Régen a lányok előtt precízen kijelölt életszakaszok álltak, ma már azonban sokkal színesebb a kép. Az életkor nem határozza meg, kinek mi az aktuális feladata, sokkal több múlik az egyén tervein és hajlandóságán.
Mészáros-Gyarmati Viktória (29) családanya
Gimnáziumi szerelméhez ment feleségül, az egyetem után, fiatalon családot alapítottak, a gyerekek között nagyon kicsi a korkülönbség – és neki pont így tökéletes.
– A pécsi állam- és jogtudományi karon végeztem levelező tagozaton, mert mellette dolgoztam. Tizenhét évesen ismerkedtem meg a férjemmel, hamar megvolt az eljegyzés, majd sokkal később, huszonnégy évesen az esküvő, és jöttek egymás után a gyerekek. Ez sablonosnak tűnhet még úgy is, hogy nálunk mindez határozottan korábban történt, mint manapság szokott. Mi a kicsik születése előtt kiutaztuk, kiszórakoztuk magunkat, ezért sokkal könnyebb volt a gyerekneveléssel együtt járó lemondásokat kezelni, egyáltalán nem jelentett nehézséget. Bevallom, féltem a gyerekvállalástól, úgy gondoltam, amint lehet, viszem a kicsit bölcsibe, én pedig megyek vissza dolgozni. Egy gyereket akartam, de még csak három hónapos volt Konrád, amikor már mondtam, hogy legalább egy testvér kell még, és a bölcsit sem lehetett többé szóba hozni előttem. A lányunk, Kira tizenhat hónappal a bátyja után született, nagyon örülünk, hogy kicsi a korkülönbség köztük, mert így nemcsak testvérek, de barátok is. Hiszek abban, hogy a gyermek első éve az anyáé, akkor velem kell lenniük, nem is „passzoltam le” őket, nem hiányzott, hogy eljárjak, az ő napirendjükhöz igazodva szerveztünk programokat, kirándulásokat. Időközben megszereztem a jogosítványt, élvezem, hogy néha elmegyek valamelyik barátnőmhöz. Remek életünk van itt vidéken, Nagykanizsától tizenhét kilométerre, Miháldon. Mindenkinek olyan szomszédokat, barátokat kívánok, amilyenek nekünk vannak, igaz, álláslehetőségekben nincs nagy választék. Kicsit aggódom amiatt, hogyan térek majd vissza a munka világába, egyelőre nem látom, miképp tudom majd megoldani, hogy időben végezzek, rendesen el tudjam látni a háztartást, és ne csak egy óra jusson a gyerekeimre.