A világ legtöbbet fényképezett nője, a második legismertebb francia, csak Charles de Gaulle előzi meg ezen a listán. Ő azt állítja, hogy amikor látszólag fürdött a népszerűségben, valójában űzött vadnak érezte magát. Talán a mélyen átérzett sorsközösség az oka, hogy élete második felét az állatok védelmének szentelte.

Ép testben sebzett lélek. A szexszimbólum, akit Európa adott a világnak, harmincéves kora előtt már háromszor szánta el magát öngyilkosságra. Rajongói ezt sem tudták, és azt sem, hogy ez a szépséges nő mennyit szenved balul sikerült párkapcsolatai miatt. Talán mondani sem kell, hogy a sok szenvedésnek nem az élet kegyetlensége vagy a rossz csillagzat volt az oka, sokkal inkább BB szeretetéhsége és kiegyensúlyozatlansága. Harmadik férje, Gunther Sacks szerint (aki azzal kápráztatta el, hogy helikopterről dobált rózsákat a birtokára) a legszenvedélyesebb szerelmet is megviseli, ha az ember sosem tudja, kedvese kezes bárányként vagy dühöngő fúriaként ébred-e fel reggel, azt meg pláne nem, hogy mikor miért.
A BB-jelenség másik oldalát a legtöbb híres, a férfiak szemében áhított nő jól ismeri. Az ember ilyen lánya sosem tudhatja, miért közeledik hozzá valaki. A képeken látott teremtésre vágyik, a többi férfinak akarja bizonyítani, hogy ő olyan alfahím, akinek a legjobb nőstény jár, esetleg őszintén vonzódik hozzá? Minél problémásabb egy nő önismerete, annál nehezebben képes az előbbi kérdésre helyes választ adni, ami újabb fájdalmak forrása lesz.

Nyílt sisak és mély dekoltázs

A jó családból származó úrilányt a szülei bőszen védelmezték, de szeretetükkel nem árasztották el. Egyik gyerekkori csínye után az anyja közölte vele: megbocsáthatatlan, amit tett, ezért a továbbiakban magáznia kell őt. Hogy a főben járó bűn egy váza összetörése vagy a hálószoba függönyéből fércelt hálóing volt-e, nem tudni, erről eltérnek a sztár és első férje, Roger Vadim emlékei.
Vadim személye egy Bardot-ról szóló írásban megkerülhetetlen, ráadásul izgalmas karakter, sármos és tehetséges ember, aki élete során Bardot-n kívül olyan gyönyörű nőkkel élt kapcsolatban, és egyengette pályájuk elejét, mint Catherine Deneuve és Jane Fonda. Ő feszítette szét a Bardot-család kalitkáját, hogy kiszabadulhasson egy ígéretes, de sok tekintetben éretlen, érzelmileg kiegyensúlyozatlan fiatal nő, aki a benne rejlő adottságok közül aránytalan mértékben fejlesztette ki az erotikus kisugárzást.
Bardot kislánynak még csúnya, kamaszlánynak már kifejezetten vonzó volt, duzzadt ajkával, finom csontozatával, balettnek köszönhető arányos és rugalmas alakjával. Amikor anyja egyik barátnője révén az ELLE címlapjára került, a szépségversenyeken lejáratott, de nagyon is létező fogalom, a kisugárzás öltött benne testet. Legalábbis két dimenzióban.
Vadim akkoriban a híres rendező, Marc Allégret nagy ambícióval rendelkező asszisztense volt, és meglátta a lányban a lehetőséget. Ő vezette be a film világába és a felnőtt női életbe is. Az ötvenes évek Franciaországában Brigitte Bardot nem a külsejével, tökéletes testével keltett feltűnést, hanem azzal a nyílt szexuális sugárzással, amellyel azt üzente, hogy ez az egész nem csak a férfiaknak lehet fontos és jó. Több volt, mint kihívó – potenciális győztes, vagy legalább egyenrangú fél, aki nyílt sisakkal és legtöbbször meztelenül, vagy alig valamit takaró bikiniben lép a harctérre. Ez a nyíltság és természetesség vette le a lábáról kor- és honfitársait, majd az egész kontinenst, és rövid időn belül Amerikát is, ahol sokak meggyőződésévé vált, hogy a Szabadság-szobor után BB a franciák legjobban eltalált ajándéka.
Színésznőként nem kap hosszú fejezeteket a filmtörténetben, amúgy is inkább ösztönből oldotta meg a feladatokat. Kicsit ebből is következik, hogy szinte valamennyi partnerébe beleszeretett. Elsőként, még a Vadim-házasság idején Jean-Louis Trintignant-ba, majd a híres sanzonénekes Sacha Distelbe. Érdekesség, hogy vele Roger Vadim második felesége, a dán Annette Stroyberg is szenvedélyes viszonyt folytatott. Vadimot kevéssé vigasztalta a tény, hogy lám, hasonló az ízlésük.
Második házasságát huszonöt évesen kötötte Jacques Charrier színésszel, aki gyermeket akart tőle, és a gyermek meg is született. A kismama Bardot képe bejárta a világsajtót, több erotika volt benne, mint madonnaság. BB éretlen volt az anyaságra, rémülettel töltötte el, hogy otthon kellett szülnie, mert a fotósok miatt képtelenség lett volna egy kórházban elszigetelni őt a sajtótól. Félt, idegenkedett, és ha igaz, amit Vadim állít róla, mármint, hogy nincs még egy nő, aki annyira imádná a saját testét, mint ő, akkor a félelme biztosan arra is irányult, hogy elveszíti a szépségét. Nicolas-Jacques Charrier, akinek két lánya született Anne-Line Bjerkan norvég szupermodellel kötött házasságából, anyjával korrekt, vagyis hűvös viszonyt ápol, egyik lánya színésznő lett. Bardot néhány héttel a szülés után filmezni kezdett, minél gyorsabban vissza akart térni a számára ismerős közegbe.

Állatfarm vagy Noé bárkája

Lehetne kitérőt tenni a filmek felé, de valószínűleg mindenki egyetért abban, hogy Bardot színészi kvalitásai, és maguk az alkotások sem tartoznak a kultúrhistória élvonalába. A francia filmművészetet akkoriban Truffaut és Godard újította meg, Bardot hatása sokkal inkább a hétköznapi életben, a nyilvánosságban érvényesült. „Én nem népszerű voltam, hanem világhírű” – állítja magáról találóan.
Harmincnyolc évesen fejezte be a filmezést, 1973-ban, visszavonult a Riviérán lévő birtokára, és a továbbiakban az állatok védelméért dolgozott. Ezt az ügyet filmes karrierje idején is felkarolta, a vágóhídi állatok leölésének emberségesebb módszeréért személyesen lobbizott a belügyminiszternél. A következő cél a bébifókák megvédése lett, ezeket a védtelen állatokat brutális módon és nagy számban irtották a szőrmeipar kedvéért. Ezekre az ügyekre nem sajnálta a népszerűségét használni, nemegyszer könyörgött, felhívást írt, sajtótájékoztatót tartott, szövetségeseket keresett. Ezek után nem csoda, hogy birtoka szárazföldi Noé bárkájára hasonlít, volt már ott a szamártól a fókán át minden, mert ha BB bajba jutott kutyáról, macskáról, cirkuszi vagy kísérleti állatról szerzett tudomást, beült a furgonjába és útnak eredt.

Napjainkban is szereti a kutyákat és a mindent eltakaró napszemüveget

Alapítványt hozott létre, ma, lassan nyolcvanhat évesen is ebben dolgozik, pedig ha nyilvánosan szerepel, két botra támaszkodva jár. Ám ma is rendben tartja a haját, minden napnak sminkelve vág neki, és büszke arra, hogy lábujjai megőrizték régi szépségüket. Ám a fontossági sorrend már rég megváltozott, az élén az állatok védelme áll. Volt, hogy mozgó állatorvosi buszt finanszírozott, amely a szerbiai kóbor kutyák ivartalanítását végezte, máskor felszólalt a bálnavadászat ellen, 1991-ben pedig Magyarországra behozott kölyökfarkasokat segített biztonságos helyre menekíteni, mielőtt a prémjükért megölték volna őket. Vallási vezetőket igyekszik rábírni, hogy a rituális vágások előtt legalább kábítsák el az állatokat, és sokkoló filmeket néz végig, hogy elég érve legyen az állatkísérletek nagy része ellen.
Mindezt egy olyan nő teszi, aki élete döntő részében űzött vadként élt, a kamerák úgy szegeződtek rá, mint a puskacsövek, és csak a legrafináltabb álcázási, menekülési manőverek árán jutott némi zavartalan magánélethez. Az egyik könyvében leírja, hogy reménytelenül vágyik olyan egyszerű örömökre, mint egy nyugodt kikötői séta, ücsörgés kávéházi teraszokon vagy ajándékvásárlás. Ehhez képest még a fogorvoshoz is komoly szervező munka észrevétlenül eljutnia, mert ha St. Tropez lakói és turistái megneszelik, hogy ott van, mindenki meg akarja nézni, és le akarja fényképezni magának.

Fotó: Getty Images, Puzzlepix/AP Images