Mi történt?
A kis Fionntan Hughes kiment az apjával a közeli folyó partjára a vadonatúj fémdetektorával, és máris talált egy különleges, durván 300 éves kardot.
Miért fontos ez?
A fémdetektoros hobbirégészek segíthetnek a profiknak a történelmi múlt feltárásában. Igaz, ennek a feltételei Magyarországon jóval szigorúbbak, mint az Egyesült Királyságban.
Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:
- Mi alapján állapították meg a szakértők a kard korát?
- Mi lesz a kard sorsa?
- Mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha itthon régészeti értékű leletre bukkanunk?
Az északír Fionntan Hughes biztosan egész életében felemlegeti majd a tizedik születésnapját. Még júliusban történt, hogy a kis Fionntan az ünnepi alkalomból egy fémdetektort kapott ajándékba. Ez egyébként nem olyan meglepő az Egyesült Királyságban, ahol mások a vonatkozó törvények, mint Magyarországon – de erről még lesz szó.
A kisfiú mindenesetre rögtön az első alkalommal izgalmas zsákmányt talált.
Az apja és az unokatestvére társaságában az otthonukhoz közeli Blackwater folyó partján avatták fel a fémkeresőt, ami nemsokára jelzett is. A sáros földben pedig, alig 30 centire a felszíntől, egy több száz éves kardot találtak. Azaz először csupán annyit láttak belőle, hogy egy sárral borított, nagy, hosszúkás tárgy – aztán mikor otthon a kerti slaggal lemosták, akkor derült ki, hogy egy félbe törött kardot szorongatnak, írja a Smithsonian Magazine. A díszes markolatot és a pengét már alaposan kikezdte a rozsda, de a képek alapján egykor elegáns fegyver lehetett.
(Forrás: Briann Quinn/Clonoe Gallery )
Egyébként pont a markolat vezethet nyomra, hogy kiderüljön a kard kora – bár ez nem is olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk.
A régiségekkel foglalkozó szakértők, Mark and David Hawkins a BBC-nek azt mondták, hogy ugyan a markolat díszítése nagyon látványos, de pusztán a fotók alapján nehéz megítélni a készítése időpontját, részben, mivel a vastag rozsdaréteg a markolat méretét is növeli. Hawkinsék viszont úgy gondolják, olyan angol kosaras kard vagy pallos lehetett, ami az 1600-as évek első felében, konkrétabban 1610 és 1640 között jelent meg. Egyébként ez az időszak, ami megelőzte az I. Jakab és I. Károly Stuart királyok abszolutista uralkodása miatt kirobbanó angol polgárháborút. Ez majdnem húsz évig elhúzódott, és olyan események tarkították, mint I. Károly lefejezése és Oliver Cromwell diktatúrája – akinek a neve nemrég a nőklapja.hu-n is előkerült egy régészeti rejtély megoldásával kapcsolatban.
De vissza a kardhoz!
A markolat jellegzetességei, a gombja, az ornamentikája ugyan ennek a kardtípusnak a korai verzióira hasonlítanak, de mivel az angol tisztek több mint egy évszázadig használták ezt a dizájnt, a szakértők szerint a most megtalált darab valamikor az 1600-as évek végén, az 1700-as évek elején készülhetett.
És hogy mi lesz a kard sorsa?
Mikor Fionntan és a családja rájöttek, hogy micsoda értékes régiségről van szó, a kisfiú apja, Paul Hughes értesítette az északír Nemzeti Múzeum régészeti kurátorát. A család abban bízik, hogy a kardot nem a rozsda eszi majd meg a garázsukban, hanem oda tudják adni egy múzeumnak, ahol restaurálják és kiállítják. A koronavírus-járvány miatti korlátozások azonban sajnos egyelőre megnehezítik a kard eljuttatását a megfelelő helyre.
A folyópart viszont továbbra is csalogató a hobbirégészeknek és a fémdetektoros kincsvadászatoknak. A Blackwaterben az 1980-as években végeztek kotrási munkálatokat, ekkor a partra kerülhetett mindenféle történelmi emlék is, ami addig a folyó mélyén pihent. A kis Fionntan mindenesetre alig várja, hogy visszamehessen a fémdetektorával a folyóhoz.
És akkor most irány a Duna-part?
Az északír kisfiú esetéhez hasonló történeteket olvasva nagy kedvet kaphatunk, hogy beszerezzük a saját fémdetektorunkat és nekikezdjünk a kincskeresésnek. Csakhogy a magyarországi törvények sokkal szigorúbbak a kérdésben a briteknél.
Magyarországon ugyanis minden régészeti lelet az állam tulajdonában van, ami azt jelenti, hogy a megtalálása után szakemberek kezébe kerül, és ha olyan jelentőségű, akkor viszont is láthatjuk egy-egy múzeum tárlatában. De mindenképpen azt segíti, hogy a régészek munkájával valamennyien jobban megismerjük a történelmünket.
„A jelenleg hatályos törvények szerint a régészeti korú, tehát 1711 előttről származó, vagy annak látszó tárgyi emlék véletlen előkerülése esetén a területileg illetékes jegyzőt vagy az adott területen gyűjtőkörrel rendelkező múzeumot kell értesíteni. Ilyen esetekben a múzeum régész munkatársai meghatározzák az adott tárgy korát és jelentőségét”, írják a szombathelyi Savaria Múzeum honlapján.
Fontos, hogy ha találtunk valamit, akkor lehetőleg ne vegyük fel, ne mozdítsuk el, hogy a régészek a leletet az eredeti környezetében vizsgálhassák meg.
Magyarul, próbáljuk elkerülni, hogy akár véletlenül, de tönkretegyük, romboljuk a lelet régészeti szempontból értékes környezetét. Itt olyasmiről van szó, mint amikor a krimikben azt látjuk, hogy a nyomozáshoz alaposan megvizsgálják a bűntett helyszínét is.
Bár a beszolgáltatás kicsit macerás lehet, becsületesnek lenni megéri, nemcsak a nyilvánvaló morális szempontból, hanem mert állami elismerésben is részesülhetünk, ami lehet oklevél, de ahogy a Pénzcentrum írja, pénzjutalom is: a lelet becsült értékének legfeljebb tíz százaléka, de legfeljebb nettó kétmillió forint.
Persze nem mindenki becsületes, és sokan megtartják vagy feketén eladják a leleteket, amiért viszont – ha lebuknak – büntetésre számíthatnak. A legutóbbi ilyen nagyobb jelentőségű esetről augusztus közepén számolt be a police.hu: egy szolnoki férfi ruhásszekrényében egy muzeális értékű, 50 centis vaskést találtak a rendőrök. A régészeti szakértő szerint a kés egy kelta sírból származhat, az i.e. 1-3. századból.
(Forrás: police.hu)
Szigorú feltételek mellett egyébként Magyarországon is lehet fémdetektorral hobbirégészkedni. Ehhez a megyei illetékes múzeumtól kell engedélyt kérni, és ha valaki nem régészetileg védett területet választ, akkor hozzá is juthat a papírhoz pár hónap alatt. A papírral sem tehetünk meg viszont bármit, be kell jelentenünk a múzeumnak, hogy mikor megyünk ki a nekünk engedélyezett területre, és ha találunk valamit, azonnal értesítenünk kell a közgyűjteményt. Olyanra is akad már példa, hogy valaki leszerződik a múzeummal, hogy esetenként besegítsen a régészeknek.
(Kiemelt kép forrása: Briann Quinn/Clonoe Gallery)
Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!
