82 évesen szabadabbnak tűnik, mint valaha, de hosszú volt az út, amíg megtalálta önmagát, és az is sok időbe tellett, hogy rájöjjön, sokáig férfiak elvárásai és az otthonról hozott minták határozták meg a személyiségét. A nő, aki sokáig a csinos külsejéből élt, azt nyilatkozta pár éve, hogy nincs az a pénz, amiért újra fiatal lenne. A magyarázatokról részletesen is mesélt már interjúkban, az önéletrajzi könyvében, és a róla forgatott dokumentumfilmben, (Jane Fonda öt felvonásban – a szerk.). Már nem akar megfelelni senkinek, olyannyira nem, hogy egy évvel ezelőtt ő volt az a piros kabátos nő Washingtonban, akit a Capitolium lépcsőjén a rendőrök őrizetbe vettek, mert békésen tiltakozott a klímaváltozás ellen. Nem ez volt az első és, nem is az utolsó ilyen jellegű letartóztatása Fondának, aki szerint az idősebb nők mindig is a legbátrabbak voltak. 

Jane Fonda jó kislány szerepben

Saját bevallása szerint évtizedekig egy élő gyurma volt, vagyis úgy viselkedett, ahogy a környezetében élő férfiak kívánták.

„Sokáig férfiak próbálták meghatározni, hogy ki vagyok. Nem éreztem magam igazinak”

– mesélt a már említett, róla szóló filmben azokról az évekről, amikor szerepben maradt akkor is, ha vége volt a jelenetnek. Egy jó kislány szerepben, amelyet az apja kedvéért játszott. „Henry Fonda lánya voltam, mi jelentettük az amerikai álom megtestesülését. De ez inkább a látszat volt. Soha nem éreztem igazinak” – mondta.

A Fonda család egy pikniken, 1949. (B – J: Peter Fonda, Frances Fonda, Jane Fonda, Henry Fonda és Frances de Villers Brokaw). (Fotó: Genevieve Naylor/Corbis via Getty Images)

Az ideális család képe csak a kirakatnak szólt, a valóság ennél jóval sötétebb volt, sőt, a háttérben már készülődött egy szörnyű tragédia. Gyerekként mindebből csak annyit érzékelt, hogy az édesanyja mindig gyenge és szomorú volt, olykor még ebéd közben is elsírta magát.  „Apám volt az erő, a siker. Én pedig a nyerő csapatba akartam tartozni” Jóval később, felnőttként kezdte megérteni, hogy mennyire mérgezően hatott a személyiségfejlődésére az, amiben otthon szocializálódott. Hogy édesanyja bipoláris depressziója, édesapja nárcisztikus személyisége determinálta őt is, és csak súlyos tapasztalatok árán tudta a generációs csomag nagy részét letenni. De addig még nagyon hosszú volt az út.
12 éves volt, amikor arra a hírre ment haza, hogy az édesanyja, Frances Ford Seymour szívrohamot kapott. Hosszú évekre rá egy újságcikkből tudta meg, hogy anyja valójában öngyilkosságot követett el: egy borotvával elvágta a saját torkát. Ekkor a tizenéves Jane épp egy internátusban élt, ahová Henry Fonda küldte, aki ekkor már az új, a lányánál mindössze pár évvel idősebb feleségével élt együtt. Jane a bentlakásos iskolában jött rá, hogy más, mint a többiek, és nemcsak azért, mert az apja egy ünnepelt híresség, aki érzelmileg elérhetetlen, hanem mert a családjukban soha sem volt folytonosság, állandóság, meghittség. Ettől függetlenül továbbra is magában kereste a hibát, azt hitte, valamiért ő nem szerethető, és kétségbeesetten igyekezett megfelelni édesapja elvárásainak, legyen szó a viselkedéséről, vagy a kinézetéről.

„Kövérnek látott. Nem akart a közelemben lenni, zavarba ejtettem. Ezt másoktól tudom, akiknek elmondta. Azok a pillanatok, amikor hallottam, ahogy az apám megjegyzéseket tesz a testemre másoknak, örökre megsebeztek. Az sem véletlen, hogy mindegyik feleségének evészavarai voltak, az anyámat is beleértve.”

Bár egy osztálytársnője mutatta meg neki a hánytatás technikáját, ő úgy véli, hogy az édesapja megjegyzései indukálták nála az étkezési problémát, a bulimiát. Saját bevallása szerint az apja kritikáinak, elvárásainak köszönhetően a fiatal éveinek nagy része azzal telt, hogy megpróbált méltó lenni Henry Fondához. 21 évesen színésznő lett, méghozzá az egyik legkeresettebb, legünnepeltebb fiatal tehetség, akit a rendezők kézről kézre adtak – ha egy szép naiva szerepről volt szó. Jane pedig egymás után alakította a butácska, szempilla-rebegtető szépségeket, ám végül úgy érezte, ki kell bújnia az apja árnyékából.

Rod Taylor, Jane Fonda, Robert Culp a Vasárnap New Yorkban (1963) egyik jelenetében. (Fotó: FilmPublicityArchive / United Archives via Getty Images )

Az újabb sorvezetők

Karrierjének alakulása szempontjából fontos volt a felismerés, miszerint függetlenedni kell az apjától, ugyanakkor arra nem volt elegendő, hogy előbújhasson az igazi Jane. Hiába ment önmagát megkeresni Európába, csak egy újabb sorvezetőt talált, a karizmatikus rendező, Roger Vadim személyében, aki a világ legszebb nőit szerezte meg magának, hogy kifacsarja és eldobja őket. Jane is a felesége lett, és istenítette a férfit, igyekezett mind a magánéletben, mind színésznőként úgy viselkedni, hogy az tetsszen Vadimnak. Csöbörből vödörbe esett, egy olyan férfi mellett kötött ki, aki abból élt, hogy meghatározta a nőket. A jó kislányból ezúttal hedonista nő lett, aki a férjével partikról partikra járt, ha Vadim úgy kívánta, beengedett más nőket az ágyukba, és olyan szerepet is elvállalt, amitől egyébként idegenkedett. Ilyen volt az 1968-as Barbarella című erotikus sci-fi főszerepe is, amelynek az egyik ikonikus jelenetét csak úgy tudta megcsinálni (ebben meztelenül lógatják le egy plafonról), hogy előtte rengeteg vodkát ivott.

„Itt tartottam. Arra volt szükségem, hogy egy férfi meghatározza, ki vagyok” – mondta a dokumentumfilmben, és ez még sokáig így is maradt. Az első terhességének ideje alatt kezdett el felfigyelni a körülötte zajló globális eseményekre, a vietnami háborúra, ekkor került kapcsolatba baloldali, francia, háborúellenes mozgalmakkal. Ekkoriban játszotta el Sydney Pollack A lovakat lelövik, ugye? című filmjének főszerepét, ami újabb fordulópont volt a karrierjében, hiszen ez volt az első drámai karaktere. Ráadásul a szerep ahhoz is közelebb vitte, hogy megértse, mi játszódhatott le az édesanyjában, amikor az öngyilkosság mellett döntött. A film után változásra vágyott, levedlette a szőke szépség imidzset: a haját levágatta és barnára festette. Már ezzel az új külsővel forgatta le az Oscart hozó Klute című mozifilmet, amelyben egy prostituáltat alakított, és amiért megkapta az Oscar-díjat. Tetszett naki az új Jane, és nem sokkal később az is egyértelművé vált számára, hogy el akar válni a férjétől.

Donald Sutherland és Jane Fonda a Klute (1971) egyik jelenetében. (Fotó: Warner Brothers / Getty Images)

Visszatérve a hazájába politizálni kezdett, kiállt az amerikai őslakosok jogai mellett, támogatta a radikális polgárjogi mozgalmat, a Fekete Párducokat, majd a hetvenes években a vietnámi háború elleni tüntetések egyik jól ismert és megosztó arca lett. A harmincas éveinek elején járó énje nagyon kereste a saját hangját, de még fényévekre volt önmagától.

Jane Fonda hiába lépett ki a vásznon apja és Vadim árnyékából, a magánéletben továbbra is alárendelődött a férfiaknak.

„Egyik házasságom sem volt egyenrangú, mert túlságosan meg akartam felelni nekik. Olyan nő akartam lenni, amilyet elképzeltek maguknak. Hogy szeressenek” – mondta magáról, és ennek megfelelően évekig hippiként élt az aktivista Tom Haydennel. Később kiadott egy aerobik videót, ami óriási sikernek bizonyult, több millió példányban kelt el világszerte. Ekkoriban kezdte el megszeretni, elfogadni a saját testét is, és abbahagyni az önhánytatást. Jane Fonda újra a fókuszba került, de Tom nem nézte jó szemmel, hogy kezd visszatérni a rivaldafénybe, és végül 1989-ben elváltak. Nem sokkal később jött egy újabb férfi Ted Turner médiamágnás személyében, aki mellett Jane ismét átalakult, de nem saját maga, hanem az új férj miatt. Ezúttal egy üzletember „oldalbordája” lett, aki mint minden eddigi házasságában, most is a férfi figyelmének szentelte az idejének, energiájának nagy részét. Ugyanakkor sokat foglalkozott a múltjának feltárásával is, és lassan a helyére kerültek életének a kirakódarabjai: megbékélt a szüleivel, megbocsátott édesapjának, és rájött arra is, hogy eddig életének nagy részét azzal töltötte, hogy mások elvárásainak igyekezett megfelelni.
„Csodálatos tíz év volt, de az énem egy részét el kellett rejteni, hogy a kedvére tegyek” – mondta és hozzátette azt is: „Adott módon kellett viselkednem, hogy szeressenek.”
Mindeközben egyre inkább érdekelte a nők helyzete, és az évek során arra jutott, hogy nem lehet úgy feminista, ha a házasságában az erőviszonyok nem kiegyenlítettek, így végül elvált a harmadik férjétől is. Ez egy meglehetősen nagy fordulat volt az életében, hiszen azért lépett ki a kapcsolatból, hogy végre teljes Jane-ként élhessen.

82 évesen is aktívan, boldogan

Jane Fonda kiszabadult és aktívabb lett, mint valaha. Nem fél kiállni közéleti ügyek mellett, bátran vállalja véleményét a számára fontos kérdésekben, és ahogy fiatal korában is tette, utcára vonul, ha kell. Azért költözött Washingtonba, hogy elkezdje a Fire Drill Fridayst, csatlakozva ezzel ahhoz a több millió fiatalhoz, akik azért tüntetnek, hogy meggyőzzék  az ország vezetőit arról, tenni kell a bolygó megmentéséért.

Jane Fonda színésznőt letartóztatták a „Fire Drill Friday” klímaváltozási tiltakozáson, 2019. október 25-én, Washington DC-ben (Fotó: John Lamparski / Getty Images)

De más területen is tevékenykedik, ő a L’Oréal nagykövete az idősebb nők piacán (a legújabb szépségtrendről, a pro-agingről ebben a cikkben írtunk bővebben – a szerk.), sőt, újraindította a színészi karrierjét is, amelyet az utolsó házassága alatt parkolópályára tett. Korábbi partnerével Robert Redforddal leforgatta a Netflixes Milyen hosszú az éjszakát (Our Souls at Night), és hatalmas siker lett például a Grace and Frankie című sorozat, amelyet nálunk is bemutattak. A széria pontosan arról szól, amiről maga Jane is beszélni akar: az idősebb nőkről, az idősebb emberekről.

„Az életkor nem annyira szám, mintsem spirituális jelenség, hozzáállás kérdése.”

Ő pedig jól áll az idő múlásához, de nem titkolja a korábbi, rossz döntéseit, ahogy azt sem állítja, hogy sikerült minden démonával megküzdenie. Bár a maximalizmusa valamennyire elcsendesült, teljesen kiirtani magából nem tudta a túlzott megfelelési kényszert, ugyanakkor nem az az idős színésznő, aki siratja a fiatalkori szépségét. Tudjuk azt is, hogy élt a plasztikai sebészet eszközeivel, hogy a mai napig kínosan ügyel az alakjára, de mindezt úgy teszi, hogy nem lett saját maga karikatúrája. Példaértékűen öregszik, és nem úgy értve, hogy a „korához képest jól néz ki”.
A most 82 éves színésznő abban mutat újat, hogy az idős korra nem úgy tekint, mint a jobb idők végére, hanem mint életének egy új, lehetőségekkel teli szakaszára. Minden megnyilvánulásával, szereplésével azt igazolja, hogy sosem késő tiszta lappal kezdeni. És azt is üzeni: nem a tökéletesség, hanem a teljes élet a cél, hogy fejlődjünk és egyúttal elfogadjuk a hibáinkat.

Az idézetek a Jane Fonda öt felvonásban című filmből valók.

(Kiemelt kép: Jane Fonda 2017. február 21-én, Beverly Hills-ben. Fotó: Axelle / Bauer-Griffin / FilmMagic)