Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a Nők Lapja 2020/42. számának tartalmából:
Múltunk kincsei
Amikor az édesanyám annyi idős volt, mint most én, már nagymama volt, a fiam egyéves születésnapját ünnepeltük. Rendszeresen jelen volt az életünkben: hintáztatta az unokáját a kertben, játszott vele, télen hóembert építettek, és ha kellett, elment érte az óvodába. Amikor a barátnőimmel akartam néha találkozni, gondosan vigyázott rá. A nagymamám pedig vonatra ült, eljött vidékről a fővárosba, és miközben karjában tartotta a négyéves dédunokáját, együtt néztük a hömpölygő Dunát a budai Várból. Ma sokszor az jut eszembe, hogy vajon ehhez hasonló élmények megadatnak-e majd nekem. Anélkül, hogy véleményt formálnék a családalapítás idejének kitolódásáról, mindenkinek azt kívánom, ugyanilyen szép élményeket élhessen át a családjával. Akkor csak éreztem, ma már tudom, hogy a kapcsolataikat ápoló, egymást segítő generációk gondolkodása mindennél fontosabb a harmonikus családi élethez. És sosem elég az az idő, amit egymásra szánhatunk! Ha elakadok a főzésben, biztos, hogy az anyukámat hívom telefonon, ha viszont a számítógépemen nem működik egy funkció, akkor a fiamat kérem, hogy magyarázza meg, mit rontottam el. Ügyesebben vezet autót, tájékozódik, gyorsabban vásárol be, mint én, viszont engem kér, hogy főzzem meg a kedvenc ételét. Ez kétirányú folyamat, mindannyian tudunk tanulni egymástól.
A Nők Lapja idén 71 éves, és ma már nem kell a gépindulásra kimenniük a kollégáknak a nyomdába, mert az újság digitális eszközökkel készül. Az újságírók kíváncsisága azonban a női és férfi sorsok, a világban történő események iránt ugyanolyan, mint régen. Nyitott, elfogadó, sokszínű világot tárnak elénk. A múltunkat ezúttal több írásunkban is megidézzük: megfőzzük az elmúlt évtizedek ételeit újragondolva, és megmutatjuk, hogy többek között a nyolcvanas–kilencvenes évek holmijai ma is divatosak, egy kicsit másképp viselve. Felelevenítjük a legnépszerűbb címlapokat kedvelt sztárjainkkal, megemlékezünk egy neves fotós kollégánkról a munkáin keresztül, Vadas Zsuzsa beavat bennünket a legizgalmasabb riportélményeibe. Igaz, hogy most otthonról dolgozunk a járvány miatt, mégis egy szellemi közösséget alkotunk. Ahogy az olvasóink is, akik egymásnak adva lapunkat éltetik történeteinket. Köszönjük a bizalmukat!
Eszes Andrea, vezetőszerkesztő
