A Balaton-parti településnek, ahol a feleségem kislánykorában a vakációkat töltötte – és töltené ma is, ha tehetné –, nyaranta megsokszorozódik a lélekszáma. Olyan sokan lesznek például a hívek is, hogy a helyi kis templomban nem is férnek el. Kinyitják ilyenkor a kápolna oldalbejáratát, ami köré egy fél amfiteátrumot építettek, ahonnan a hívek a szabad ég alatt ülve követhetik a szentmisét. Kisgyerekes családok számára ez rendkívül praktikus. Az elmélyülést persze nem könnyíti meg a külvilágból származó sok inger, mint a napsütés, a felhők, a madárcsiripelés vagy a betonon föl-alá szaladgáló bogarak. A múltkor is azon kaptam magam, hogy a liturgia helyett egy ilyen kis bogarat követek, amint a járdán megy valahová.