorlázás technikai sportág, éppen ezért a nők ugyanolyan teljesítményre képesek benne, mint a férfiak.
Bátorság és a női őserő
De térjünk vissza a FŰKE 37 típusú hajó fedélzetére: az alkalmi csapat ugyanis elkezdi az edzést, ami kulcsfontosságú, hiszen utolsó pillanatban vannak ahhoz, hogy a nagy megmérettetés előtt összeszokjanak.
A Csak a Nőknek hajó megálmodója, Kovács A. Magdolna, PR- és marketingszakértő, a hat éve alakult Csak a Nőknek Magazin és Klub és a Nők Világa Nonprofit Kft. alapító tulajdonosa ezzel a kezdeményezéssel is szeretne példát mutatni abban, hogy mi, nők is „merjünk nagyot álmodni”, „merjünk kockáztatni”. A hajó „legénysége” 12 olyan nőből áll, akik életkoruktól függetlenül sikeresek a saját területükön. A nagyon eltérő habitusú, foglalkozású és korú nő egy csapatban, összehangoltan küzd azért, hogy szintidőn belül körbehajózza a Balatont. – Magdi – ahogy mindenki szólítja – 2017-ben, a Kékszalag akkori rajtjánál döntötte el, hogy a következő évben, azaz az 50. Jubileumi Vitorlásversenyen elindít egy Csak a Nőknek hajót. Azt mondja, feltűnt neki, hogy a női vitorlázókra is jellemző, hogy a szülés után nem térnek vissza a hajóba. A korábban versenyen is induló nők közül többen a kisgyerekekkel szorítanak a partról a vízre szálló férjeiknek. – Én női közösségeket építek, rengeteg nővel beszélek, innen is tudom, hogy a nők hátrébb sorolják magukat, ha gyereket szülnek. Ezt láttam a profi vitorlázóknál is. A Csak a Nőknek hajóval szeretnénk világgá kürtölni, hogy merjenek a nők kockáztatni, belevágni bakancslistás álmuk megvalósításába. Hiszek abban, hogy szeretettel, összefogással példát tudunk mutatni. Ez a történet nem arról szól, hogy Magdi vitorlázni akar, hanem arról az ügyről, amit a klubunk is képvisel. Mutassunk példát! Egy hajólegénységnyi nő, 21 évestől 55 évesig, van köztük, aki 3-4 gyereket szült, van gyerektelen, van, aki frissen végzett az egyetemen, van, aki egy 155 fős gyárat vezet, azt szimbolizálja, mennyire sokfélék vagyunk, de el tudjuk fogadni egymást – mondja Magdi, aki azt is elmeséli, miért a pinket választotta a Csak a Nőknek csapat formaruhájának alapszínéül. – A pink jól látszó szín, azt üzeni, merjük megmutatni magunkat. Merjünk nőcisek lenni, merjünk látszani! – összegzi. És ha a női hajó csapatának Annie Pastor által tervezett formaruháira gondolunk, ez a cél biztosan teljesült.
A beszólások persze elmaradhatatlanok: amikor a pinkkörmös, pink sapkás csapat éppen kinavigál a fűzfői kikötőből, egy közeli hajóról gúnyos nevetés hangzik föl: „először vitorlázni is meg kellene tanulni”.
– Nem haragszunk emiatt, csak azt jelzi, van min dolgozni még – nyugtázza Magdi.
És, hogy miért a vitorlázás? – Mert a víz kötődik a szabadsághoz. És pályának is elég merész. Bátorság kell hozzá. Amitől félsz, az mindig szembejön veled. A nők ezt tudják. Ha van férj, ha nincs, a nőkben őserő van, amivel képesek és alkalmasak teremteni. De nem mindegy, mit. Az a tapasztalatom, ha egy családban az anya jól van, akkor mindenki jól van – fejti ki.
Magdi volt, aki 2018-ban és idén is összeállította a Csak a Nőknek hajó csapatát. Az akkori és a mostani kapitány is: Hirschler Judit. – A klubomban hétköznapi embereket mutatok be, akik kisebb csodákat tesznek a mindennapjaikban. A Hirschler-családot így ismertem meg. Az egyik beszélgetésünkre elhívtam Hirschler Ludovikát, Judit lányát, aki Európa Kupa-győztes Iaser hajóosztályban. Tulajdonképpen először őt kértem fel, hogy legyen a Csak a Nőknek hajó kapitánya. Erre ő azt mondta: „de anya a profi”. És amikor megismertem Juditot, éreztem, megszolgálta ezt az elismerést. Ő egy igazi, „oldjuk meg” típus, a higgadt erő, négy gyerek anyja, emellett gyárigazgató, a Hirschler Glas cég tulajdonosa, 1976 óta igazolt versenyző, háromszoros magyar bajnok a kalóz hajóosztályban. És nem mellesleg: harminc éve él boldog házasságban – meséli Magdi. A Hirschler-család Sopronban él, és a Fertő tavon vitorlázik. Judit ezt hangsúlyozza is: a kis tavak a vitorlázás szerelmeseinek ugyanolyan fontosak, mint a Balaton. Éppen a Kékszalagot megelőző héten rendezték a 60. Fertő Bajnokságot – a Széchenyi Regattát. (A vitorlázás rövid történetéről lásd keretes írásunkat!)
Judit valóban a nyugodt erő, a mozdulatain is látszik.
– Ez hosszú verseny lesz. Muszáj lennie a csapatban olyanoknak, akik tudnak vitorlázni – meséli, hozzátéve, azért rajta kívül további öt tapasztalt vitorlázó lesz a fedélzeten a verseny idején. Lányai, Ludovika illetve Rebeka, aki szintén nem akármilyen teljesítményt tudhat maga mögött. 2013-ban és 2014-ben a Laser 4.7 hajóosztály magyar bajnoka volt, 2015-ben, 2016-ban a Laser radial hajóosztályban Európa-bajnok, világbajnoki 11. helyezett, illetve 2016-ban elhozta az Isolya Spring Cupot az Adrián megrendezett Európa Kupán. A két kormányos is tapasztalt vitorlázó: Galla Viktória – aki a Kékszalagot megelőző hétvégén részt vett Magyarország első, csak női résztvevőknek szóló, nemzetközi, nagyhajós pályaversenyén, a 4LadiesCup-Hungaryn –, illetve Mohos Katalin. Katalin gyerekkora óta a vitorlázás szerelmese, 25 éve pedig tanítja is ezt a sportot kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Juditnak segédkezik még Német Éva is, aki egy megrázó magánéleti eseményt követően, 48 évesen új kihívásokat keresett az életében. Így lett a vitorlázás szerelmese. A kapitány a hat vitorlázni tudó nőt három-három fős csapatokra osztotta, amelyek négyóránként váltják egymást a közel két napos versenyen. (2018-ban a Csak a Nőknek hajó 36 óra alatt vitorlázta körbe a Balatont a Kékszalagon.)
Technika és kitartás
Amikor azt kérdezem, milyen időre számít a versenyen, Judit kicsit elkomorodik. Az előrejelzések szerint ugyanis előre láthatólag alig lesz szél, anélkül pedig nemigen lehet vitorlázni. Azok persze, köztük e sorok írója is, akik nem vitorláznak, bele sem gondolunk a „jó szelet!” köszöntés jelentésébe. A hajó sok mindent szimbolizál az életünkben, s amikor jó szelet kívánunk, arra utalunk, az eltévedt hajó kapjon jó szelet, hogy a helyes irányba fordulhasson és elinduljon végre. A hajó fedélzetén, különösen egy versenyen, ennek a kívánságnak szó szerinti és fontos jelentése van, mert az sem ideális, ha a szél túl erős. Judit örülne, ha a 2018-as 33 óránál rövidebb idő alatt vitorlázna be a Csak a Nőknek hajója a célba, de azt mondja, a szélelőrejelzést nézve harminc órányi versenyzési idővel biztosan számolni kell. – A feladatokat leosztjuk. A vitorlázni nem tudó outsider csapatnak is elmondjuk, ki miben tud segíteni. Lesz, aki a fokot húzza, lesz, aki a köteleket igazgatja. Ha egyet nem értés alakulna ki a taktikákról, lépésekről, akkor én döntök – szögezi le. Milyen vitás helyzetek lehetnek ilyenek? – Például, ha több ember azt mondja, menjünk középre, én viszont úgy látom, jobb lenne a part alatt vitorlázni, akkor az én szavam dönt – világítja meg.
– A vitorlázás legalább annyira szellemi sport, mint fizikai. Meg kell tudni határozni, hogyan mozgatod a hajót. A Kékszalag a technikán kívül legalább annyira szól a kitartásról is. Hiszen az éjszakát is a vízen tölti a legtöbb hajó, a csapatnak egy kis helyen összezárva kell együttműködnie.
A Kékszalagon sok olyan hajó indul, amelynek fedélzetén családtagok, barátok vannak, akik jól ismerik egymást, de ez a verseny még nekik is kihívás. Ebben a helyzetben igazán megismerszik az ember. Itt derül ki, ki hogyan bírja azt, ha úgy kell teljesítenie, hogy nem tud pihenni és töltekezni – mondja, utalva arra, hogy a Csak a Nőknek néhány hete összeverbuválódott csapata esetében különösen komoly ez a kihívás. De éppen ez extra izgalmakat, nem várt fordulatokat is rejt. Két éve például annyira jó csapat jött össze a Kékszalagra, hogy a tagok azóta is baráti kapcsolatban vannak egymással.
A Csak a Nőknek csapatának nem csak azzal kell szembenéznie, hogy a legénysége alkalmilag jött össze, hanem azzal is, hogy nem saját vitorláson vágnak neki a versenynek. – Az ember a saját hajóján remekül tudja, mi, hol van. De itt most kaptunk egy hajót, amihez alkalmazkodnunk kell – mondja Mohai Katalin, kormányos, megjegyezve, az „outsiderek” miatt most előre feliratozták is, mi, micsoda a hajón. Azt mondja, ha szélcsend lesz, akkor a hajó tömege is akadályozni fogja, hogy gyorsan haladjanak, hiszen 12-en lesznek a fedélzeten, ami eleve nem kevés, plusz az összes étel-ital is komoly súly, ami ennyi embernek közel két napra kell. – Más versenyző csapat még a szivacsokat is kidobja a hajóból, a víztartályt pedig teljesen leürítik. Mi ezt a komfortot meghagyjuk, hiszen többen a csapatból most fognak először komolyabban vitorlázni – veszi vissza a szót Judit. A Kékszalagon indulóknak sok mindennel tisztában kell lenniük: a temérdek versenyszabállyal, a hajózási és biztonsági előírással, tudni kell, hol vannak kardinális jelek, illetve „a hajózás elől teljesen elzárt területet” jelző bóják. Katalin mindenféle applikációt – például széltérképet – töltött a telefonjára, hogy az segítsen a taktika kialakításában. Szükség lesz rá, mert a szélcsend feladja a legénységnek a leckét.
– Nézni kell a vizet. A fedélzetről előre nézve, látni lehet a víz tükrén, hol vannak fodrok és hol tükörsima. Ott olyan, mintha olajos lenne a víz. Az a lavór, amit nagy ívben el kell kerülni. Ahol fodrozódik, arra felé kell venni az irányt. Menni kell a szél felé – fogalmaz Judit, hozzátéve, hogy a szélcsend és a viharos szél ugyanúgy rémálom egy versenyen. A legideálisabb az lenne, ha meleg napsütésben, közepes erősségű szélben haladhatnának. – Ha így lenne, akkor jól körbeérnénk és élvezetes is lenne – sóhajt fel, hozzáfűzve, annyi széllel, amennyi az edzés alatt fújdogált, már elégedett lenne, nem akar mohónak tűnni. Judit, mint ha előre sejtené, hogy történni fog valami a szélcsend miatt, hosszan és érzékletesen beszél erről az időjárási körülményről. A Kékszalag abban is különleges verseny, hogy a szélcsend nem lehet oka a lefújásnak, ellentétben a pályaversenyekkel. A Kékszalag teljesítését az időjárás nagyban befolyásolja: átlagosan az elrajtoló hajók kétharmada fut be a célba. A vitorlázásban nem jártasak számára érdekesség, hogy nem akkor van kevés befutó, ha viharos az időjárás, hanem akkor, ha kánikula van és szélcsend.
Lassan vége az utolsó vitorlás edzésnek: a hajó besiklik a Hungária Yaht Club kikötőjébe. Az erőnléti edzőre nem csak a bemelegítésnél lehetett számítani: Miklós önként vállalta, hogy lehínározza a hajót a rajt előtti estén. Eddig nem tudtam, hogy ez az ige létezik: hínároz. Azt jelenti: a hajó aljáról le kell szedegetni az út közben rárakódott vízi növényzetet. Két helyen gyűjti a vitorláshajó a hínárt. A tőkesúly bulba felőli részén, illetve a motor propellerein. Ha a bulba megfogja a hínárt, akkor nem csak nehezebb lesz az egész hajó, hanem lelassul a mozgása is. Miki alámerül, majd jelenti: a másnapi induló verseny útjába már a hínár sem állhat.
Csütörtök
A csapat reggel nyolckor már teljes vértezetben a fedélzeten van, néhány interjú, élő bejelentkezés is belefér. A hajó valóban különleges: a vitorlás oldalán végigfut a pink szín, a vitorlavásznon pedig a Csak a Nőknek felirat már messziről hirdeti, hogy a fedélzeten nem egy átlagos csapat vág neki a Kékszalagnak. „Jó szelet” – kiabálják a kikötőből lassan a rajtvonal felé sikló hajó után a családtagok, üzlettársak, rajongók. Aztán megszólal a rajt kürtje. 536 vitorlás indul neki, hogy a Kékszalagot teljesítse. Elsőként a gyorsmozgású katamaránok futnak ki, őket követi a többi vitorlás. Motorcsónakon követjük a rajtot, amerre a szem ellát, fehér vitorlák feszülnek az alig-alig fújdogáló szélben. A mezőny néhány perc alatt szétszakad, minden versenyző más taktika alapján vág neki a Balatonfüred – Kenese – Siófok – Keszthely – Balatonfüred távnak.
Telnek múlnak az órák, de a szél csak nem akar felerősödni. Az M4 televíziós csatornája kora este cirkál a versenyzők között és interjúkat készít. Így találnak rá a Csak a Nőkért vitorlásra is, megállapítva, hogy a csapat eléggé lassan halad. A riporter meg is kérdezi a kapitányt, mit szól az „ácsorgáshoz”?
– Mi azért jöttünk, hogy amíg lehet, harcoljunk. 48 óra a maximum, nem adjuk fel
– szögezi le Judit, miközben Rebeka a spinnakert igazítja. Aztán éjjel érkezik a hír: a Csak a Nőknek vitorlása kiáll a versenyből.
Péntek
– Éjjel 3 órakor komoly vészhelyzet alakult ki a Tihanyi-szorosban. Mikor beértünk a „csőbe”, a katamaránok a befutóhoz közeledtek velünk szemben, hatalmas iramban, ezért rásodródtunk egy bójára, amit a szélcsend miatt nem tudtunk volna a motor bekapcsolása nélkül kikerülni. Csakhogy ennek következménye a versenyből való kiszállás. Így gyors mérlegelés után meg kellett hoznunk azt a felelősségteljes döntést a csapatunk tagjai és a hajónk épségének megőrzése érdekében, hogy a motor bekapcsolásával kikerüljük az ütközést – szól a közlemény, amit a csapat megfogalmazott.
De mi is történt pontosan?
A női csapat éppen a Balaton legszűkebb pontján haladt a nyugati medence felé, amikor szembe találkoztak a füredi célhoz közelítő két katamaránnal, amelyek éppen a hajrában voltak és az abszolút első helyért vívtak ádáz küzdelmet egymással. – Abszolút útjoguk volt előttünk. A mi részünkről nagyon nem lett volna sportszerű, ha nem az ő versenyüket segítjük. A csőből kijövő áramlás majdnem rásodort minket az egyik kardinális jelzőre. Mivel nem volt szél, kormányozni csak a motor bekapcsolásával tudtuk a hajót – idézi fel Judit a drámai pillanatokat.
– Végül ki hozta meg a döntést arról, hogy be kell kapcsolni a motort, amiről tudni lehetett, hogy az a verseny végét is jelenti? – kérdezem. – Nem kellett erről vitatkozni. Olyan közel volt az ütközés, hogy a két ujjam nem fért be a hajó és a kardinális közé. Cselekedni kellett! Féltettük a hajót, és az első helyért küzdőket nem akartuk hátráltatni. Rosszkor voltunk rossz helyen úgy, hogy a szélcsend miatt még csak menekülni sem tudtunk. A Kékszalag ilyen verseny. A legrosszabb szcenárió, ha nincs szél. Úgy készültünk, hogy végigküzdjük. Kitartottunk volna, de a hajó sajnos kormányozhatatlan volt – összegzi a kapitány, hozzátéve, hogy a csapat nem éli meg ezt kudarcként.
Nincs is miért: a közel 18 órányi vitorlázás alatt a legénység nem vitorlázó része sok más mellett megtanulta kezelni a spinnakert, az albát, a felbát. A csapat végigélt egy álomszép naplementét és napfelkeltét a vízen. A kettő között pedig a Hold ezüst hídját kerülgetve várták a jó szelet, ami, ha nem is jött el, de a Kékszalag így is alkalmat adott arra, hogy sportszerűségből jelesre vizsgázzanak.
(A kiemelt képért köszönet a Csak a Nőknek hajó legénységének)
