Virággal az erőszak és az előítéletek ellen

– Ha ránéztek egy ilyen öreg nénire, akkor el sem lehet képzelni, hogy valaha én is voltam olyan fiatal, mint ti. De ugye azt el tudjátok képzelni, hogy volt nekem egy testvérem? Akit nagyon szerettem, én is úgy szerettem, mint ahogy bizonyára ti is szeretitek a testvéreiteket. Ha azt mondom nektek, hála a jóistennek, ti nem tudjátok elképzelni azt, hogy milyen egy háború. Hogy azért is boldog emberek vagytok, mert nincs háború körülöttetek, ami nem azt jelenti, hogy nincs háború máshol. Ha megkérdezitek tőlem, hogy nektek mit kell tennetek azért, hogy ne is legyen háború, akkor én egyet mondok. (…) Tanulni kell. Bármilyen kellemetlen, meg sokszor talán nem is akartok. Csak a tudás segít. (…) Azt szeretném, ha minden gyerek a Földön jól élne, soha meg nem tapasztalná azt, amit nekem kellett. Azt szeretném, ha minden gyereknek lenne anyukája, apukája, szép ruhája. És ezt csak akkor lehet elérni, ha okosak vagytok és tanultok – ezek a ma 94 éves Fahidi Éva író, táncos, kortárs szemtanú, a holokauszt túlélője, a Krókusz Projekt egyik nagykövetének megindító szavai. Éva néni ezt tavaly mondta, október végén, a Dohány utcai zsinagóga előtt, ahol kisiskolások gyűltek össze, hogy átvegyék a krókusz-hagymákat, majd elültessék azokat. A projekt őszi megnyitása ugyanis minden évben ünnepi pillanat. A krókusz olyan növény, amely a téli pihenő után az első tavaszi virágok egyikeként bújik ki a földből. Harsány sárga színével, gyönyörű virágformájával felhívja magára a figyelmet, amikor a gyakran még fagyos, szürke föld felett megjelenik a bimbója.

Sárga krókusz (Fotó: Uwe Zucchi/picture alliance via Getty Images)

A főként 10-18 éves fiatalokat célzó Krókusz Projekt pedig egy olyan különleges oktatási program, amely a holokausztban megölt másfél millió gyermekre emlékezve érzékenyíti a fiatalokat, és segít megértetni velük azt a folyamatot, amelynek során az előítéletből népirtás lett. A projekt a krókusz köré épül: október végén a holokauszt másfél millió gyerekáldozata emlékére virágot ültetnek a mai kortársak – Európában mintegy százezer fiatal –, és a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak emléknapjáig pedagógusaikkal közösen, a lakóhelyük történelmi traumáira is reflektáló, saját projektben dolgozzák föl a témát. Az eredményt végül bemutatják közösségeikben és megosztják a világhálón. A Szembenézés Alapítvány – a magyar projektgazda – célja (amihez az intézményeknek ingyenes támogatást is nyújt), hogy segítsen a résztvevőknek megérteni a holokauszt és általában a népirtások lényegi közös vonását: az előítélettől a gyilkosságokig vezető utat. E mellett muníciót is szeretne adni a fiataloknak ahhoz, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a szörnyűségek. A projekt lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy könnyebben ismerjék föl a káros előítéleteket – akár saját magukban is –, és föl tudjanak lépni ellenük a maguk és mások védelmében. Hogy soha ne válhassanak áldozattá vagy gyilkossá. Amikor pedig beköszönt a tavasz, és a sárga virágok kinyílnak, azt hirdetik: egymást tisztelve, előítélet nélkül élni jó.

A Krókusz Projekt segít megértetni azt a folyamatot, amelynek során az előítéletből népirtás lett. (Forrás: Szembenézés Alapítvány)

– A kezdeményezés egy írországi szervezettől, a Holocaust Education Trust Irelandtől indult, még 2005-ben – meséli Pap Ágnes a Krókusz Projekt magyarországi gazdája, a Szembenézés Alapítvány elnöke, aki mesél arról is, hogy 2007-ben miért hozták létre a szervezetüket. Kutatóként ugyanis felelősséget éreztek abban, hogy a rendszerváltást követően elmaradt a történelmi múlttal való őszinte szembenézés, és úgy gondolták, nem formális, civil programokkal segíteni szeretnék a tények és a tények mögötti összefüggések megismerését. Az ismeretterjesztés és érzékenyítés eszközéül a megismerés-megértés-elfogadás-együttérzés alapú, egymást tisztelő párbeszédet választották. A 2015-ben jelentkező ír projekthez is azért csatlakoztak, mert koncepciójukhoz illeszkedő, pozitív hangvételű, és nem múltba, hanem jövőbe néző, mindenkit bevonó és nem kirekesztő, elidegenítő, ismeretátadási lehetőségét láttak benne. Az elnök-projektvezető számára a korszerű pedagógiai eszközök és módszerek használatának lehetősége és a a téma megközelítése együtt volt vonzó. – Ebben a kezdeményezésben a holokausztra emlékezés nem érthetetlen, a gyerekek nem találkoznak nehezen felfogható számokkal, rémisztő, és a témától inkább eltávolító hullahegyekkel. A projekt nem kelt szégyent, bűntudatot, hanem előremutat – teszi hozzá.  A Krókusz tehát olyan projekt, amely a holnapra tekint. – Én a programban a holnap lehetőségét látom – emeli ki a nőklapja.hu-nak. Pap Ágnes azt is elmondja: az eredeti, ír kezdeményezéshez tartozó programleíró kézikönyv fordítása 2016-ra készült el, amelyet az alapítványuk a magyar résztvevők számára a hazai viszonyokhoz adaptált. 
Ennek elkészítését nem bízták a véletlenre: az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézetének oktatójával, Vincze Beatrixszal együtt írták a személyiségfejlesztő emlékezetprogram pedagógusoknak szóló segédanyagát. – Óravázlatokat, foglalkozási terveket készítettünk, bibliográfiát, filmográfiát tettünk hozzá, művészeti alkotásokat, weboldalakat, civil társprojektek ajánlunk – köztük kifejezetten a Krókusz-csoportoknak szánt kezdeményezéseket is. Idén digitális fórumok használatát segítő platformokat is kigyűjtöttünk. Honlapunkon megjelentetünk minden forrást, hogy bárki használhassa, és kapcsolódhassanak egymáshoz a résztvevők. A tapasztalatcserét és az egymás közötti kommunikációt pedig a Facebookon létrehozott tanári csoport szolgálja – sorolja. – A virágültetés momentuma pedig pozitív élmény, segít abban, hogy az emlékezet-projekt közben a gyerekekben ne a depresszív érzések uralkodjanak el a téma megismerése kapcsán – teszi hozzá.
Pap Ágnes kiemeli, hogy a speciális oktatási program egyik fő célja, hogy a gyerekek megértsék a genocídiumok és a negatív előítéletek közötti összefüggést. Segíti a gyerekeket abban, hogy felismerjék magukban az előítéletet, és legyen muníciójuk arra, hogy ezekre az érzéseikre reflektáljanak. Ez a tanulási folyamat alakít ki eszközt bennük arra, hogy ha előítéletességgel találkoznak, akkor azzal szemben akár magukat, akár másokat meg tudják védeni. – A virágszimbólum használatának kettős célja van. A krókusz sárga színe a sárga csillagra utal, amelyet a zsidóknak kötelező volt hordaniuk a vészkorszakban. Ugyanakkor a kis tavaszi virág az élet szimbóluma is, és azt üzeni: „az előítélet helyett válaszd az életet!”. A krókuszokkal figyelmeztetünk, hová vezet a kirekesztés. Ahhoz, hogy meg lehessen előzni az előítéleteken alapuló gyilkosságokat, többet kell az előítéletességről tudni. Ebben is segít ez a projekt – magyarázza.

Melyek a Krókusz Projekt állomásai?

Minden évben ősszel, a Dohány utcai zsinagóga előtt, nyilvános virágültetéssel indul a program, amelyet idén október 15-ére, délután öt órára terveznek. Ezt egy tanári projektnyitó workshop követi, aztán az intézményekben folyik a munka, amit az alapítvány a helyi igények szerint támogat. A záróprogram is egy tanári workshop. A programban való részvétel ingyenes. 

Krókusz hagymák (Forrás:Szembenézés Alapítvány)

Októberben tehát az iskolák elültetik a kis virághagymákat. Ez egy országokon átívelő nyilvános esemény, a programban résztvevő diákok egyidőben oszthatják meg a közösségi oldalakon, hogy mi a kezdeményezés célja. Idén a szervezők – részben a háború végének 75. évfordulója miatt –, szélesebbre tárják a kapukat. Így nem csak iskolák, hanem bármilyen ifjúsági közösség, településvezető, aktivista, sőt óvoda jelentkezését is várják. Október elejéig lehet a programhoz csatlakozni. A kis virágok a holokauszt emléknapjára már kibújnak a földből: ekkor lehet prezentálni a projekteket, amiket a gyerekek az ültetés óta elkészítettek. Ez adja a Krókusz helyi specialitását: minden országban a gyerekek a saját lakóközösségük történelmét dolgozzák fel, reflektálva arra, milyen helyi sajátosságok jellemzik azt.
– Az eredeti ír projekt kitér arra is, hogy a gyerekek elültetik a virágot, amellyel erősítik a demokratikus, az emberi jogokra épülő európai értékeket, amelyek a II. világháború traumájából az Európai Unió létrejöttének alappillérévé váltak. E mellett mi azt is fontosnak tartjuk, hogy a résztvevő gyerekek behozzák a saját, helyi történelmüket, az ottani problémákat. Ahol Trianon miatt vannak sebek, ott azokat, ahol a kitelepítésről, téeszesítésről vannak történetek, ott pedig azokat. Mindenki, így a gyerekek is, jobban tudnak kapcsolódni a környezetükből ismert történetekhez, problémákhoz. Így könnyebben ráébrednek arra, hogy ami megtörtént a holokausztban meggyilkolt gyerekekkel, az megtörténhet velük is. Az ismeretátadás az a történelemoktatás dolga, nekünk az érzékenyítés a célunk. Nyíljon évről-évre egyre több virág Európában, emlékeztessen arra, hogy egymást tisztelve, előítélet nélkül élni jó, hogy egyre többeknek legyen kedvük csatlakozni ehhez a mozgalomhoz, hozzájárulva ahhoz, hogy a mai fiatalok soha ne váljanak az előítélet áldozataivá, ne legyenek kirekesztettek, üldözöttek, és ne legyenek gyilkosok. Holnap rajtunk lehet a sor, ha nem vigyázunk. Azoknak a fiataloknak, akik bármilyen érzékenyítő programmal találkoztak már, bővül a világlátásuk, és így kisebb az esély a rosszra. Mi adjuk a virághagymát és az oktatási segédleteket, a gyerekek a pedagógusokkal pedig megcsinálják a saját projektjeiket az ő közegük történeteit felhasználva – összegzi Pap Ágnes.
A Krókusz Projekthez tavaly már 80 intézmény csatlakozott. Az alapítvány törekszik arra, hogy minél több magyar ajkú közösséget is megszólítson: ma már román és szlovák magyar közösségek is részesei a projektnek.
– A pedagógiában fontos, hogy idő legyen mélyebb összefüggések megértésre. A virág életciklusa megadja a tanárnak azt a ritmust, hogy a holokauszt kapcsán beszéljen az előítéletekről. Amikor várjuk a hagymák kihajtását, elmegyünk a diákjainkkal a városba, megnézzük a botlatóköveket, megkeressük a helyi holokauszt-emlékműveket. Az ismeretek benne vannak a tananyagban, a Krókusz Projekt viszont abban segít minket, hogy ezek a séták, megemlékezések megtörténjenek.

A Krókusz Projekt abban segít minket, hogy ezek a séták, megemlékezések megtörténjenek. (Forrás: Szembenézés Alapítvány)

A diákok azáltal, hogy elültetik a hagymákat, ellátogatnak a helyszínekre, készítik a projekteket, s miközben várják, hogy a virágok kinyíljanak, érzelmileg is elköteleződnek – meséli Derdák Tibor szociológus, tanár, a hátrányos helyzetű roma fiatalokat érettségihez juttató Dr. Ambédkar Iskola igazgatója. Az ő intézményük az elsők között csatlakozott a programhoz.
A holokauszt oktatása nehéz, összetett feladat a pedagógusok számára. Úgy kell ugyanis történelmi ismereteket átadniuk, hogy közben a gyerekek a „szívükkel” is megértsék, mi vezetett a tragédiához.

Emlékezz!

A tanárok továbbképzésében, a korszerű tananyagok elkészítésében az egyik legaktívabb civil kezdeményezés, a 2007 óta működő Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért oktatási szervezet (zachor – héber szó, jelentése: emlékezz!) azt a célt tűzte ki, hogy oktatási programjaik, tananyagaik és kiadványaik segítségével hozzájáruljanak ahhoz, hogy a fiatalok a múltról való ismeretek megszerzése mellett érzékenyebbek, nyitottabbak legyenek egymás elfogadására. Folyamatosan dolgoznak azon, hogy olyan oktatási módszertannal segítsék a hozzájuk forduló iskolákat, pedagógusokat, amelyek a személyes perspektíva pedagógiai jelentőségére épülnek. Az alapítványon keresztül bárki számára elérhető tananyagaik fókuszában a különböző kompetenciák fejlesztése, a kritikai gondolkodás és a szociális és érzelmi tanulás erősítése áll. „Fontosnak tartjuk, hogy a tanárok, a diákok és a szélesebb nyilvánosság együttérzéssel tekint(hes)sen a XX. század drámai társadalmi eseményeire, a kirekesztés, a rasszizmus, az antiszemitizmus, az előítéletesség következményeire, és együttérző, aktív állampolgárokként, felelős emberekként döntsenek és cselekedjenek mindennapjaikban” – olvasható a küldetésükről.
Meg kell említeni egy másik, a holokausztról szóló oktató-nevelő munkában fontos szerepet vállaló szervezetet, a Dél-Kaliforniai Egyetemen működő Soá Alapítványt, amelynek egyik életre hívója a híres hollywoodi filmrendező, Steven Spielberg, aki a Schindler listája forgatásakor videófelvételben rögzítette több ezer túlélő és szemtanú visszaemlékezését. Az archívumot a Soá Túlélői Vizuális Történelmi Alapítvány őrizte, amely később a Dél-Kaliforniai Egyetemhez került, ahol digitalizálták és kategorizálták a videófelvételeket, ezzel is biztosítva, hogy elérhetőek, kutathatóak legyenek. Az Újkor.hu – A velünk élő történelem történettudományi ismeretterjesztő portál írása szerint a Vizuális Történelmi Archívum (Visual History Archive) jelenleg 55 ezer interjút tartalmaz 43 nyelven, köztük több mint ezer magyar nyelvű. Az archívum folyamatosan bővült a holokauszt anyagán kívül más népirtások túlélőivel és szemtanúival, így került be Ruanda-, Guatemala-, Nanking-, örmény-, Kambodzsa- és rohingya-gyűjtemény is.
Bár szeptembertől felmenő rendszerben új Nemzeti alaptantervet (NAT) vezetett be a kormány, az a munka, amelyet a 2012-ben, Olti Ferenc vezetésével megalakított Zsidó Közösségi Kerekasztal (ZSK) Oktatási Munkacsoportja végzett, nem múlt el nyomtalanul. Bár sok szakértő szerint az új NAT-ba kerültek kifogásolható részek, a ZSK aktivitása nyomán korábban beépült tartalmak megmaradtak az átdolgozás során is. Azaz: a zsidó történelem, a zsidó kultúra, az együttélés fontosabb részei, valamint az etnikai és kulturális sokszínűség értékei bekerültek a magyar közoktatásba. Szunyogh Szabolcs, a ZSK egyik aktív tagja a nőklapja.hu-nak azt mondja, a néhány éve befejeződött munka komoly eredményeket hozott. – Általános iskolai, szakképzésben használt és gimnáziumi tankönyveket vizsgáltunk át. Arra törekedtünk, hogy a tankönyvek szövegei lehetetlenné tegyenek bármiféle antiszemita összekacsintást. Célunk volt, hogy a tananyagból a diákok megismerhessék a zsidóság óriási teljesítményét a magyarországi polgári modernizációban. Javaslatainkra fogadókész volt a minisztérium – mondja. Szavaiból kiderül: három pont volt, amiből a ZSK nem engedett:

•  a tankönyvek mutassák be, milyen szerepük volt a zsidóknak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején (hiszen 20 ezer zsidó férfi harcolt a magyar honvédség soraiban, a szabadságharc finanszírozásában óriási részt vállaltak, a megtorlások során a zsidók kaptak egyedül kollektív büntetést Haynautól);
•  jelezzék, hogy a magyar polgári modernizációban, a dualizmusban hatalmas szerepe volt a hazai zsidóságnak;
•  szögezzék le, hogy Izrael az egyetlen demokratikus állam a Közel-Keleten.

Szunyogh Szabolcs a holokausztról szóló tartalmakkal kapcsolatban annyit tesz hozzá: korrektek a tankönyvek. Szerinte az olyan oktatási projektek, mint a Krókusz, abban segítik a pedagógusokat, hogy a történelmi események kapcsán a gyerekeket be tudják vonni a maguk körül jelenleg is zajló eseményekbe. – A projektben résztvevő gyerekek természetesen nem felelősek a holokausztért, viszont felelősek a saját gondolataikért, például azzal kapcsolatban, mint gondolnak a magyarországi romákról, a meleg emberekről. Itt kell, hogy összeálljon a fejükben, hová vezetett az előítélet, a gyűlölet: a holokauszthoz – világít rá.

(Kiemelt kép: Fahidi Éva Fotó: Horváth Benjamin )

Ha úgy érzed, az itt felvetett gondolatok közül néhány, vagy akár több is megszólított, gyere beszélgetni a Nők Lapja Szövegelő csoportjába!