Gábor és Melinda Óbudán ismerkedtek meg, Józsefvárosban találtak rá a hivatásukra, ám három gyermekükkel évek óta Peruban, egy hegyi faluban élnek, hogy jobbá tegyék az őslakosok életét, és közelebb kerüljenek Istenhez.
Melinda Békásmegyeren nőtt fel, katolikus családban, hittanra, szentmisére, gitáros kórusba járt. Gábor édesapja református, édesanyja katolikus, de hitüket nem gyakorolták.
– Kamaszként nem tudtam, mit akarok, kerestem az utam, de mindig zsákutcába jutottam – meséli Gábor. – Közgazdaságtant tanultam, ami nem vonzott, de nem volt jobb ötletem. Melindával egy évfolyamra jártunk, minden nap egy HÉV-en utaztunk, kiderült, hogy egymás melletti lépcsőházban lakunk. Az ő hatására mentem el az egyik korábbi gimnáziumi tanárom templomába, az esküvőnk előtt két évvel, huszonegy évesen kereszteltek meg. Úgy éreztem, személyes meghívást kaptam Istentől, amire válaszolnom kellett.
Irány az Andok!
Gábor bankban dolgozott, Melinda egy könyvvizsgáló cégnél. Egy lelki gyakorlaton megismertek két fiatalt, akik a Szegények Szolgái Misszionáriusok Magyarok Nagyasszonya Központjában dolgoztak. Megtetszett nekik a közösség, így Gábor péntekenként a nyolcadik kerületi cigány családok számára létrejött központba járt a gyerekekkel tanulni, focizni.
