„Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” – Bohumil Hrabal szállóigévé nemesedő mondatait a legtöbben minden bizonnyal Jiří Menzel filmjéből ismerik. A csehek legendás írója, Hrabal már 23 éve nincs köztünk, most pedig követte őt az új hullám kiemelkedő rendezője, Jiří Menzel is – a halálhírét felesége, Olga Menzelova jelentette be a Facebookon egy videó kíséretében, amelyen Menzel családjával látható, a betegsége utolsó fázisáig.
Menzel forgatókönyvíróként, színészként, filmes és színházi rendezőként is dolgozott. Hrabal-regények és -elbeszélések feldolgozásai tették világhírűvé, és még 30 éves sem volt, mikor az Oscar-díjat is megkapta a Szigorúan ellenőrzött vonatokért.
Kevesen tudták olyan szelíd bájjal ábrázolni a vásznon a társadalom- és emberkritikus groteszket, mint Menzel, a cseh önirónia, a vicc és a tragikum keveredése nála mélységes humanizmussal társult.
Talán ezért is találtak egymásra olyan jól Hraballal – már művészként, mert amúgy egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. Hrabal imádta a sört, Menzel viszont utálta, és ha találkozniuk kellett, például egy forgatókönyv miatt, a rendező teát rendelt, ami mérhetetlenül idegesítette az írót. „Ha jött a pincér, Hrabal úr mindig úgy tett, mintha nem is ismerne, mintha nem is hozzá tartoznék” – mesélte Menzel az Újszónak adott interjúban 2004-ben.
Ikonikus kellékek: a bélyegző és a sörgyári kémény
Menzel a prágai Művészeti Főiskola filmművészeti szakán (FAMI) végzett filmrendezőként 1962-ben. Közben volt a prágai televízió asszisztense és a csehszlovák híradó munkatársa is 1963-ig. Két évvel később, 1965-ben mutatták be a Gyöngyök a mélyben című szkeccsfilmet, amelyben öt Hrabal-novellát dolgoztak fel, Menzel a Baltazár tanár úr halála című epizódot készítette. A következő évben bemutatták a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, amely enyhén szólva is meglepte a cseh közönséget.
A második világháborúról, ráadásul az ellenállásról nem nagyon mert így beszélni senki. Csak Hrabal, aztán Menzel. A kis forgalmista-gyakornok ugyanis úgy válik hőssé a történetben, hogy a háború poklában és a fasizmus elleni küzdelemben leginkább azzal van elfoglalva, hogy felhívja magára a szép kalauzlány figyelmét – ha pedig szexuális kudarc gyötri, felvágja az ereit. Persze a társai sem különbek, Tapicska forgalmista a csábításban fedezi fel a bélyegző új funkcióját, Max állomásfőnököt pedig leginkább a galambjai érdeklik. A felnőtté válás édesbús melankóliájával átitatott filmje a világsiker miatt máig Menzel legismertebb alkotása és többek között az Amerikai Filmakadémia legjobb nem angol nyelvű filmjéért járó díját is elhozta.
Ezen a ponton szólt közbe a történelem: a prágai tavasz eltiprását követően Menzel öt évig nem rendezhetett filmet. A Pacsirták cérnaszálont még befejezte, de mivel betiltották, 20 évig pihent a dobozban. Aztán Menzel, akár egy főnix, még erősebben tért vissza.
Másik ikonikus művét 1981-ben mutatta be: a Sörgyári capricciót akár a jellegzetes közép-európai életöröm filmjének is nevezhetnénk. Hrabal – szüleiről mintázott – csodálatos alakjait kiváló színészi alakítások emelték a filmtörténet panteonjába. A játékos, okos, gyönyörű Maryska, és férje, a férfiasságát otthon és a sörgyár igazgatói tanácsának is kétségbeesetten bizonyítani vágyó Francin életébe szabályosan berobban a kissé együgyű, de nagyon szabad Pepin, aki a sörgyár kéményre is felmászik, ha kell. Mint egy jóízű ebéd után elköltött, napsütéses délután, aminek bágyadt jókedvébe bármilyen csintalan ötlet belefér, olyan ez a film:
És Menzel nem állt meg, sőt, hozzánk magyarokhoz is egyre több szállal kötődött. Bán János főszereplésével elkészült Az én kis falum, megrendezte Carlo Gozzi Szarvaskirály című darabját a Katona József Színházban, és több magyar filmben is feltűnt színészként (úgy mint a Szívzűr, Felhőjáték, Franciska vasárnapjai, Az ajtó, Rokonok). 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.
Utolsó filmjét, a Don Juanokat 2013-ban mutatta be. Az IMDb nemzetközi filmes adatbázis szerint összesen 29 filmet rendezett. A hvg.hu-nak adott 2013-as interjúban úgy fogalmazott, az életművét megkoronázó film a temetése lesz:
Mi tehetné teljesebbé a művészetemet, mint egy pont a mondat végén?
(Kiemelt kép: Jiri Menzel Oscar-díjas cseh rendező Budapesten, 2005. Fotó:MTI/ Nándorfi Máté)
