A bosznia-hercegovinai Travnikban drótkerítés választja ketté az iskolaudvart. Jobb oldalán rendezett, fehér oszlopokkal díszített épület várja a diákokat, míg a balra eső részen barnára festett, a 90-es évek délszláv háborújának golyónyomaitól lyuggatott, graffitival telefirkált, málló falú épület fogadja őket. Itt tanult Elisabeth Ella Hrgić és Inas Dagoja is, akiknek megbékélést hirdető esküvői fotója bejárta a világhálót.

Elisabeth és Inas esküvői fotója futótűzszerűen terjedt el az interneten

Elisabeth horvát és római katolikus, míg Inas bosnyák muszlim. Elisabeth a kerítés jól karbantartott jobb, Inas az omladozó bal oldalán járt iskolába. Soha nem látták egymást, amíg itt tanultak, mivel külön bejáratot használtak, és az iskolai csengő a fal két oldalán egyébként is különböző időpontokban jelezte a szünetet. Csak húszéves korukban, 2014-ben találkoztak egy helyi éjszakai klubban, és egymásba szerettek. Az esküvőjük napján, 2019 júniusában fényképet készítettek az iskolaudvaron: kezüket egymásba kulcsolják a rácsokon keresztül, Elisabeth fehér ruhában a kerítés jobb, Inas a bal oldalán állva.
„Arra tanítsátok a gyerekeiteket, hogy egyformák” – Elisabeth ezzel a felirattal posztolta a képet a Facebookra, és mellé megindító üzenetet írt. „Mi ketten. Mindegyikünk a saját iskolája előtt. Egy iskolaudvaron, amely a világot két részre osztja, egy iskolaudvaron, amelyet a hatóságok kerítéssel választanak szét. A kerítés elhitette velünk, hogy elkülöníthet bennünket a másiktól, a gonoszaktól és a jelentéktelenektől. Kiskorunkban lehet, hogy hittünk nekik. De mit számít egy jelentéktelen drót, amely a hatalmasok szerint a védettséget szolgálja, a szerelemnek? A szerelemnek, amely lebontja az akadályokat, az előítéleteket, a büszkeséget? A szerelemnek, amely meglátja az embert a másikban? Az embert, akinek szíve és lelke van, húsból és vérből van, ezeregy jó tulajdonsággal és hibával rendelkezik. Olyan ember, akit a Mindenható a legszebb szálakból szőtt. Felismertük egymást. A láthatatlan kéz kettőnket választotta, hogy szeressünk, megbocsássunk, jobb világot teremtsünk, és gyermekeinket helyes és igaz emberi értékekre tanítsuk.” A posztot több ezer boszniai osztotta meg, és a balkáni térségben a napilapok is beszámoltak róla.