Orosz „üzletemberek”, akiket fegyveres konvoj kísér a géphez, dölyfös urakként viselkedő gazdag kisgyerekek, a koronavírus hatásait nyögő légiutas-kísérők és reptéri személyzet – ilyen és ehhez hasonló emberi történetek és a légi ipar működése rajzolódik ki Kordos Szabolcs Airport, Hungary – Szárnyak, vágyak, magyarok című, új, bővített kiadású könyvében. Elolvastuk.
Szellemjáratok, elkényeztetett milliárdos csemeték
Nem ez az első eset, hogy Kordos olyan szakmákról, ipari szegmensekről írt, amiket egyébként nagy hallgatás övez, mert dolgozóit titoktartás kötelezi, vagy egyszerűen a saját jól felfogott érdekük, hogy ne adják ki az alkalmazóikat, vendégeiket, azok igényeit, szokásait, sztorijait. Ugyanakkor a szerző eddig mindig talált olyan alanyokat, akik név nélkül, őszintén meséltek a munkájukról, a klientúráról, meglepő, tragikus, vagy épp vicces helyzetekről. Első kötetében a Luxushotel, Hungary címűben például az ötcsillagos szállodák titkokkal teli világába vezette el az olvasókat, de írt már a taxisok tapasztalatairól, a luxus éttermek, vendéglők, pubok kulisszatitkairól, ahogy a szupergazdagok éjszakai szórakozásának feltárása sem maradt ki. Azt meséli, hogy az utóbbihoz lasszóval kellett fognia a megszólalókat, a megkeresett személyek ugyanis rettegtek attól, hogy következményei lesznek annak, ha beszélnek. Még annak ellenére is féltek, hogy Kordos anonimitást biztosított volna számukra, mint ahogy teszi azt minden egyes alkalommal, ha a forrásairól van szó.
„Hasonlóan kemény diónak ígérkezett a légi ipar embereit megszólaltatni” – meséli, amikor a könyvéről beszélgetünk, hozzátéve, hogy a legjobb riportalanyok mindig azok, akik már kiszálltak a szakmából, és nem is terveznek visszatérni, ők könnyebben beszélnek és nehezebben beazonosíthatóak.
Az Airport, Hungary először 2016-ban került először a piacra, idén nyáron pedig egy bővített, aktualizált kiadással jelentkezett a szerző, így az első fejezete mi másról is szólhatna, mint a koronavírus-járvány hatásairól. Ebben kiderül, hogyan élték meg a járvány okozta krízist a légi közlekedés dolgozói, a repülőtéri alkalmazottak, a légi személyzet. Miként emlékeznek 2020 márciusára, amikor a koronavírus-járvány a sarkaiból forgatta ki a világot és állította le a csúcsra járatott légi ipart.
„Hihetetlenül gyorsan történt minden. Először az olasz járatokról maradtak le az utasok. A repülő kétszáz fő helyett elment száznegyven utassal, aztán harminccal, majd azt vettük észre, hogy egyedül ülünk a teljes terminálban”
– mesélte Kordosnak Betti, aki évek óta check-in pultosként dolgozik, és azokról a fantomjáratokról is beszámolt, amelyek a klímaválság kellős közepén utasok nélkül emelkedtek a magasba. A cégek mindezt persze üzleti érdekből tették, vagyis a válság előtt megvásárolt, de soha nem használt jegyek árából próbálták meg betömni a költségvetésben keletkezett lyukakat.
(Fotó: Getty Images)
A repterek Hotel Ozorája
Persze a koronavírus-járvány hatásain túl még számos érdekes téma kerül kibontásra a könyvben. Olvashatunk például Csabáról, aki egy óriási tehergépet, egy Boing 747-est vezet, ő például azt meséli, hogy néha nem is akarja tudni, milyen veszélyes szállítmány pihen a raktártérben. Aztán sztorizik egy olyan kapitány is, aki privát gépekkel repül, főleg orosz milliárdosokkal a fedélzetén, akiket olykor nagyobb fegyveres konvoj kísér a repterekre, mint az egyes miniszterelnököket. Pali rengeteget keres, és extrémen gazdag embereket szolgál ki, ugyanakkor nagyon racionálisan látja a helyzetét.
„Elegánsan öltözött komornyiknak mondanám magam. Jól fizetett szolga vagyok, de csak szolga”
– mondja magáról a könyvben Pali, aki ettől függetlenül simán szembeszáll a minden pénzzel megkent utasaival, ha azok úgy akarják utasítani a levegőben, hogy azzal veszélybe sodorják a gépen lévők életét.
(Fotó: Getty Images)
Kordos azt mondja, hogy szerencséje volt, amiért a könyvéhez sikerült többféle pilótát is megszólaltatni, ugyanis őket nem könnyű szóra bírni, a munkájukból kifolyólag egyébként sem azok a csevegő típusok.
A leginkább bicskanyitogató történetek egyébként abban a fejezetben olvashatók, amelyben a magángépek utasairól esik szó. Elkényeztetett gyerekekről, akik szolgaként kezelik a légiutas-kísérőket, és akiknek a kedvéért felszáll egy üres privát gép, hogy utánuk vigyék a hiányolt ölebüket. Történetek viselkedni nem tudó újgazdagokról, elszállt sportolókról és hírességekről, azokról a milliárdosokról, akik szerint minden eladó és megvehető. Erről a világról az egyik légiutas-kísérőnek bőven van mit mesélni, ő a legbefolyásosabb és a leggazdagabbak utasokat szolgálja ki a levegőben, havi kétmillió magyar forintért.
Persze akadnak a könyvben hétköznapibb történetek is a nagy utasszállító gépek gyomraiból, vagy a fapadosok fedélzetéről: ki nem oldott futóműről, a gép mosdójában elvetélt, zokogó utasról. De a különböző fejezetekben közelebbről is megismerkedhetünk a check-in pultosok, a repülőtéri utasbiztonsági ellenőrök, a betegszállítók, és a légi irányítók mindennapjaival, ahogy azt is megtudhatjuk, hogy a
Hotel Ozora nem egy külföldi szálloda, hanem a reptéren dolgozók hívják így a terminálokat, amikor a másnapos fesztiválozó fiatalok kvázi szállásnak használják azokat.
„A rutinnapok mellett drámai események is történnek a légi közlekedés világában, és azok az emberek, akik a repülőtereken, vagy épp a gépeken dolgoznak, közelről tapasztalják a helyzetek emberi oldalát” – mondja a szerző. Ilyen sztori például az is, amikor a kapitány és a másodpilóta veszekszik és elhangzik a címbéli mondat: „Miattad fogunk lezuhanni, te állat!”
(Fotó: Getty Images)
„Onnan tudom, hogy kezdem megérteni azt a világot, amit szeretnék az olvasóknak bemutatni, hogy felismerem, amikor elkezdenek ismétlődni a sztorik. Például minden légiutas-kísérőnek vannak hasonló sztorijai a szexuálisan közeledő, az ittas, a bunkó utasról, a belső konfliktusokról, a rosszullétekről – mondja, és hangsúlyozza, hogy bár nem minden sztori kerül a könyvbe, ugyanakkor mindegyik közelebb viszi ahhoz, hogy jól átlássa az adott szegmens rendszerét, és hitelesen írjon róla. A könyveket általában fél-egy éves kutatómunka előzi meg, és több tucat emberrel készít hozzájuk interjút.
Kordos könyvei egyrészt kielégítik a természetes kíváncsiságunkat, hogy bekukkantsunk mások életébe, másrészt tükröt tartanak mind a vendégek, mind a szolgáltatók számára, hiszen a törtnétekből az is nyilvánvalóvá válik, hogy túlkapások, átverések, vállalhatatlan viselkedések mindkét oldalon léteznek. Ahogy az is világossá válik, hogy a pénzzel nem jár együtt a jó modor és az intelligencia.
