Mi történt?
Louise Glück amerikai költőnek ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia.
Miért fontos ez?
Mert Louise Glück költészetében egy fájdalmas, de rideg és szellemes szépséggel teli világ tárul fel előttünk, ami egyszerre nagyon személyes, mégis univerzálisan emberi.
Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:
- Milyen magyar gyökerei vannak Louise Glücknek?
- Milyen veszteségek alakították a költészetét?
Ez a meddőség
az aratásé vagy a dögvészé.
És az ablakból kihajló asszony,
kinyújtott kézzel, mint aki fizet,
és a magok is,
tiszták, aranylók, hívogatnak:
Gyere ide
Gyere ide, kicsike
És előkúszik a lélek a fából.
– szól Louise Glück hamarosan időszerű verse. A Mindenszentek Nagy Márta Júlia fordításában olvasható végig itt. Louise Glück költészete azért lett most aktuális, mert csütörtökön Stockholmban kihirdették, hogy ő kapja 2020-ban az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint
összetéveszthetetlen költői hangjáért kapja, amely zord szépségével egyetemessé teszi az egyéni létezést.
Eddig 12 versgyűjteménye jelent meg, valamint a költészetről szóló esszékötetei. Mindegyiket a világosságra való törekvés jellemzi – idézte a Nobel-bizottságot az MTI, a gyerekkort, a családi életet, a szülőkhöz és a testvérekhez fűződő szoros kapcsolatot sorolva Glück költeményeinek központi elemei közé. Verseiben az én azt vizsgálja, mi maradt az álmaiból és illúzióiból, és a bizottság szerint Louise Glücknél pedig senki sem néz szembe keményebben az én illúzióival. „Noha soha nem tagadná életrajzi hátterének jelentőségét, mégsem lehet rá vallomásos költőként tekinteni. Az egyetemességet keresi, és ennek során mítoszokból és klasszikus motívumokból merít ihletet, ezek jelen vannak majd minden művében. Dido, Perszephoné és Eurüdiké – az elhagyott, a büntetett és az elárult – álarcok egy átalakuló én számára, egyszerre személyesek és egyetemesek.”
És valóban, szép példa erre az a verse, amiben testvére elvesztéséről ír, és hogy hogyan hatott ez az anyjukra – ezt Branczeiz Anna fordításában olvashatjuk magyarul (a teljes verset pedig itt):
Valami meg is változott: amikor a húgom meghalt,
anyám szíve olyan
nagyon hideg, rideg lett,
mint egy apró vasmedál.
Aztán úgy tűnt, a húgom teste
mágnes. Éreztem, ahogy húzza
anyám szívét a földbe,
hogy növekedhessen
A betegségtől a költészetig
Kapcsolódó
Még hogy ne lettek volna nagy filozófusnők!
Louise Glück New Yorkban született 1943. április 22-én. Apai nagyszülei az Egyesült Államokba emigrált magyar zsidók voltak, akik élelmiszerboltot nyitottak New Yorkban. Louise szülei már gyerekkorában megismertették vele a görög mitológiát és olyan klasszikus hősnők történetét, mint Jeanne d’Arc – ezek hatása pedig később a költészetében is megmutatkozott.
Tinédzserként anorexiás lett, ami rányomta bélyegét a kamasz éveire és a fiatal felnőttkorára. Egy esszéjében később azt írta, hogy a betegségben utólag azt a törekvést látja, hogy függetlenedni akart az anyjától. Máskor a betegségét nővére elvesztésével kötötte össze, aki még az ő születése előtt meghalt. A kezeléseiről így fogalmazott Proofs & Theories című kötetében:
Megértettem, hogy valamikor meghalok. Amit élénkebben, zsigeribben tudtam, az az volt, hogy nem akarok meghalni.
A Columbia Egyetemen tanult, ahol költészeti műhelyeken is részt vett, akkori tanárait, Léonie Adamset és Stanley Kunitzot meghatározó mentornak tartja a költői pályáján. Első kötete, a Firstborn (Elsőszülött) 1968-ban jelent meg – erről most a Nobel-díj kapcsán úgy nyilatkozott, hogy kéri azokat, akik most ismerkednének meg a költészetével, ne az első kötettel kezdjék „hacsak nem akarnak megvetést érezni”.
A mélységes bánat és az újjászületés költője
Fontos fordulópont az életében az tűzvész 1980-ban, ami elpusztította a vermonti otthonát és benne minden ingóságát. E veszteség hatására kezdte írni azokat a verseket, amelyek a The Triumph of Achilles (Akhilleusz diadala) című 1985-ös kötetében jelentek meg. Ez és az Ararat (Ararát) című 1990-es kötete egyre nagyobb olvasói figyelmet irányított rá, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem nemzetközileg is.
Utóbbi gyűjteményben költészetének három jellegzetessége egyesül, hogy aztán későbbi írásaiban is visszatérjenek: a családi élet témája, a zord intelligencia és a kifinomult kompozíciós érzék. A megtévesztően természetes hangvétel szembeszökő, a versekből szinte brutálisan őszinte képeket látni a fájdalmas családi kapcsolatokról, nincs nyoma a költői ékességnek. Az Ararat című kötetről még 2012-ben is azt írta Dwight Garner kritikus a The New York Timesban, hogy „az amerikai költészet legbrutálisabb és legszomorúbb könyve az elmúlt 25 évben”. A Parodosz című nyitó vers utolsó versszaka így szól Fenyvesi Orsolya tolmácsolásában:
Arra születtem,
hogy nagy misztériumok
szemtanúja legyek.
Most, hogy már láttam
születést és halált, sötét
ízükből tudom, hogy ezek
bizonyságok, nem
misztériumok —
Az Araratot a mérföldkőnek számító The Wild Iris (A vad írisz) követte, amiért 1993-ban Pulitzer-díjat is kapott. Máig ez az egyik legnépszerűbb és a kritikusok szerint is legjobb kötete, amiben kerti virágokat szerepeltetve egy kertésszel és egy istenséggel beszélget az élet természetéről. A Nobel bizottság szerint a radikális változások Glück verseiben metsző humorral és szellemességgel is társulnak, ami a Vita Nova című kötetében érhető tetten. 2004-ben jelent meg October című kötete, amiben a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokra reagált, a tőle megszokott módon: az ókori mítoszokból merítve tárta fel a trauma és a szenvedés arcait. Averno című 2006-os gyűjteményét Perszephoné mítoszának látnoki interpretációjaként méltatta a Nobel-testület. A kötet címét egy Nápolytól nyugatra lévő kráter adta, amely az ókori rómaiak szerint az alvilág bejárata volt. A költő a legutóbbi, 2014-es Faithful and Virtuous Night (Hűséges és erkölcsös éjszaka) című gyűjteményéért megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. Ebben a kötetben Glück figyelemreméltó kegyelemmel és könnyedséggel közelít a halál motívumához.
Az irodalmi Nobel most és az elmúlt években
„Személyes, belemegy a lelkünkbe, annyira nekünk szól, hogy az elképesztő. Nem tudja az ember kikerülni. Rettenetesen erőteljes és iszonyú őszinte”
– mondta Louise Glück lírájáról az MTI-nek Gyukics Gábor, aki először fordított az amerikai költő verseiből magyar nyelvre a 2007-ben megjelent Átkelés című kötetben. Gyukics szerint Louise Glück akadémiai költő, verseit azonban mindenki megérti: „A legegyszerűbb ember is, ha egy versét elolvassa, azt mondja, hogy ez velem is megtörtént. Ugyanakkor tökéletesen van megírva, hibátlan.”
A 77 éves költő kétszer volt házas, egy fia született. Jelenleg adjunktus a Yale Egyetemen. Ő a tizenhatodik nő, akinek odaítélik a Nobel-díjat. A díjjal 10 millió svéd korona is jár (kb. 342 millió forint), az átadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik. Az idei alkalom viszont a koronavírus-világjárvány miatt jóval egyszerűbb lesz.
Louise Glück sajtótájékoztatót tart az otthona előtt a Massachusetts állambeli Cambridge-ben 2020. október 8-án, miután megkapta az irodalmi Nobel-díjat. (Fotó: MTI/AP/Michael Dwyer)
Az irodalmi Nobel-díj elmúlt évei elég viharosra sikerültek. 2018-ban egy zaklatási botrány miatt nem osztották ki a díjat, ezért tavaly kettőt is adtak. Az egyik díjazott viszont az az osztrák Peter Handke lett, aki markáns kritikákat kap a délszláv háborúról szóló írásai miatt, illetve hogy beszédet mondott az emberiesség elleni bűntettekkel, háborús bűnök elkövetésével vádolt egykori jugoszláv elnök, Szlobodan Milosevics temetésén.
(Kiemelt kép: Louise Glück a National Book Awards-on, 2014. november 19, New York City. Fotó: Robin Marchant / Getty Images)
