A vallási turizmus a világturizmus egyik legdinamikusabban fejlődő ága. Magyarország is igyekszik kivenni belőle a részét, hiszen rengeteg nemzetközileg is jól ismert zarándokhelyünk van, amelyek főként Szűz Máriához köthetőek.
Amodern ember keresi önmagát. A természet közelsége, a fizikai fáradtság, a közösség megélése ismeretlen világot tárhat elénk. Erre a békés, lelki és szellemi tartalommal teli utazásra ma nagyobb szükségünk van, mint valaha.
Régebben a búcsújárók hozzátartoztak a magyar vidék tavaszi képéhez. Ünnepi reggeleken színes templomi lobogók és felvirágozott keresztek alatt vonult a nép a falujuktól sokszor ötven-hatvan kilométerre fekvő kegyhely felé. A hívők többnyire betegségből való gyógyulást kértek, esetleg hálát adtak a visszanyert egészségükért.
Tar Lőrinc látomása a pokolról
A fennmaradt feljegyzések bizonyítják, hogy a magyarok már az 1300-as években nagy számban kerestek fel külföldi kegyhelyeket is. Több zarándokunk messze földön híressé vált, például Tar Lőrinc, aki 1408-ban Zsigmond király útlevelével elzarándokolt Santiago de Compostelába, és eljutott Írországba, Szent Patrik csodálatos barlangjába, ahol látomása volt a pokolról. A külföldi vallási kapcsolatok gazdagították az országot is, nemcsak számtalan ereklye került Magyarországra, hanem képek, műkincsek, könyvek, technikai ötletek, szerszámok, sőt ismeretlen növények magvai is.
A kora középkortól kezdve a kegyhelyek legnagyobb része kolostorok kezelésében és gondozásában állt. A szerzetesek, apácák házát mintagazdaság vette körül, ahol a zarándok földművesek sokat tanulhattak gyógynövényekről, orvoslásról, gazdálkodásról.
A százat is meghaladja a hazai kegyhelyek száma – 126-ot tartanak nyilván –, de három kiemelkedik közülük: Mátraverebély-Szentkút, Máriapócs és Máriagyűd. A búcsújárás fő szezonja pünkösdtől szeptember közepéig tart, erre az időszakra esnek a legnagyobb Mária-ünnepek. A csoportos zarándoklatokat a járványveszély miatt egyelőre nem engedélyezik, de egyénileg bárki mehet.
