Néha újranézem a 2017-ben készült dokumentumfilmet, amely a hercegné perspektívájából mutatja be életének azt a részét, amikor a királyi család tagjaként élte a mindennapjait. Ha valaki nem látta még a filmet, de kíváncsi arra, hogy mi volt az ő verziója, keressen rá a Netflixen, vagy nézze meg itt.
Miért különleges ez a feldolgozás?
Többek között azért mert egy olyan, titokban felvett interjúsorozatból hallhatunk részleteket, amit a walesi hercegné egy közeli barátja készített 1991-ben, Andrew Morton újságíró megbízásából.
A férfi egy könyvhöz gyűjtött anyagot Diana magánéletéről, ami egy évvel később meg is jelent, és ami jócskán kiverte a biztosítékot a királyi udvarban. A leírtak megosztották a közvéleményt, volt aki pártolta Dianát, de bőven akadtak ellenlábasai is, akik kételkedtek a könyv igazságtartalmában. Az évek aztán Dianát igazolták, lassan nyilvánvalóvá vált, hogy miért érezte magát csapdában a királyi családon belül, és miért érezte úgy, hogy elvesztette a kontrollt élete felett. A hercegnét végül ez a könyv is hozzásegítette, hogy az élete új fordulatot vegyen, de sajnos ez a boldogabb, önállóbb időszak csak az 1997-ben bekövetkezett tragikus haláláig tarthatott.
20 évvel később, augusztus 31-én (a halálának évfordulóján) hazánkban is vetítésre került a szintén nagy visszhangot kiváltó Diana: Saját szavaimmal (Diana In Her Own Words) című dokumentumfilm, amelyhez a fentebb említett, titokban felvett interjúfelvételeket használták fel. Rengeteget hozzátesz a korábban megjelent könyv tartalmához és a filmélményhez az, hogy Diana hangján bomlanak ki előttünk életének epizódjai.
A hercegné kendőzetlenül mesél a legbelső gondolatairól, a legnagyobb lelki válságairól, ahogy arról is, hogy 19 évesen fogalma sem volt arról, mit vállalt azzal, hogy igent mondott Károly hercegnek.
Történetein keresztül egyértelművé válik, hogyan és milyen okokból ment tökre a kezdetektől fogva labilis lábakon álló házasságuk. Sokat elárul, hogy Diana úgy emlékszik vissza a mézesheteikre, mint az élete egyik legrosszabb időszakára, ami alatt elhatalmasodott a bulimiája.
Károly herceg és Diana hercegné esküvőjük után. (Fotó: Peter Stone / Daily Mirror / Mirrorpix / Getty Images)
Túl sok ez egy embernek egyszerre
Az archív felvételeket látva, egyértelművé válik, miért szenvedte végig a fiatalkorát, miért rajongtak érte annyira az emberek, és miért gyászolta őt az egész világ. Az arca, a tekintete pedig számos felvételen többet mesél és igazol, minden kiejtett szónál. Mert hiába viselte egy felnőtt nő ruháját, hiába kényszerítették felnőtt szerepbe,
ő csak egy 19 éves bakfis volt, aki összeroppant a ráirányuló médiafigyelem, a hercegné élettel járó felelősség, és a házasságának problémáinak súlya alatt.
A boldogtalan gyerekkorát egy boldogtalan felnőttkor követte, és a mások által irigyelt, új aranykalitkájában ezúttal is egyedül maradt a kétségeivel, a félelmeivel. A királyi család tagjai teherként, gondként tekintettek rá, akinek a bulimiája csak fejfájást okoz Károlynak…
A mesebeli románcként eladott hercegi házasság már az elejétől kezdve rohadt belülről, olyannyira, hogy Diana már a frigy napján úgy érezte, hogy csapdába esett. De kifelé a látszat mást mutatott: még a felvétel idején is azt hitte mindenki, hogy az élete mesébe illően tökéletes és boldog. Pedig Diana kapcsolata akkoriban már széthullóban volt, Károly a kezdetektől fogva csalta Kamillával (a herceg mostani felesége – a szerk.), ő pedig több mentális mélypontról is feltornázta magát.
„Létrehoztunk egy időgépet, és átélhetővé tettük a tapasztalatait” – mondta anno a Peabody-díjas Tom Jennings, a film vezető producere. És ez valóban így van, hiszen a Saját szavaimmal című film nem csak elgondolkodtat, hanem érzelmileg is durván megmozgat.
(Kiemelt kép: Diana Wales-i hercegnő 1982, Skócia. Fotó: Anwar Hussein/WireImage)
