Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Figyelem, figyelem!
„Az emberiség kulturális teljesítményeit … az elmélyedő, szemlélődő figyelemnek köszönhetjük.” Ezt a mondatot A kiégés társadalma című könyvben olvastam nemrég, és úgy érzem, nagyon találó. Az emberiség tényleg minden nagy vívmányát annak köszönheti, hogy voltak, akik gondolkodtak rajta. Korunk a „köldöknézegető” embert, aki csak ül, és látszólag nem csinál semmit, nem sokra tartja. A mai ideál az örökké cselekvő – hiperaktív – ember, aki mindig valami hasznot hajt, hol magának, hol másoknak. Az „üresjárat” nem produktív, ezért kerülendő. Az ilyen ember számára értelmüket veszítik az ünnepek, amelyek arra hívnák, hogy most valami másra figyeljen. De elveszíti a szemlélődő rácsodálkozás képességét, és a valódi pihenést is, mert valami belső kényszer mindig hajtja, hogy „hasznos legyen”. Mint Thomas, a gőzmozdony.
Emlékszem, micsoda örömujjongással fogadta a média progresszív része a multitasking megjelenését, amivel egy olyan új embertípust felemelkedését jósolták, aki egyszerre több dologra is képes figyelni, szemben a régi emberrel, aki csak egyre. A multitaskingról azóta kiderült, hogy az ember nem párhuzamosan figyel egyszerre több dologra, hanem sorozatos gyors váltások árán, ami az elmélyülést teljességgel lehetetlenné teszi. A multitasking tehát nemhogy nem fejlődés, hanem visszalépés a vadállatok szintjére, amelyeknél a túlélés záloga, hogy egyszerre figyeljenek mondjuk a táplálkozásra és a környezetük változásaira, nehogy maguk is prédává váljanak. Biztosan mindenki látott már legelő szarvasokat, amelyek időről időre felemelik a fejüket, hogy felmérjék, biztonságban vannak-e. (Egy legelésző szarvasmarhát bezzeg nagyon nehéz kizökkenteni a nyugalmából.)
A figyelem osztatlansága rendkívül fontos az emberi kapcsolatainkban is – erről szól az e heti Nők Lapja Téma. Ezt még kevésbé lehet teljesítményközpontúan csinálni. Önmagában nem elég csak megteremteni rá az időt, szükséges, hogy tényleg teljes egészében át tudjuk adni magunkat annak, akire figyelünk. Államalapító királyunk, Szent István ünnepének hosszú hétvégéjén talán erre is lesz lehetőségünk.
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
