Áldja meg a jóisten az édesanyákat! De főleg azokat, akik, amikor hírét veszik, hogy sárgabarackra, igazi érett-zamatos, nem szottyos, nem kemény, hanem krémesen puhára érett sárgabarackra lehet szert tenni, azonnal elhatározzák, hogy ők sárgabarackos gombóccal lepik meg munkában megfáradt gyereküket.
Az ilyen anyák már a barackmagozás közben is végig azon gondolkoznak, mekkora örömet is fognak ők szerezni, eszükbe jut a nap, amikor a fiacskájuk először kóstolt barackot, de rég is volt, mintha tegnap lett volna, közben leheletnyi fahéjat szórnak a barackra könnyű kézzel, nagyon kevés vaníliás cukrot is kanalaznak oda, ahol a mag volt, lefedik a barackokat, várnak, hogy az ízek összeérjenek. Krumplit pucolnak, jó sokat, mert tudják, hogy nem fogják elkicsinyeskedni, nagy gombócokat fognak csinálni, mindegyikbe beletesznek bizony egy egész barackot, hát pont ezért válogatták ki a kisebbeket.