Mi történt?
Egy friss kutatás kimutatta, hogy a kimagasló intelligenciával kapcsolatos előítéletek a nők akadémiai sikereinek egyik akadálya. A többség szerint a nők lehetnek szorgalmasak és okosak, de zsenik nem.
Miért fontos?
A nők világszerte alulreprezentáltak a STEM területeken (STEM angol rövidítésből összeálló mozaikszó: Science, Technology, Engineering, and Mathematics, azaz a reáltudományok), és az igazán rangos akadémiai pozíciókban. A kutatókat már régóta foglalkoztatja az, hogy ez a különbség hogyan és miért jön létre, egy friss vizsgálat újabb válaszokat ad a jelenség megértéséhez.
Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:
- A férfi és a női agy különbségei nem magyarázzák ezeket az óriási különbségeket. De akkor mi?
- Nyúl Boglárka – a négy kutató közül az egyik – mesél a nőklapja.hu-nak, pontosan mit és hogyan kutattak, és mik a legérdekesebb eredmények.
Fontos kutatást végzett négy fiatal kutató – köztük egy magyar – arról, hogy meg lehessen érteni, miért van akkora különbség nők és férfiak között a STEM területeken, illetve a nők miért annyira alulreprezentáltak a rangos akadémiai pozíciókban. Inna Ksenofontov (Hageni Egyetem, Németország), Alexandra Fleischmann (Kölni Egyetem, Németország), Rotem Kahalon (Tel Aviv-i Egyetem, Izrael) és Nyúl Boglárka (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyarország) egy nyári egyetemen álltak össze kutatócsoporttá és tervezték meg a kutatásukat. – Két éve az Európai Szociálpszichológiai Társaság (EASP) szervezett egy olyan konferenciát, amelyre a világ minden tájáról érkeztek szakemberek. Az egyik workshopban mi négyen, akik egyébként is a társadalmi nem szociálpszichológiai aspektusaival foglalkozunk, együtt dolgoztunk, és ott állt össze, hogy folytassunk le egy több lépcsős kutatást a témában – meséli a nőklapja.hu-nak Nyúl Boglárka, hozzátéve, hogy a fő kérdésük az volt: vajon a zsenialitással összefüggésben álló vonások mennyire vannak átfedésben a női illetve férfi nemi szereppel.
A zseni csak férfi lehet?
– Szerettük volna megtudni, hogy a zseniális ember képe jobban eltér-e a hagyományos női nemi szereptől. Ha igen, az egyfajta devianciaként értelmezhető a nő részéről a nemi szerephez képest, így csökkentve annak az esélyét, hogy a nőt megfelelő jelöltnek lássák az adott munkában, illetve növelve az esélyét, hogy hátrányokat tapasztaljon meg. A feltevésünket, miszerint a zsenialitás egyfajta deviancia, öt kutatásban vizsgáltuk meg, kitérve arra, hogy a nők hogyan észlelik saját magukat, és hogyan észlelik őket mások – fejti ki a fiatal kutató. A kísérleteket megelőző tervezési fázisban a kutatócsoport tagjai feltárták az előzményeket, hiszen e tárgykörben is számos tudományos publikáció született már. Nyúl Boglárka és kutatótársai abból indultak ki, hogy a kimagasló intelligenciához (amely alatt a kutatók az átlagnál lényegesen magasabb, veleszületett intelligenciát értik, nevezhetjük zsenialitásnak is) kapcsolódó nézeteknek is nagy szerepük van a különbségek kialakulásában. Miért? Mert az emberek a zsenialitást sztereotipikusan inkább férfiaknak tulajdonítják, mintsem a nőknek. – A kiemelkedő intelligenciájú nőkre inkább azt mondják hogy, a sikerért keményen dolgoznak, szorgalmasak, és nem azt, hogy zsenik. A környezetük is ezt érezteti velük, de ők maguk is így gondolnak magukra – fogalmaz Nyúl Boglárka, akire a kutatást megelőzően nagy hatással volt egy Science-ban (a világ egyik legfontosabb tudományos folyóirata – a szerk.) megjelent érdekes cikk is. – A cikk bemutatta azt a kutatást, amiből kiderült: a gyerekek már 6 éves korukra megtanulják, hogy igazán okosak csak a férfiak lehetnek, a nők maximum kitartóak és szorgalmasak. Ez az eredmény szíven ütött minket. A saját kutatásunkban ezért az is motivált minket, hogy ez a gyerekkorban kialakult kép a későbbiekben hogyan módosul vagy rögződik – mondja Nyúl Boglárka.
A négy kutatónő kidolgozott egy kutatási tervet, amellyel 2019-ben megnyerték az EASP Seedcorn támogatását. – A projektben új megközelítést javasoltunk a STEM területeken megjelenő nemi különbség megértésére. Megvizsgáltuk, hogy a „zseni” és a nőkről alkotott kép közötti eltérés a nemi szerepek közötti különbségekre vezethető-e vissza – fogalmaz.
A kutatásból aztán kiderült: az emberek a zsenialitást inkább férfias vonásnak észlelik és negatívabban reagálnak a zseniális nőkre.
Az is kiderült, hogy amikor az emberek „magyarázkodnak” a magas intelligenciájuk miatt, vagyis kvázi bagatellizálják a zsenialitásukat, az nem nemhez köthető, hanem inkább az emberek által elfogadott nemi szerepekhez. – Ezt úgy vizsgáltuk, hogy adtunk egy zseniális emberről szóló leírást a vizsgálatban résztvevőknek, és megértük őket, társítsanak ehhez az emberhez tulajdonságokat. Mi megadtuk ezeket a tulajdonságokat, volt köztük nőkhöz köthető, például gondoskodó, kedves, és férfiakhoz köthető vonás, mint az ambiciózus. Azt találtuk, hogy a briliáns elméhez inkább maszkulin vonásokat kötöttek a megkérdezettek. Az is kiderült: a briliáns férfihoz és az átlagos férfihoz társított tulajdonságok sokkal inkább megegyeztek, mint a briliáns nőkhöz és az átlagos nőkhöz kapcsolt vonások. Volt egy másik kísérleti helyzetünk is. Ebben azt vizsgáltuk, hogyan viselkednének az emberek, ha egy munkahelyi szituációban derül ki egy nőről, hogy kiemelkedő szakmai díjjal rendelkezik, tehát briliáns elme, és mi van akkor, ha ez egy férfiról derül ki. Azt találtuk, hogy sokkal kevésbé akarunk kapcsolatba kerülni egy briliáns elmével munkahelyi környezetben akkor ha az illető nő – magyarázza Nyúl Boglárka.
A kutatás eredményei rámutatnak arra, hogy a nők alulreprezentáltsága a tudományos területeken és a zsenialitással összefüggő pozíciókban azért van, mert a zsenialitás egy maszkulinnak észlelt vonás. Továbbá, a zsenialitással kapcsolatos meggyőződések nem csak intellektuális képességet és adottságot érintenek, hanem magukba foglalják azokat a meggyőződéseket, amelyek arról szólnak, hogy milyen vonások szükségesek ezeken a területeken a siker eléréséhez – többnyire olyanok, melyeket az emberek a férfi nemi szereppel kapcsolnak össze. Következtetésképpen, a zsenialitás azoknál tud könnyebben kifejezésre jutni, akik jobban tudnak azonosulni a hagyományos férfi nemi szereppel. Ha ugyanis nőként kifejezésre juttatod, akkor azzal megsérted a női nemi szerepet, hiszen maszkulinabb vagy, mint „kellene”, és akkor negatívabban reagálnak rád.
– Egy fontos üzenete a kutatásunknak, hogy a zsenialitás fogalmát át kéne értékelnünk úgy, hogy ne nemtől függő legyen. Úgy tűnik, hogy a hagyományos nemi szerepek gátolják a nők sikerét a zsenialitással kapcsolatban álló területeken, emellett ugyanígy tesznek a zsenialitást övező kulturális sztereotípiák is.
A zsenialitás sztereotipikus ábrázolása még mindig fellelhető az oktatási intézményekben, könyvekben és a médiában, melyre tökéletes példa az Agymenők című sorozat.
Habár egyre több kimagasló intellektusú női példakép jelenik meg a médiában is, ezeknek a példaképeknek egyrészt közelieknek kell lenniük, másrészt olyanoknak, akikhez kapcsolódni tudnak lányok és nők, annak érdekében, hogy azonosulhassanak velük – olvasható a kutatás összefoglalójában.
Az eredmények tükrében érdemes felidézni azt az elemzést, amelyet tavaly készített Lannert Judit és Nagy Beáta szociológus. A Szociológiai Szemlében megjelent cikkükben rámutattak, hogy bár a magyar felsőoktatás 2012-ig erőteljesen bővült és ezzel együtt a női hallgatók száma már meghaladja a férfiakét, mégsem csökkent a tudományterületek közti nagyarányú horizontális nemi szegregáció. E mellett az is látható, hogy a tudományos pályán való elindulás kevésbé nyilvánvaló alternatíva a nők számára, még azokon a területeken sem, ahol egyértelmű az egyetemi hallgatók között a női többség. Ennek okai már általános iskolában markánsan jelen vannak. – A közoktatásban aktívan tetten érhető a rejtett tanterv működése, azaz azok az utalások, amelyek kijelölik a nemek helyét a társadalmi valóságban. Ezzel a nemekre lebontott, rutinszerűen reprodukált és továbbadott hagyományos világképpel az oktatási rendszer megerősíti a lányok és fiúk hagyományos szerepét, egyszersmind befolyásolja a saját magukról kialakított önképet is – írja Nagy Beáta és Lannert Judit, akiknek a megállapításait egy új, tudományos eredmény is magyarázza már, azaz a briliáns elméhez való sztereotip viszony.
Ha ezek a tudományos pályán meglévő óriási különbségek csökkennének nők és férfiak között, az biztosan növelné a hazai innovációs potenciált is, hosszú távon növelné az ország versenyképességét is.
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
(Kiemelt kép: Getty Images)