Gabi mindig kicsit sok volt. Ha valamin nevetett, zengett a ház. Ha lelkesen főzött, felvásárolta a környék összes élelmiszerét, ráment három napja, és aztán az ehetetlenségig elsózta az ételt. Gabi mindig meg tudott lepni mindenkit. Volt, hogy a lányos találkozóra egy fura formájú retiküllel érkezett, amit komoly arccal nyitott ki, mutatva, hogy sajnos ma nem tud beszállni a számlába, mert ezt nem hagyhatta otthon, nézzék csak, milyen mókás, ez a bagett épp kitöltötte a táskája belső terét, semmi egyéb nem fért már bele. Haragudhattak is volna rá, de mivel az előbukkanó szendvics a maga soha nem látott méretével mindenkit elképesztett, így megint Gabi lett a kirándulás királynője. Közben szorongó lány volt, talán ezért is túlzott el mindent. És mikor hibázott, hetekig borította el a bűntudat. De meggondolatlannak életvezetési kérdésekben senki nem nevezte volna – csak a kis részletekben volt szertelen.