Sok nő volt Federico Fellini életében, de szeretőiről mégis keveset tud a közvélemény. Talán azért, mert a száz éve született, világhírű filmrendező csupán egyetlen asszonyhoz volt igazán hűséges: Giulietta Masinához, a feleségéhez.
Pár hónappal végzetes agyvérzése előtt, amikor átvette az életművéért neki ítélt Oscart, beszédében egyedül feleségének köszönte meg a támogatást: „Köszönöm, drága Giulietta, és kérlek, hagyd abba a sírást!”
Az Országúton és a Cabiria éjszakái feledhetetlen főszereplője, akit „női Chaplinként” is emlegettek, csupán néhány hónappal élte túl a férjét: Masina soha nem hagyta el a rendezőt, mindvégig a múzsája, lelki és szellemi társa maradt. A maga módján a Mester is hűséges volt asszonyához: még szeretői mellől is óránként hazatelefonált, és kalandjai után mindig hozzá tért vissza, a családi otthonba. A legenda szerint halálos betegen is kikönyörögte magát egy estére a kórházból, hogy nem kevésbé beteg feleségével megünnepelhessék ötvenéves házassági évfordulójukat.
A cirkusz fényei
Kapcsolatuk kalandosan indult, és tragédiákkal folytatódott. 1942-ben ismerkedtek meg, Fellini ekkor rádiójátékokat írt, és a szó szoros értelmében beleszeretett Cico és Pallina című darabja főszereplőnőjének hangjába. Háborús idők jártak akkoriban, így olasz szokásokhoz képest nem vártak sokáig az esküvővel: kilenc hónapnyi jegyesség után összeházasodtak. Pár hónapra a szerény „hadiesküvő” után Masina leesett házuk lépcsőjéről, és elvetélt első gyerekükkel. 1945 tavaszán Federico nevű, újszülött fiuk halt meg kéthetesen, Masina gyermekágyi lázat kapott, és rövidesen kiderült: többé nem lehet gyermeke. A tragédiák szorosra fonták a pár kapcsolatát, de a veszteségek nem tették pesszimistává sem a rendezőt, sem Masinát. Közös filmjeik, az Országúton, majd a Cabiria éjszakái is azt sugallják a nézőknek, hogy az élet – minden megrázkódtatás és kudarc dacára – tele van nagyszerű, csodás, felemelő pillanattal.
