Szerencsés balszerencse, önellentmondás önellentmondás hátán: nem csoda, hogy még Freud is érthetetlennek minősítette az íreket.

1. A zöldnek is lehet negyven árnyalata 

A tipikus írországi tabló: fehérre meszelt falú, zsúpfedeles házikó a végtelen zöld közepén. Az egyszerű élet ezen idillje mindenütt látható Írországban – képeslapokon. A valóságban ilyen házak már alig léteznek, és ha látunk egyet, az valószínűleg tematikus kocsma, amit az előző héten nyitottak. Johnny Cash dala óta mindenki a zöld negyven árnyalatára kíváncsi Írországban, bár az intenzív mezőgazdaság és urbanizáció miatt lehet, hogy mára csak tizenöt maradt belőle. Dublinból mindenesetre jócskán ki kell mozdulni, hogy megértsük, miért kapta a hely „a smaragd sziget” becenevet.

2. Hogyan lesz egy kis országból világbirodalom? 

Apró nemzet létükre (az Ír Köztársaságnak mindössze ötmillió lakosa van) az írek hajlamosak egy világbirodalom középpontjának tekinteni magukat. Az a meggyőződésük, hogy ők irányítják az Egyesült Államokat, ami első hallásra viccesnek hangzik – mindaddig, amíg nem tisztázzuk, hogy az eddigi negyvenöt amerikai elnökből huszonkettő volt ír származású, és ma 45 millió amerikai vallja magát ír gyökerűnek. Mindez vagy döbbenetes szaporodási sikerre utal, a Kennedy család példája ezt bizonyítja (képünkön), vagy arról van szó, hogy a számtalan választható nemzet közül az írekhez tartozni menő. Bármelyik is igaz, érthető, ha pusztán statisztikai alapon az Egyesült Államok meghatározó népének tartják magukat, de ugyanez a helyzet Ausztráliával, Angliával, Skóciával, Franciaországgal (De Gaulle egyik dédanyja ír volt). Élnek leszármazottaik Dél-Amerikában (Che Guevara is ír részben), a misszionáriusok révén pedig Afrikába és Indiába is eljutottak. A végtelen ír birodalomban sosem nyugszik le a nap.