A való életben is számos ügyet felkaroló színész a Sötét vizeken című filmben Robert Bilott ügyvédet alakítja, aki 22 éve küzd az USA egyik legnagyobb, DuPont nevű vegyipar-vállalatával. Azzal a céggel, amelyiknek többek között a teflon forgalmazását és gyártását is köszönhetjük.
Ne nyissuk még ki azt a kérdést, hogy ez a minden háztartásban megtalálható, veszélyes vegyi hulladék termelésével is járó anyag mikor és mennyire veszélyes az egészségünkre – bár a filmből is sokat megtudhatunk erről –, induljunk el onnan, ahonnan Todd Haynes legújabb, jelenleg a hazai mozikban is játszott filmjének cselekménye is: a Taft nevű ügyvédi iroda új, vegyipari ügyekre szakosodott ügyvéd üdvöskéjét (őt alakítja Mark Ruffalo a Spotlightból ismert elszántsággal) megkeresi egy zavart férfi. A baseball sapkás, farmerdzsekis Willbur Tennant gazda (Bill Camp) szinte szó szerint kirángatja a fekete öltönyös, élére vasalt nadrágú ügyvéd urak gyűléséről, hogy előálljon a feltételezéssel: tehenei az ő telkével határos DuPont lerakat miatt pusztulnak. Egy doboznyi VHS kazettát tesz le bizonyítékként, saját felvételeit elszenesedett fogakról, befordult patákról, tumorokról az állatok testén. Bilott először le akarja rázni, de aztán rájön, hogy közös ismerősük – az ügyvéd nagymamája – révén ő is érintett valamelyest: ezen a területen töltötte ugyanis gyerekkorában a nyarait. Persze, a történeten tovább haladva az is kiderül, hogy nem csak a személyes érintettség számított: nagyon is megszállott valaki ez a mi Bilottunk, aki elmerészkedik a falon túlra, akkor is, ha őt is összezúzza, ha ügybuzgalmától a családja is atomjaira készül hullani. Hogy végül ez mégsem következik be, az csakis Bilott feleségének, az Anne Hathaway által alakított, hívő katolikus Sarah Bilottnak köszönhető, aki szintén emberfeletti teljesítményt nyújt otthon, magára vállalva három gyermekük felnevelését és az ügybe egy ponton egészségügyileg is szinte beleroppanó férje támogatását.
De korántsem családi dráma vagy bírósági szájkarate ez a film, pedig az alaptörténet sok mozgásteret és akciót nem enged meg.
Mégis sok, sűrű és gyomorszorító a történés, néhol mintha dokumentumfilmet néznénk, ahogy Bilott elénk tárja a kutatása eredményeit – de ezt is szépen adagolva kapjuk, nem kell ötször meghallgatnunk ugyanazt a felfedezést, amikor támogatókat keres az ügynek vagy a nagyhatalom képviselőivel perel, akivel szemben nem csak a kisember, a kis ügyvéd, de egy ponton úgy tűnik, mindenki tehetetlen. Ennek láttán pedig az a nyugtalanító érzésünk támad, hogy bármennyire bízik az ember az ő védelmét szavatolni létrejött jogi szisztémában, a rendszer sokszor javíthatatlanul korrupt, kártékony és hazug, és ezzel szemben végül az átlag polgár mindig magára marad.
Emiatt, ahogy halad előre a történet, egyre idegesebben kapkodjuk elő a telefonunkat, hogy megnyugtatóbb találatokat kapjunk Google barátunktól a teflonserpenyőinket illetően, mint amilyet a film kínál.
Amikor Bilott az egyik drámai, záró jelenetben a DuPont fejeseinek torzszülött csecsemőkről készült képekkel, jegyzőkönyvekkel, belső vizsgálatok eredményeivel a kezében az orra alá dörgöli, hogy ezt tettétek, gazemberek, a stressz már idegrángás formájában is kiül az arcára. De még ebben a finálénak tekinthető epizódban is kapunk új, sokkoló információkat arról, amit a farmer felbukkanásának pillanatától sejtünk: a környezet, a folyó, a föld, az ivóvíz emberekre is ártalmas mérgezése a vállalat tudtával, a környezetvédelmi szabályozások kiforratlanságát kihasználva történik. Robert Bilott fő tevékenysége ma is az, hogy ezen a nem kis területen élő érintettek kártérítési pereit sikerre viszi a DuPonttal szemben. Ez adhat némi reményt, hogy a rossz rendszerek is megjavíthatók, igaz, szinte vállalhatatlan egyéni áldozatok árán.
A filmet egyébként a New York Times Az ügyvéd, aki a DuPont legrosszabb rémálma lett című cikke alapján készítették, hitelességét az is bizonyítja hogy Robert Bilott maga is véleményezhette az alkotás során. Beszédes az is, hogy a DuPont, Amerika egyik legbefolyásosabb vállalata sem perelte be a készítőket. Ezek alapján feltételezhető, hogy a benne foglaltak hellyel közzel megfelelnek a valóságnak. (És nem is kell nagyon messzire mennünk hasonló történetekért, elég, ha vetünk egy pillantást arra, mi történik az Illatos úti bezárt – de még fel nem számolt – egykori vegyipari telep környékén.)
(Kiemelt kép: Mark Ruffalo a Sötét vizek c. filmben. Forrás: IMDb)
Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!