Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a Nők Lapja 2020/41. számának tartalmából:
Változások végeláthatatlan sora
Az egyetlen állandó az életünkben a változás – szoktuk emlegetni a paradoxont magunk között a szerkesztőségben, de most nemcsak mondjuk, bizonyítjuk is. Mert változnak a körülmények a munkahelyen, a lakhatási szokásokban, a baráti és családi kapcsolatokban, hogy csak néhányat említsek e heti témáinkból.
Vezető témánkat és 4 az 1-ben rovatunkat azzal indítjuk, mennyire módosul a munkahelyhez fűződő viszonyunk a 21. században. Már nemcsak úgy tekintünk egy munkakörre mint megpályázhatóra, hanem úgy is, hogy kitaláljuk magunknak. Erről szólnak a startupok. Valami olyat hozunk létre, ami eddig még nem volt, önállósulunk, a magunk urai leszünk. S mivel innentől nem egy óriásgépezet lecserélhető alkatrészei vagyunk, erőn felül dolgozunk a sikerért. Jó esetben a siker nem is marad el. De bátorság kell hozzá, és hogy még mi minden, azt járta körül Szigeti Hajni, hogy felmérhessük az utakat és a buktatókat, mielőtt belevágunk egy ilyen merész, de sokat ígérő kalandba.
Aztán teszünk egy kört a lakáskeresési szokásainknál. Leegyszerűsítve a dolgot, eddig két változat működött: vagy béreltük sok pénzért a lakást, vagy megvettük, még többért. Régen, még a múlt század közepén, elterjedtek voltak az úgynevezett társbérletek – fiatalabbak nem is nagyon ismerik a szót –, ám az ilyen kényszerű egy fedél alá terelések többnyire a lakók egymás őrületbe kergetéséről szóltak. Manapság viszont, újragondolva a közösségi együttélésben rejlő lehetőségeket, jó hangulatú lakóközösségek jönnek létre, melyek már sok nyugat-európai városban divattá váltak, és ahogy Hulej Emese bemutatja, Budapesten is egyre többen követik ezt a példát. Idegenek vagy ismerősök teremtenek közösségi életteret – ez a cohousing.
És már át is térhetünk az újabb változásra, amelyről Lélek rovatunkban írunk, arra, hogy a barátságnak, a kapcsolati tőkének egyre nagyobb szerep jut életünkben. Olyannyira, hogy lassan háttérbe szorítja a családi, rokonsági kötődéseket, a fiatalok inkább a kortársak tanácsaira támaszkodnak, s nem feltétlenül a hozzátartozók segítségére.
Tehát szépen, lassan életünk majd minden területén újrateremtődnek azok a társas kapcsolatok, kötelékek, amelyeket korábban megváltoztathatatlannak gondoltunk. Persze, mint minden változás, ez is számos veszélyt, kiszámíthatatlan fordulatot rejt magában. De hát az élet erről szól. Változások végeláthatatlan soráról. Ebben az örökké zajló folyamban kell megtalálnunk önmagunkat, belső harmóniánkat. Nehéz feladat. De legalább nem unalmas.
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
