Szerény, készséges és mindig elérhető. Nagy emberek sajátja. Hogy fokozzam, vonaton utazik, és hajlandó személyesen is interjút adni a pandémiában. Bereményi Gézával, a Cseh Tamás-dalok népszerű szövegírójával, az Eldorádó című Európa-díjas film rendezőjével idén megjelent életrajzi kötetéről, Ba Magyar Copperfieldről beszélgetünk – a Balaton partján.

Borús szombat délután lévén megbújunk egy teázó mélyén, és ,,rosszidő-teát” iszunk. De igazából nem vagyunk borongós hangulatban. Az író-rendező már túljutott a délelőtti penzumán, jöhet a megérdemelt társasági élet.

– Amikor Budapesten felhívtalak, éppen a Balatonra indultál – vonattal. Ezek szerint nincs autód?
– Nem tudok vezetni. Amikor meghalt a nevelőapám, huszonegy éves lehettem, hagyott rám egy agyonhajszolt Volkswagent. Ez volt az egyedüli örökségem. Az egyik barátomat kértem meg, hogy tanítson meg vezetni, de már amikor másodszor ültünk bele, elromlott az autó. Egy haverom édesanyját akartuk levinni Budapestről a nyaralójába, és én Érdnél hátranéztem, mi füstöl. Hát kigyulladt a motor! Egy vagyonba került volna a javíttatása, akkor határoztam el, hogy nekem az életben nem lesz többé kocsim.

– A család is lent van veled a nyaralóban?
– Most csak a feleségem, Tünde van itt. A nagyobbik fiam Berlinben jár egyetemre, a gimnazista pedig Debrecenben maradt, mert év közben ott élünk, de jövő héten ő is lejön a barátaival. Ennek ellenére nem szűkölködünk társaságban. Ma is nagy vacsora lesz nálunk, Tünde már töri a fejét, mit készítsen.

– Amikor megkérdeztem, mit fogsz csinálni a nyár második felében, azt válaszoltad: gályázom. Újságíróként van némi sejtelmem, mit takar a szó.
– Kőtörésnek is szoktam nevezni. Ez az írásnak az a szakasza, amikor már tudom, mit szeretnék megírni, de kínlódva keresem a hangot. A tizennyolc éves korom utáni öt-hat esztendőt szeretném megörökíteni, az egyetemi éveket, az első novellám megjelenését, a Cseh Tamással való találkozásomat. És azzal részemről lezárva az életrajz.