Az idei Oscar-gálán Natalie Portman színésznő egy olyan estélyi ruhát viselt, amire női rendezők nevét hímezték. Olyan nőkét, akiket nem jelöltek 2020-ban Oscarra, annak ellenére sem, hogy figyelemreméltó filmekkel álltak elő a díjátadót megelőző évben. Portman így akarta felhívni a figyelmet arra, hogy hiába beszélnek sokat az esélyegyenlőségről, a női rendezők helyzete még mindig nem valami rózsás Hollywoodban. Elég csak arra gondolni, hogy 2018-ban a 250 legsikeresebb, tehát a legtöbb pénzt hozó amerikai filmnek csak a 8 százalékát rendezték nők. Ha pedig az egész évtizedet nézzük, akkor az arány még rosszabb, csak négy százalékos.
A MeToo és a Times Up mozgalmak után több tucat hollywoodi filmes csatlakozott a Timesupx2 nevű kampányhoz, amelynek célja, hogy több női rendező kapjon munkát. Többek között Paul Feig, Amy Schumer, Reese Witherspoon, J.J. Abrams, Armie Hammer, Kumail Nanjiani, Brie Larson és Jordan Peele vállalta, hogy a következő másfél évben minimum egy női rendezőt fognak alkalmazni valamelyik projektjükhöz. Csakhogy közbejött a koronavírus-járvány, a forgatások szüneteltek, a mozik sorsa egyre kétségesebb, a filmpremierek az egyre távolabbi jövőbe csúsznak. Nagy kérdés, hogy ilyen körülmények között mi lesz a női rendezők alkalmazásáért indított küzdelemmel.

Addig is, amíg a filmipar talpra áll, vethetünk egy pillantást a már elkészült, de valamiért eddig kevés figyelmet kapott filmekre.

Így tettek a rangos filmes szaklap, a Sight & Sound munkatársai is, akik egy száz filmből álló listát készítettek The female gaze: 100 overlooked films directed by women (A női tekintet: 100 kevés figyelmet kapott, nők által rendezett film) címmel. Nem kevesebbet vállaltak, minthogy összegyűjtenek száz olyan filmet, amit nők rendeztek, de amelyek valamiért nem kaptak különösebb visszhangot, esetleg mára egyszerűen elfelejtettük őket. Pedig a  Sight & Sound szerzői szerint nagyon is megérdemelnék a figyelmet.

Nők a filmgyártás hajnalán

Alice Guy-Blaché (Forrás: Wikipédia/Apeda Studio New York)

A lista egyik nagy tanulsága, hogy a nők már a filmkészítés hajnalán sem csak színésznőként voltak jelen. Ha nem is nagy számban, de már az 1910-es években részt vettek forgatókönyvíróként és rendezőként is a filmgyártásban. Például Alice Guy-Blaché, akit az első női filmrendezőként és stúdiófőnökként tartanak számon. Vagyis inkább csak tartanának, ha jobban megőrizte volna a nevét a filmes emlékezet. Alice Guy-Blaché döbbenetesen sok, körülbelül ezer film készítésén dolgozott, akár rendezőként, akár filmgyártóként, ugyanis idővel saját filmstúdiót alapított. (Ezek a filmek természetesen a kor szokásának megfelelően rövidfilmek.) Színészvezetésben is úttörő volt: az egyik stúdió falára felakasztott egy táblát, amelyre a következőt írta: „Légy természetes!”

Dorothy Arzner író és rendező (1897 – 1979), a harmincas évekbeli egyetlen női rendezőnő Hollywoodban. (Fotó: John Kobal Foundation/Getty Images)

Egy másik rendezőnő, Dorothy Arzner több évtizedes karriert tudott befutni Hollywoodban és számos hollywoodi színésznő karrierjét indította el, többek között Katharine Hepburn és Rosalind Russell köszönheti neki első sikereit. Arzner már a harmincas években összetett párkapcsolati drámát rendezett egy nyitott házasságról (Merrily We Go to Hell). Kay Mander pedig annak ellenére forgatott közel ötven filmet, hogy egyik első producere előre közölte vele, hogy nem lesz képes irányítani egy szinte csak férfiakból álló stábot. A Sight & Sound listája Homes for the People című, 1945-ös dokumentumfilmjét dicséri, amelyben brit háziasszonyok háború utáni életébe pillanthatunk be.

Mészáros Márta és Fekete Ibolya méltatlanul mellőzött filmjei

Természetesen a lista nagy része modernebb filmekből válogat, amelyek között két magyar rendezőnő filmje is helyet kapott. Az egyik Mészáros Márta 1975-ös Örökbefogadás című drámája. Ez a film nem volt sikertelen, hiszen a Berlini Filmfesztiválon Arany Medvét nyert, de a Sight & Sound cikke szerint a rendezőnő híres Napló-filmjeihez hasonlóan nyugaton alig volt látható, így az emlékezet sem őrizte meg annyira, mint amennyire megérdemelte volna.

Az Örökbefogadásban az özvegy Kata, aki a negyvenes évei elején jár, gyereket szeretne nős barátjától, aki hallani sem akar arról, hogy a szeretőjével vállaljon gyereket. Válni sem akar, neki kényelmes így, ahogy van. Egy napon Kata megismerkedik a nevelőintézetből szökött Annával, akivel összebarátkozik, és akit elkezd segíteni. De ő is sokat kap Annától: rájön, hogy a saját kezébe kell vennie az életét, és saját gyerek helyett egy másik útban gondolkodni.

Bár a film a hetvenes évek Magyarországon játszódik, a női szerepekről, anyaságról feltett kérdései ma is ugyanolyan aktuálisak.

A másik magyar film, ami felkerült a listára, Fekete Ibolya 2001-es Chico című filmje. A Chicót a Magyar Filmszemlén és Karlovy Varyban is díjazták, de igazán nagy nemzetközi karriert nem futott be, pedig a Sight & Sound szerint megérdemelte volna. A cikk szerint az, hogy Fekete Ibolya egészen 2015-ig (az Anyám és más futóbolondok a családból című filmig) nem kapott lehetőséget újabb játékfilm rendezésére, óriási veszteség. A Chico a később, 2009-ben meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores kalandos életét követi úgy, hogy a főszerepet maga Rózsa Flores alakította. A férfi Bolíviában született, de Chilében, Svédországban és Magyarországon nőtt fel, majd részt vett a délszláv háborúban. Volt katona, színész, író, költő és publicista, egyes feltételezések szerint még az öszödi beszéd kiszivárogtatásához is köze volt.

Eduardo Rózsa Flores a Chico című filmben (Forrás: Port.hu)

„Ez a lista még korántsem végleges, de reméljük, hogy bemutat néhány nagyszerű, indokolatlanul elhanyagolt filmet, amelyet nők készítettek a világ minden tájáról” – írják a szerzők, hozzátéve, hogy nem fogják abbahagyni a mellőzött, nők által készített filmek bemutatását. Addig is innen szemezgethetünk. 

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.

(Kiemelt képünkön Fekete Ibolya és Mészáros Márta látható. Forrás: Wikipédia/Stekovics Gáspár és Nők Lapja 2017/52)