Hipnózis. Legtöbbünk csak olvasott róla, például Thomas Mann Mario és a varázsló című elbeszélésében, vagy látta filmekben, és általában valamilyen negatív érzés társul hozzá. Van, aki hisz benne, van, aki tagadja, Bányai Éva pedig kutatja. Hogy tudományos szinten a lehető legjobb célra használhassa fel. Szegő András interjúja.
– A lelkem mélyén szívből irigyeltem önt. Úgy képzeltem, hogy mágikus tekintettel ránézett a tanáraira, meghipnotizálta őket, és egyes helyett ötöst adtak, míg engem a bamba tekintetemre rendre megbuktattak.
– Sajnos nem tudom megerősíteni a teóriáját, ugyanis mindig szerettem tanulni, hipnotizálás nélkül is kitűnő tanuló voltam, úgy is végeztem az egyetemet.
– Akkor ránéz hipnotikusan a hentesre, és ő nem csap hozzá mócsingot a húshoz, míg nekem rendre hozzácsap.
– Látja, ezzel is szerencsém volt, mert nekem szebbet adott a hentes, még kislánykoromban is, mint édesanyámnak. Később aztán elmondta, kinézett engem, hogy majd a fia felesége leszek, és így akarta elkezdeni a családi szálak alakítását…
– Én meg csinos lányokat próbálok az utcán hipnotizálni, hogy én vagyok Alain Delon.
– És gondolja, hogy valóban boldogabb lenne-e, ha valami tudatmódosító trükkel esetleg ideig-óráig hatást tudna rájuk gyakorolni, aztán ahogy elmúlna, kiderülne a csinos hölgyek számára, hogy mégsem ön Delon, és csalódottan faképnél hagynák, mint a sicc?