Az utóbbi időben egyre több olyan döbbenetes hírt olvashatnánk a sajtóban, amelyek gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekről szólnak, de kellő felmérések hiányában nem nagyon lehet megállapítani, hogy valóban emelkedik-e az ilyen jellegű esetek száma, vagy csupán a média figyel oda fókuszáltabban – nagyon helyesen. Pár héttel ezelőtt nagy port kavart Kaleta Gábor volt perui nagykövet ügye, akit egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek, amiért 19 ezer gyermekpornográf felvételt találtak az otthoni számítógépén. Az eset a pedofíliára, pontosabban a pedofilokra irányította figyelmet, miközben a gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélések nagy részét nem személyiségzavaros, pszichiátriai betegek követik el. Ettől függetlenül érthető, hogy a harmatgyenge ítélet sokakat felháborított, és már-már lincshangulatot generált a virtuális térben. A pedofilkérdés egyébként is nagyon megosztó, még a szakemberek között sincs konszenzus abban, hogy mivel lehetne őket távol tartani a bűncselekményektől.
Egyesek a preventív terápiákban hisznek, és akadnak olyan szakmai hangok is, amelyek szerint az élethű gyerekszexbabák is kockázatcsökkentők lehetnek.
Utóbbival Dr. Lazáryné Illés Mária, igazságügyi pszichológus szakértő és a Barnahus-modell hazai meghonosítója nem ért egyet. Szerinte több, szigorúbb ítéletre volna szükség ahhoz, hogy a gyerekek nagyobb biztonságban legyenek.
„Amikor azt halljuk, hogy valakinél több ezer gyermekpornográf képet találtak, akkor jó ha tudjuk, hogy ezek nem olyan ártatlan fotók, amelyeken a gyerekek aranyosan néznek a kamerába. Ezeken a képeken szexuális bűncselekményt követnek el ellenük, és ezt veszik videóra, ezt fotózzák le”
– mondja Dr. Lazáryné, aki jól tudja, az elmúlt évtizedekben megismert gyermekbántalmazási eseteknek köszönhetően tudja, hogy mit élnek át ezek a gyermekek, és látja, hogy a szexuális bántalmazás visszafordíthatatlan károkat okoz.. Ő azt tapasztalja, hogy egyre gyakoribbak a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményt tartalmazó videók, amelyeket pénzkeresési céllal gyakran a gyerekek férfi rokonai (apák, testvérek) készítenek, és ők is követik el az erőszakot. Ráadásul otthon, ahogy a szakértő mondja, egyre gátlástalanabb módon.
Ezek a videós, fotós tartalmak egyre nagyobb problémát jelentenek a hatóságok számára is, hiszen az internet adta lehetőségek hozzájárulnak az ilyen anyagok minél szélesebb körben történő elterjedéséhez. Ráadásul az internetfelhasználók anonim módon juthatnak hozzá a felvételekhez, nincs szükség személyes átvételre, így az efféle lebukás veszélye többé nem visszatartó erő. Az is bonyolítja az ügyet, hogy a büntetőjogi szankciók alkalmazása az ilyen tartalmú weboldalak működtetői ellen sokszor ütközik nehézségekbe, hiszen az oldalak könnyedén eltávolíthatók és azok gazdái gyakran az EU területén kívül végzik tevékenységeiket, ahol meglehetősen eltérő lehet a jogi szabályozás. 45 millió. A The New York Times cikke szerint 2019-ben ennyi képet és videót jelentettek a nagy techcégek azért, mert azok gyermekek szexuális kizsákmányolását ábrázolja.
A legtöbb esetben rokonok abuzálják a gyerekeket
Dr. Lazáry Györgyné (Fotó: Barnahus)
Dr. Lazáryné szerint általános félreértés, hogy az elkövetők mind pedofilok. „Mi, itt a Barnahusban főleg olyan gyerekekkel találkozunk, akiket a saját rokonai bántalmaztak, nagyon ritka az, amikor idegenek vagy pedofilok áldozatai lettek. A két elkövetőtípust határozottan meg kell egymástól különböztetni, bár a beteg sem mentesíthető a cselekménye következményeitől”– magyarázza a szakértő.
Vagyis az áldozatok túlnyomó többsége ismeri, megbízik a bántalmazójában, és így van ez sok olyan gyerekkel is, akik a pornográf felvételeken szerepelnek.
A bántalmazott gyermekek: Gyermekjog és bántalmazás című tanulmány szerint a gyermekkorú sértettek 31,4%-a állt családi kapcsolatban az elkövetővel, a fiatalkorúaknak viszont már 44,4%-a. A legjelentősebb eltérés a gyermekpornográfia tekintetében mutatkozik, ahol 53,2%-os volt a családi kapcsolaton belüli áldozattá válás aránya. A gyermekkorú sértettek 76,4%-a állt rokoni kapcsolatban az elkövetővel, míg a fiatalkorú sértettek között ez az arány 8,6%-os volt. Ám ez csak a jéghegy csúcsa, a magas látencia miatt nagyon sok áldozatról nem tudunk. Az elmúlt 20 éves időszakban 266 esetet 127 alkalommal követett rendőrségi feljelentés. Végül a jogerősen elítéltek száma összesen 68 volt, ez az esetek csupán 26%-a! A bűncselekmények nagy része tehát soha nem derül ki, mert családon belül történik, és a környezet nem veszi észre, mert a gyerek érzelmileg függ a bántalmazójától és nem beszél, vagy mert a szülő nem mer feljelentést tenni a bizonyítás hiányától és a botránytól való félelmében. Utóbbi jogos, sok esetben még ma is stigmatizálják az áldozatokat, és ha a feljelentés megtörténik, akkor a sorozatos kihallgatások további traumákat okoznak a gyermek áldozatoknak.
„A nagybácsi ellen, aki orálisan abuzálta az unokaöccsét, rendőrségi feljelentést tettek. Nálunk, a Barnahus-szolgálatban történt a gyermek igazságügyi pszichológus szakértői vizsgálata, ahol a gyerek élményszerűen számolt be szóban arról, hogy mi történt vele. Viszont tudjuk, hogy általában a bíróságok, Európa-szerte, nem mindig hisznek a gyermek szóbeli beszámolójának. Mivel a Barnahusban videófelvétel készül a vizsgálatról, ezért a felvételt a multidiszciplinaritás jegyében tudtuk elemezni, azaz a vizsgáló pszichológus, a rendőr és az ügyész elemezte a felvételen a gyermek nonverbális kommunikációját, amit az ügyész bizonyítékként fogadott el, vádat emelt, és a másodfokú bíróság helyben hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, mert a bíróság is bizonyítékként fogadta el a gyermek nonverbális kommunikációját a felvétel alapján. Így került rövid idő alatt börtönbe az abuzáló nagybácsi. Ha nincs a felvétel, nem biztos, hogy van ítélet, mert az áldozat enyhén értelmi fogyatékos is volt, és ilyenkor még kevésbé hisznek a gyermeknek” – mondja Dr. Lazáryné.
Dr. Lazáry Györgyné szerint az is nagy probléma, hogy a családokban gyakran nincs megfelelő kommunikáció, nincs olyan légkör, amelyben a gyerekek nyíltan tudnának beszélni az olyan, számukra érthetetlen helyzetekről is, amikor egy ismerős vagy ismeretlen felnőtt furcsán érintette meg őket. „Ahhoz hogy egy gyerek az ilyen élményeket el tudja mondani, kell egy bizalmi légkör” – állítja a szakember, hozzátéve, hogy a gyerekek környezetében lévő felnőtteknek is jobban kéne figyelniük.
„Az egyik kisfiúnak véres cafatokban lógott az ujján a bőr, így járt iskolába, de a tanárok mégsem vették észre, ahogy azt sem, hogy a korábban vidám gyerek szótlanná vált, és nem evett a menzán. Ezek mind olyan viselkedésbeli változások, jelzések, amelyek arra utalnak, hogy otthon valami nagyon nem stimmel.”
Az igazságügyi szakértő azt mondja, hogy a gyermekekkel foglalkozó szakembereknek gyakran nincs elegendő és adekvát ismerete a szexuális visszaélésekről, az áldozatok és elkövetők jellemzőiről, a bűncselekmények felismeréséről, kezeléséről és az áldozatok rehabilitációjáról. Ahogy arról is kevés az ismeret, hogy ki is számít pontosan orvosi-pszichológiai értelemben pedofilnak. Akiknek kevesebb mint a fele követ el bűncselekményt.
Ők azok az emberek, akikkel a legtöbb társadalom nem tud mit kezdeni
És akik a ma elfogadott tudományos álláspont szerint betegek. Akkor diagnosztizálnak ezzel a kórképpel valakit, amikor az illetőnek visszatérő és legalább 6 hónapig fennálló szexuális vágyai, késztetései és fantáziái vannak pubertáskor előtti gyerekekről. Pedofilnak számít az is, aki kiélte ezt a vágyát, illetve az is, aki nem. A betegség kamaszkorban fejlődik ki, és az érintettek túlnyomó többsége férfi. A szakirodalom szerint megkülönböztetünk kizárólagos és nem kizárólagos pedofil hajlamot: előbbi beteget csak gyermekek vonzzák, utóbbi kisebb mértékben képes vonzódni felnőttekhez is. Mivel a legtöbb társadalomban mélyen megvetik őket, ezért általában rejtőzködő életmódot folytatnak, nem merik felvállalni kóros vágyaikat még a szakemberek előtt sem, a kutatások így rendszerint csak azokat a betegeket tudják vizsgálni, akik már szembekerültek a törvénnyel.
A betegségnek nincs ismert gyógymódja, bár több országban próbálkoznak preventív terápiákkal. Ezek abban nyújtanak segítséget, hogy a pedofilok ne tegyék meg azt, amire vágynak, ne szegjék meg a törvényt, és ne tegyenek kárt magukban sem.
Ilyen preventív próbálkozás volt például az a 2005-ös német Dunkelfeld prevenciós program, melynek hirdetését főműsoridőben a televízióban is leadták, ezzel a szlogennel: „Nem vagy felelős a vágyaidért, de felelős vagy a tetteidért. Rajtad is lehet segíteni! Ne legyen belőled bűnöző!”A programra rengetegen, majd tízezren jelentkeztek, azóta a német állam finanszírozza, és Franciaországban is terveznek hasonló projektet. Claus Beier szexológus szerint a jelentkezők magas száma azt mutatja, hogy sok pedofil érzi szükségét a terápiának, ugyanis amikor először döbbennek rá, hogy vágyaik mennyire nem egészségesek, többnyire még ők is serdülők, és másságukat tragédiaként élik meg. Sokszor az egyetlen kapaszkodót az jelentheti számukra, ha anonim módon juthatnak segítséghez. Svédországban például létezik egy zöldszám, amelyet a „nemkívánatos szexualitású emberek” hívhatnak és kérhetnek segítséget, köztük a pedofilok is. Máshol önkéntes, vagy kötelező kémiai kasztrációval próbálkoznak. Egyes helyeken kötelezően elrendelik, míg máshol önként lehet választani. Akadnak olyan országok, ahol nemcsak a büntetőügyekben vehetik figyelembe enyhítő körülményként, hanem sokan bűncselekmény elkövetése nélkül is kérik, hiszen a pedofilok kétharmada úgynevezett ego-disztóniás pedofil. Ők azok, akik szenvednek a saját vágyaiktól, nem akarnak bűncselekményt elkövetni, ezért még a kémiai kasztrációra is hajlandóak, aminek egyébként egy sor egészségkárosító mellékhatása lehet. És vannak azok a pedofilok, sőt, szakemberek is, akik másban látják a megoldást.
Szexbabákban, akik úgy néznek ki, mint a gyerekek
2013-ban egy Shin Takagi nevű férfi, aki bevallottan maga is pedofil, az Atlanticnek adott interjújában arról beszélt, hogy élethű szexbabákat készít, vállaltan azzal a céllal, hogy a pedofilok inkább ezeken éljék ki a vágyaikat, mintsem egy valódi gyereken. „Segítek kifejezni az emberek vágyait úgy, hogy az jogilag, etikailag és morálisan elfogadható legyen, mert nem érdemes elfojtott vágyakkal élni” – érvelt a babák mellett a férfi, és ezzel a szakemberek egy része is egyetért. Az ABC részletes cikkében azt írja, hogy egy 2014-es konferencián Ronald Arkin, a Georgia Tech Mobil Robot Laboratóriumának igazgatója azt javasolta, hogy a pedofilok juthassanak hozzá legálisan gyermekszerű babákhoz, sőt, robotokhoz – amelyeket valószínűleg már valahol le is gyártottak – úgy, mint a heroinfüggők a metadonhoz. A University of Libre de Bruxelles filozófusa, Marc Behrendt a témában írt tanulmányában pedig azt írja, hogy a gyermek robotok „alternatív terápiás eszközként” szolgálhatnak a pedofilok számára, orvosi ellenőrzés, konzultáció mellett. Abban viszonylag nagy az egyetértés a támogatók között, hogy bárki azért ne vásárolhasson ilyen babát, csak pszichiáter ajánlásával, terápia és szoros orvosi felügyelet mellett lehessen hozzájutni. A legtöbb helyen ugyanis tiltott a használatuk, behozataluk az országba, és ezzel James Cantor kanadai klinikai pszichológus nem is ért egyet. Szerinte az ilyen szexbabák és robotok használatának betiltása, „a maszturbálás ártalmatlan módjainak blokkolását jelenti”, és ez a megvonás felerősítheti a kockázatát annak, hogy a szexbaba helyett egy igazi gyerek legyen az áldozat.
Nem mindenki ért ezzel egyet, és bizonyíték sincs arra, hogy a gyermek kinézetű szexbabák csökkentenék a gyermekekkel való szexuális visszaélések számát. Sőt, mások szerint ezek a babák ellenkező hatást válthatnak ki, vagyis annyira felgerjeszthetik a vágyat, hogy a pedofil végül egy valóságos, élő személlyel is megteszi mindazt, amit eddig a fantáziájában vagy a babával tett. A gyermek kinézetű szexbabák ellenzői azzal érvelnek, hogy hiába létezik a világ számos részén legális prostitúció, vagy működnek szexbaba-bordélyházak, azok elérhetősége nem csökkenti a szexuális nemi erőszak mértékét, sőt. A londoni Kings College professzora és szerzőtársa Chantal Cox-George és Susan Bewley tanulmányukban azt írják, hogy a szexbabák ellentétes mechanizmusokat indíthatnak el, hiszen a felhasználók bármit, bármikor megtehetnek a babákkal, ami ha rutinná válik és valódi partnernél is aktivizálódik, épphogy a szexuális bűncselekmények súlyosbodásához vezethet. És ez igaz lehet a pedofilokra is.
A gyermekeket imitáló babák támadásra ösztönözhetik a pedofilokat, hiszen a felhasználókat érzéketlenné tehetik a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések káros következményeit illetően, mivel a babák nem adnak érzelmi visszajelzést.
A törvényhozók és a bűnüldöző szervek pedig egyenesen úgy vélik, hogy lehet kapcsolat a gyermekszerű szexbabák és a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények között. 2018-ban egy melbourne-i rendőrségi rajtaütés során ugyanis a babák mellett szörnyű egyéb, gyermekek kizsákmányolásáról szóló anyagokat találtak, ideértve a megkínzott gyermekek és csecsemők videóit is. Az Egyesült Királyságban is hasonlókat tapasztaltak: ott ahol gyermekszexbabákat foglaltak le, a legtöbb esetben előkerültek egyéb gyermekpornográf anyagok is. Az ügyészség szerint a szexbabás esetek a gyermekekkel szemben elkövetett egyéb bűncselekmények jelzései lehetnek, sőt, az ausztrál Kriminológiai Intézet tavaly kiadott jelentése szerint ezek a babák a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények terjedésének kockázatát rejtik magukban – írja az ABC.
Kapcsolódó
A gyerekrajz nem hazudik
Minden egyes megtörtént bűncselekmény egy újabb tönkretett élet, a szexuális bántalmazás ugyanis visszafordíthatatlan károkat okoz a gyermekek pszichéjében. Egy korábbi interjúnkban Fliegauf Gergely, börtönpszichológus is elmondta, hogy a gyermekpornográfia ügyek áldozatai CPTSD-vel, azaz komplex poszttraumatikus stressz zavarral küzdenek, amelyet egy folyamatos eseménysorozat vált ki, ami általában kicsi korban történik, és nem lehetséges előle elmenekülni. A szakember szerint azok a gyermekek, akiket így tartanak fogva és durván abuzálnak, sosem lesznek ép emberek, semmilyen pszichoterápia nem képes arra, hogy az átélt traumák következményeit semmisé tegye. Az egyedüli dolog, ami megmentheti a gyerekeket, ha megvédik őket az ilyen jellegű traumáktól. Dr. Lazáryné szerint itthon több, és súlyosabb ítéletre volna szükség, hogy a társadalomban tudatosuljon, súlyos következményei lehetnek egy ilyen bűncselekménynek. Szerinte ebben a sajtónak is szerepet kellene vállalnia, és megírni azokat az ítéleteket, amelyeket a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekben hoznak.
(Kiemelt kép: YouTube)
