Mindig adódhatnak váratlan helyzetek az életünkben, de amikor ezek megszaporodnak, és a bizonytalanság kézzel foghatóvá válik, eluralkodhat rajtunk a félelem. Bőven van alkalmunk ezt megtapasztalni most, amikor nem nagyon tudjuk megjósolni előre, miként alakul a járványhelyzet nálunk és a világban, és milyen lépéseket kell tennünk ellene. A bizonytalanság a legrosszabbat hozza ki belőlünk, egyéni és társadalmi szinten egyaránt.
Ha elképzeljük azt a nagyon is hétköznapi helyzetet, hogy állunk a dugóban, és csak méterről méterre araszolhatunk előre, nem csak az válhat egyre nyomasztóbbá, hogy tudjuk, most már bizonyosan elkésünk, hanem az is, hogy nem értjük, miért nem haladunk. Ez az információ ugyan semmit sem fog segíteni abban, hogy előrejussunk, mégis megnyugszunk, ha kiderül, miért kerültünk dugóba. A bizonytalanság ugyanis az emberi agy számára a legnehezebben tolerálható érzés.
Egy kutatásban például az emlőrákban szenvedő nők szorongásszintjét vizsgálták. Ez nem akkor volt a legmagasabb, amikor kiderült, hogy tényleg ebben a betegségben szenvednek, hanem a diagnózist megelőző időszakban. Vagyis maga a betegség biztos tudása is kevésbé volt gyötrő, mint a bizonytalanság állapota.
