Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Kávé cukorral
Jó ideje tapasztalom egyes kávézókban, hogy nem találok az asztalon cukrot, se fehéret, se barnát, és szemlesütve kérem meg a pincért, hogy hozzon… Én továbbra is ennek az ízét szeretem. Tudom, hogy mennyi kalória van egy szem kockacukorban (sok!), és azt is, hogy hirtelen emeli meg a vércukorszintet. Ugyanakkor azt gondolom, mértékkel ezt is lehet enni, ahogy édességet is. Sajnos, a rossz hír az, hogy a mérték az édességek terén valóban nagyon kis mennyiséget jelent, mondjuk egy fél szelet tortát, alkalmanként. A múlt héten hirdették ki Az ország tortája verseny győztesét, a Curiositas, azaz Kíváncsiság névre hallgató klasszikus, cukros változatot. A mandula, mogyoró, csokoládé mellett a birsalma íze teszi izgalmassá az első helyezett édességet, ugyanakkor egy cukormentes torta, a Szentivánéji Álom is az üzletek kínálatába kerül. Ez így fair, mert így a cukorbetegek vagy diétázók is választhatnak maguknak finomságot, ugyanakkor a konzervatívabbak is, mint én, kóstolhatnak. Talán majd megfelezünk egy szeletet a barátnőmmel, akkor nem lépjük át a napi kalóriahatárunkat. Vagy este másfél órát gyalogolunk, hogy „ledolgozzuk a cukrot”. Ez több mint öt kilométert jelent, és sajnos nem mindig fér bele az időmbe, ahogy másokéba sem. Zsonglőrködni kell… A legtöbb családanya a munkája mellett gondoskodik a háztartásról, főz, és az iskolaszezon közeledtével még kevesebb ideje marad a sportolásra vagy a rendszeres mozgásra. Pedig ezt a lépést semmiképpen nem hagyhatjuk ki az életünkből, egyrészt saját magunk miatt, másrészt a család érdekében sem. Mi vagyunk a gyerekeink számára a példaképek, mondhatunk bármit, ha nem mozgunk rendszeresen – tornázunk, kocogunk, úszunk stb. –, szinte biztos, hogy lassan felkúsznak a pluszkilók, és ezzel azt üzenjük nekik, hogy ez elfogadható. Pedig az egészségünket, a jó életminőséget ez hosszú távon nem szolgálja. Igen, az egészségünk szolgál bennünket, ha jól bánunk vele. Nincs más megoldás, mint hogy megnézzük, mit teszünk a kosarunkba, és milyen mozgásban találjuk meg az örömünket. A gasztronómiai show-k, az otthoni főzés egyaránt divatba jöttek, számtalan változatból, irányzatból választhatunk, és ugyanez igaz a sportolásra. Amikor reggelente úszni megyek, örömmel látom, hogy Óbudán mennyi kisgyerek barátkozik a vízzel a kismedencében, és hogy kora délelőtt érkeznek a vízilabdázó- tanoncok, és sokan róják a hosszakat az idősebb generáció tagjai közül is. A gyerekek között akad egy-két ducibb alkatú, de meggyőződésem, hogy néhány hónap múlva ugyanolyan izmosak lesznek, mint a társaik. Jó ezen az oldalon állni, és biztos vagyok benne, hogy megihatjuk a kávét tejjel, egy cukorral.
Eszes Andrea, vezetőszerkesztő
