Gyerekkoromban haragudtam azokra, akik a vakáció ideje alatt az iskoláról mertek beszélni előttem. Mivel a tanítás szeptember elsején kezdődött, makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy augusztus utolsó napjaiig ne is essék szó iskolai dolgokról. Úgy éreztem, ez „szentségtörés” volna, ami megrövidíti a gondtalan vakációt. A legjobban persze az áruházláncokra haragudtam, amelyek már júliusban iskolakezdési akciókkal plakátolták tele a várost. E tekintetben semmi nem változott a Z generáció megjelenésével: a gyerekeim ugyanúgy utálják, ha a szünidő alatt bármilyen formában szóba kerül a szeptemberi iskolakezdés. Idén azonban a legtöbb szülő nem tud tekintettel lenni effajta érzékenységekre, a járvány kitörésének fenyegető lehetősége ugyanis folyamatosan jelen van a mindennapjainkban, és a szeptemberi iskolakezdés kiemelt téma a hírekben – és természetesen a szülők és a gyerekek között is.

Fel kell készülni a hibrid oktatás lehetőségére

A közoktatásért felelős államtitkár többször elmondta, hogy a reményeik szerint hagyományosan, normál munkarendben lehet elkezdeni az új tanévet, de arra is felhívta a figyelmet, hogy – a járványhelyzet alakulásához alkalmazkodva – esetleg ismét digitális oktatásra kell átállniuk az iskoláknak. Maruzsa Zoltán, köznevelésért felelős államtitkár szerint szeptembertől egyelőre elkerülhető a rendszerszintű átállás a digitális munkarendre. Ez azt jelenti, hogy csak ott kell ilyen döntést hozni, ahol ez járványügyileg valóban szükséges. Az oktatásért felelős államtitkárság jelenleg is azon dolgozik, hogy a tavaszi, karanténban töltött hónapok tapasztalatait hasznosítva felkészüljön arra, hogy segítséget, útmutatót adjon az iskoláknak, ha ismét át kellene állni a digitális oktatási munkarendre. Ennek kapcsán fejtette ki Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, hogy bizonyos egészségügyi szabályok szigorodni fognak: maradnak a kihelyezett fertőtlenítőszerek az iskolák folyosóin, továbbá ügyelni kell a távolságtartási szabályokra a tantermekben is. Ő is úgy vélte, hogy iskolabezárást csak ott kell elrendelni, ahol nő a fertőzöttek száma. Akárhogyan is, az biztos, hogy az új tanév különleges lesz: a hagyományos és a távoktatást ötvöző hibrid tanításra kell felkészülni szeptembertől.
Vajon milyen tapasztalatokkal zártuk az előző tanévet? Hogyan vették az iskolák a COVID-19 berobbanása miatt elrendelt digitális munkarendre való gyors átállást? Ezek a tapasztalatok hogyan hasznosíthatók az új tanévben?
– Három csoportba sorolhatók az intézmények. Az egyik típusban a pedagógusok már régóta használtak digitális eszközöket a tanításban, a digitális platformok napi részei voltak a tanár-diák kapcsolatnak. Ezek olyan iskolák, ahol a pedagógiai kultúra is más: a tanítás nem az ismeretátadásról szól, hanem a közös megértés támogatásáról. Itt a pedagógusok eddig is elektronikusan kommunikáltak a diákjaikkal, így amikor találkoztak az osztályteremben, a tanár már képben volt azzal, a gyerekek mit értenek az aktuális leckéből és mit nem. A tanóra pedig arról szólt, hogyan lehetne javítani a tananyag megértését. Ezekre az iskolákra jellemző a fordított tanulás (angolul flipped learning) modellje, ami a hagyományos oktatás egyfajta megfordítását jelenti. Ebben a tanulásszervezési modellben a gyerek nem az ismeretátadás passzív befogadója, hanem maga is keres, majd megoszt másokkal információkat. Vagyis: közösen találja meg a tanár és az osztály egy-egy problémára a megoldást. A tanár nem megmondja a tutit, hanem elősegíti a megismerés, a tanulás folyamatát. Ezekben az iskolákban a digitális munkarend bevezetése pedagógiai előrelépés volt, mert tudatosította ezt az oktatási modellt.
De egyelőre kevés az ilyen intézmény. Az iskolák többségében – ez az intézmények második típusa – komoly kihívást jelentett a digitális munkarendre való átállás, de a kezdeti nehézségek után, év végére nagyjából teljesíteni tudták a tantervi előírásokat. Volt egy harmadik köre is az iskoláknak – ezekben a diákok nem tudtak bekapcsolódni a tanításba. Leginkább azért nem, mert otthon nem voltak sem megfelelő eszközeik, sem internetkapcsolatuk.
Horváth Ádám, a Digitális Jólét Nonprofit Kft. munkatársa, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ szakértője kérdésünkre felidézi, hogy az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) már április végén jelezte, hogy a világjárvány miatt távoktatásba kényszerülő mintegy 1,5 milliárd diák több mint felének nincs számítógépe, amellyel követhetné az órákat, 43 százalékuk pedig nem rendelkezik interneteléréssel. Az összes beiskolázott gyerek 95 százalékát érintette az, hogy be kellett zárni az iskolákat.

Hibrid oktatás: esély a felzárkózásra és a modernizációra

– Nemzetközi színtéren az iskolák egy részében a távoktatás azt jelentette, hogy a rádióban naponta négyszer-ötször bemondták, hogy a különböző évfolyamokon mi a napi lecke, a szülőknek milyen könyveket kell a gyerekek kezébe adniuk. Ez főleg Latin-Amerikában, a Közel- és Távol-Keleten volt így. Ehhez képest Magyarországon viszonylag magas arányban sikerült megvalósítani a digitális távtanítást – magyarázza Horváth Ádám, aki hangsúlyozza azt is, hogy a digitális tanrend nem a normál oktatás folytatása, mert a pedagógus jelenlétét, a tanár-diák kapcsolatot nem tudják helyettesíteni az online platformok. Ami az eddigi tapasztalatok alapján Magyarországon nagy kihívás lesz: az iskoláknak segíteniük kell a gyerekeket abban, hogy okosan használják a digitális eszközeiket, képesek legyenek tájékozódni az információk áradatában. – Az internet azt jelenti, hogy időbeli és térbeli távolság nélkül temérdek információ érhető el bárki számára. Ezt az információözönt nehéz feldolgozni. Korábban az volt a tanulás célja, hogy azt a tudást, amit egyszer megszereztünk, minél hosszabb időn át megőrizzük, mára ez megváltozott, napjainkra az is fontos célkitűzés lett, hogy sikerüljön a megfelelő információt kiválasztani az információk áradatából.

 Aki semmit nem tud, az nyilván keresni sem tud, tehát az iskola feladata az lenne, hogy jól belője azt, mi az, amit feltétlenül el kell sajátíttatni a gyerekkel ahhoz, hogy egy-egy probléma felmerülése kapcsán képes legyen megfelelő adatokat gyűjteni.

A legutóbbi PISA-mérés figyelmeztet arra, hogy az OECD országokban a 15-17 éves gyerekek túlnyomó többsége ezt jelenleg nem tudja. A hirtelen elérhetővé váló információkból nem képesek kiszűrni a lényegeseket. Ez a „post truth world”, azaz az igazság utáni világ, ahol a gyerekeknek hatványozottan szükséges lenne elsajátítaniuk azokat a készségeket, amelyek segítségével a gyorsan terjedő információözönből képesek kiválogatni, mi igaz és mi hamis. Ennek megtanítására alkalmas a hibrid munkarend, vagyis a digitális munkarend és a személyes találkozások kombinációja – mutat rá Horváth Ádám, aki elmondja: tanulni lehet abból is, hogy mit értettek félre az iskolák, amikor egyik napról a másikra át kellett állniuk a digitális munkarendre. Sok pedagógus esett például abba a hibába, hogy úgy akarta folytatni a tanítást, mintha a gyerekek továbbra is bejártak volna, csak az órákat egy online platformra költöztette. Így állt elő az a helyzet, hogy a gyerekek órákon keresztül ültek a számítógép előtt, egyik tanórát a másik után hallgatva végig, majd ezt követően jöttek a házi feladatok. – Ez a digitális tanrend félreértése. Sok iskolaigazgató hozzászokott ahhoz, hogy ami le van írva, azt betűről betűre be kell tartani. A tömeges intézményi túlszabályozás miatt az állami iskolákat fenntartó központ vezetője levélben hívta fel az igazgatók figyelmét arra, hogy jelezzék a pedagógusok felé, tartalmában mit is jelent a digitális tanrend – emlékeztet.