Nemigen lehet homogén csoportként emlegetni az időseket, de a fiatalokat sem, hiszen annak ellenére, hogy felismerhetünk tipikus generációs jegyeket, egyetlen nemzedék sem egységes. Különösen ma nem, amikor a régi viselkedésmintákat már magukkal vitték eleink, és az emberek életkora messze meghaladja a korábbi évszázadokban megszokottat.

Az okos színészek biztosan ostromolják a kedvenc rendezőiket, hogy eljátszhassák Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájának rokonszenves férfi hősét, a természettudományos kísérleteket végző Sebők tanár urat, aki a tragikus sorsfordulóhoz érkezett, kiégett fiával szemben az aktivitást és az életszeretetet képviseli. „A test az élni akar, az a törvénye, s a józan elme is megleli az örömét mindenben. Komisz lehet, vigasztalan lehet – mégiscsak élet… Horatius egy-egy sora még mindig könnyebben ugrik elő a fejemből, mint a nukleinsav kémiai képlete, unalomból nem mentem volna neki hatvanéves fejjel, hogy újra megtanuljam az egész szerves vegytant. A halál ellen csinálom!” Rosszul ismeri Sarkadi a generációkat? A hetvenöt éves tanár harmonikusabban él, mint a harminchárom éves, látszatra sikeres, orvos fia? Nem téved az író, csak tudja, hogy az évek múlásával nem tűnik el a tartalmas élet iránti vágy, és az egyén nyolcvan felé is felelős az életminőségéért.

Új kihívás mindannyiunknak 

Régen is megöregedtek az emberek, mégis megtalálták a helyüket a családjukban, gondolhatják sokan, amikor arról hallanak, hogy egyre többet foglalkozik a tudomány az idősek helyzetével. Pedig indokolt a feléjük irányuló érdeklődés, hiszen a fejlett országokban folyamatosan nő a népességen belüli arányuk. Egy ma hatvanöt esztendős nő vagy férfi jó esetben még húszévnyi vagy ennél is több esztendőre számíthat, miközben eleink gyakran a hatvanadik születésnapjukat sem érték meg. Az élettartam meghosszabbodása olyan új kihívás, amelyre nem készültünk fel, és a kezelésében még az út elején járunk. Mivel a generációk élete szorosan összekapcsolódik, nemcsak a szenioroknak fontos, hogy hasznosan teljenek a napjaik, hanem a leszármazottaiknak is. A szülők, nagyszülők életmódja, hangulata és példája befolyásolja a gyerekeiket, unokáikat, és egy folyamatosan rosszkedvű, céltalan idős ember még akkor is megkeserítheti a fiatalabbak életét, ha jó egészségnek örvend.