Július végén érdekes képet tett posztolt az Instagramra a New York-i Met múzeum (The Metropolitan Museum of Art). A létesítmény egyébként nagyon jó közösségi média tartalmat készít, de a műalkotások és sztorik helyett egyik nap egy mamakacsa bukkant fel a feedben. A kacsa és kicsinyei a leírás szerint a múzeum tetején található Cantor Roof Gardent (Cantor tetőterasz) választották lakóhelyül. A tetőkert, ahol egyébként időszakos tárlatokat szoktak kiállítani, illetve ahol egy bár is üzemel, kellőképpen elhagyatott volt az utóbbi hónapokban a koronavírus-járvány miatt (a Met csak augusztus végén nyit újra), így megfelelő helynek bizonyult a kacsák számára – akiket egyébként átköltöztettek a Central Parkba. A múzeum munkatársai azonban megkedvelték a mamát és arra biztatták az Insta-követőket, hogy segítsenek elnevezni a kabalaállatot. Remek ötletek születtek egyébként a Friduck Kahlotól Leonora Quackingtonon át Maduck X-ig (a duck angolul kacsát jelent, a quck pedig annyit tesz, háp). A New York-i kacsák ugyan távoztak, de rajtuk kívül egy csomó állat él vagy élt múzeumok közvetlen környezetében, sőt olyanok is vannak, akik bizony ott dolgoznak, méghozzá igen fontos munkakörökben!
Gli, a vallások feletti macska
Isztambul híres a macskáiról, különösen egy macskáról, aki az Hagia Sophiában lakik. Ő Gli, a rikítóan zöld szemű és nagyon kancsal cica, aki egyébként már nagyon öreg lehet, mert több mint tíz éve én is láttam isztambuli látogatásomkor. Szóval sokan aggódtak Gliért, miután pár hete a török legfelsőbb bíróság semmisnek mondta ki az 1934-es minisztertanácsi döntést (ami a Hagia Sophia múzeummá alakításáról rendelkezett) és a múzeumot mecsetté nyilvánította. Az Hagia Sophia, vagyis törökül Ayasofya 537-től a Bizánci Birodalom legfontosabb székesegyháza és az ortodox keresztény világ központja volt, majd Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után az Oszmán Birodalom mecsetté alakította át. A 20. században Musztafa Kemal Atatürk, a modern Törökország megteremtője múzeummá alakíttatta, 1935 óta működött így.
Törökországi muszlim teológusok egyébként bírálták a lépést, úgy fogalmaztak, hogy az épület mecsetté alakítása „súlyos és helyrehozhatatlan hiba”.
Ez ellentmond az iszlám hirdette tolerancia és béke elvének. A lépés szerintük sértő a nem muszlimok számára és felszíthatja az iszlámellenességet. Na de visszatérve Glire, Ibrahim Kalin, Erdogan szóvivője mindenkit megnyugtatott afelől, hogy a macskát nem lakoltatják ki, ő és a többi macsek is nyugodtan élhetnek továbbra is az immár mecsetként szolgáló Hagia Sophiában.
Ivan, a rottweiler, vagyis a diszfunkcionális múzeum őr
Személyes kedvencem Ivan, aki az oslói Munch múzeumhoz köthető. Tavaly nyáron még pont elcsíptem az Exit! című, a Munch múzeum történetét feldolgozó kiállítást, ami az utolsó volt az 1963-ban átadott szerény épületben, ugyanis a gyűjtemény egy modern és biztonságos épületbe költözött, olyanba, amilyennek az ember elképzel egy múzeumot, amelyben többszáz millió dollárt érő hagyatékot őriznek. (Munch leghíresebb képének, a Sikolynak egyik példányát – 4 van belőle – csaknem 120 millió dollárért vette meg 2012-ben egy New York-i bankár a Sotheby’s árverésén, ami a 23. legmagasabb festményért aukción kifizetett összegnek számít. Tehát a régi múzeum nem volt sem modern, sem biztonságos, olyannyira, hogy 2004-ben játszi könnyedséggel rabolta el két fegyveres a Sikoly egy másik példányát úgy, hogy csak besétáltak, az egyetlen biztonsági őrt lefegyverezték és már vitték is a csomagtartóban a képet. De 2004-ben már legalább volt biztonsági őr! Korábban még annyira sem ügyeltek a biztonságra, hogy őr legyen: a bejáratnál például egy kockás füzetbe vitték fel a látogatók nevét, ahová a múzeum munkatársai azt is felírták, milyen idő volt aznap. Aranyosnak aranyos, de miután több lopási kísérlet volt, egyre több kritikát kapott a múzeum, hogy ugyan vigyázzanak már a hatalmas hagyatékra. Négy évvel a nyitás után, 1967-ben végül felvették Ivant, a rottweilert, méghozzá biztonsági őrnek.
Ivan, a rettenthetetlen. (A képet a Munch múzeumtól kaptuk)
Ivan sajnos nem bizonyult megfelelő munkaerőnek, ugyanis több látogatót harapott meg, mint ahány lopást megakadályozott.
Ez utóbbi egész pontosan nulla. Amíg Ivan volt a biztonsági őr, a múzeum vezető kurátora, Reidar Revold rendszeresen megdézsmálta a Munch hagyatékot. 1968-ban öt év börtönbüntetésre ítélték, amiért kb. 70 tételt adott el a múzeum raktárából. Ahol egyébként a nyitás óta többezer Munch mű hevert (egész életművét a városra hagyta a festő), ugyanis a kiállítótérbe a hagyatéknak csak egy kis része fért el.
Riley, a kártevőőrmester kutya
A bostoni Szépművészeti Múzeum (Museum of Fine Arts) 2018-ban vette fel Rileyt, a 12 hetes weimari vizslát azért, hogy kifinomult szaglásával jelezze, ha kártevők, rovarok támadják meg a festményeket vagy esetleg poloskafertőzés alakulna ki a múzeumban – egy ilyen jellegű fertőzés nagy veszélyt jelentene a kollekcióra. Riley akkor is keményen dolgozott, amikor a fél világ otthoni karanténban volt, hiszen a kártevőket nem állította volna meg a koronavírus-járvány. Riley egyébként főként a színfalak mögött dolgozik, de zárás előtt fel szokott bukkanni – a látogatók legnagyobb örömére. A kutya egyébként egyedülálló a maga nemében, vagyis ő az egyetlen eb, amelyik ilyen fontos feladatot látna el ma egy múzeumban. És ugyan valószínűleg nem tud megkülönböztetni egy Degas-t egy Van Goghtól vagy egy egyiptomi mellszobrot egy 18. századi komódtól, ezek mind miatta vannak most biztonságban.
The life of Riley: meet the dog protecting the works at the Museum of Fine Arts, Boston from The Art Newspaper on Vimeo.
Emma, a pudlidocens
Forrás: missouri.edu
Columbia városban található a University of Missouri’s Muesum of Art and Archeology (Missouri Egyetem Művészeti és Régészeti Múzeuma), ahol Emma, az uszkár tevékenykedik. Ő a múzeum hivatalos tárlatvezetője, a múzeum nagykövete, állítólag a világ első kutya docense. A 11 éves kutyust gazdája, a múzeumi önkéntes Kathryn Lucas képezte ki, ma pedig már a környék nevezetességének számít a kis négylábú, akinek legfontosabb feladata vidám vakkantásokkal jelezni, ha a látogatók túl közel mennek a műtárgyakhoz.
Hemingway macskájának sokujjú leszármazottai
A Key Westen található Ernest Hemingway Múzeum a nagyszerű amerikai író egykori lakóhelyén üzemel, az ott élő hatujjú macskák majdnem olyan híresek már a környéken, mint maga a mester. A ház körül lebzselő macskák kb. fele él a különleges kórral, a polidaktíliával (sokujjúság), ami arról ismerhető fel, hogy nem 18 (mint általában, mellsőkön 5-5, hátsókon 4-4) lábujjal, hanem extra ujjakkal rendelkeznek. Hemingway első macskájának, Snowballnak, vagyis Hógolyónak is ilyen genetikai rendellenessége volt.
Snowball anyjának gazdája Harold Stanley kapitány volt, aki Massachusettsből hajózott Key Westre a cicával, itt ismerték meg Hemingwayt, akit elvarázsolt a különös macska, így amikor annak kölyke lett, a kapitány ajándékba adott neki egyet.
Az első cica imádata vezetett a többihez, és az író egyre gyarapodó macskagyűjteményét hírességekről nevezte el. Ez a hagyomány ma is él, úgyhogy a múzeum környékén élő macskák mindegyike egy-egy ismert emberről kapta nevét. A cicák még a Mezőgazdasági Minisztérium figyelmét is felkeltették, aminek képviselői a Fellebbviteli Bíróságra vitték a macskaügyet. 2012-ben megállapították, hogy a cicák „szabályozása” a minisztériumhoz tartozik. A híres négylábúak Instagram fiókját egyelőre 15 ezren követik.
Achilles és az Ermitázs macskái
A Szentpéterváron található Ermitázs is büszkélkedhet macskamunkatársakkal, méghozzá jó sokkal. A macskákat majd háromszáz évvel ezelőtt, elsőként Erzsébet cárnő hozatta a Téli Palotába. A cicák az elszaporodott egereket és patkányokat olyan hatékonyan irtották ki, hogy az Ermitázs alapításakor II. Katalin cárnő is meghagyta őket hivatalukban. Egészen a második világháborúig folytatták áldásos tevékenységüket, akkor azonban az éhínség miatt kipusztultak. A háború után ismét szolgálatba állították őket, és hatvanan ma is vígan élnek a világhírű múzeum alagsorában és udvarain. A kiállítótermekbe nincs bejárásuk, így a turisták nem is találkozhatnak velük – kivéve évente egyszer, az erre dedikált Macska Napon. A leghíresebb közülük Achilles, a süket fehér kandúr, akit jóslásra is be szoktak vetni. Achilles orákulumi karrierje a 2017-es Konföderációs Kupán kezdődött; négy szentpétervári meccs közül háromnak az eredményét megjósolta, köztük a nyitó mérkőzését és döntőét is. Néhány jóslata pedig a 2018-as foci vébén is betalált.
Behemót a „gyanús hírű lakásból”
A moszkvai Bulgakov múzeumnak is van macskája, aki fekete és természetesen Behemótnak hívják. Sőt, 2018-ban, amikor a Behemót alakjára összpontosító tárlat indult, ketten is reprezentálták a regénybeli macskát a Bolsaja Szadovaja utca 10-ben, ahol az író élt. Oroszországban egyébként elég sok híres múzeumi macska van. Achilles és Behemót mellett Vasilisa is nagyon híres, ő a moszkvai Gulág Múzeum lakója, aztán ott van a szőrös trió, Persik, Ryzhy, and Kesha akik a Szentpétervári Anna Ahmatova Múzeum rezidensei, Katya és Zaya a moszkvai Jeszenyin múzeum hírnevét öregbítik, Garázs pedig a Garázs Kortárs Művészeti Múzeum kabalamacskája.
(Kiemelt kép: Riley, forrás: Getty Images)
