Szerencse? Tengernyi ész? Szépség? Érzelmi intelligencia? Kedvesség? Vagányság? Szerénység? Rafinéria? Alkalmazkodóképesség? Humorérzék? Felfokozott szexuális étvágy? Sok pénz? Mi kell ahhoz, hogy egy szingli rátaláljon arra, akit tartósan szeretni tud, akitől őszinte szeretetet kaphat, s akivel érdemes leélnie az életét, de legalább egy jelentős szakaszát? Valószínűleg rosszul döntünk, ha egyetlen összetevőt választunk ki, hiszen mindenre akad ellenpélda. Ismerek gyönyörű, okos szingli lányt, akit már a harmadik kedvese hagy el, találkoztam hatalmas termetű, barátságtalan feleséggel, aki a férje meg az érte rajongó kedvese között őrlődött, és állítása szerint kamaszkora óta ragadnak rá a férfiak. Nincs egyetlen válasz vagy szabály. Ennek ékes bizonyítéka, hogy nem hozott áttörést az a többtonnányi segítő szakirodalom – könyvek, filmek, színdarabok, életvezetési tanácsok –, ami az utóbbi időben elárasztotta a világot, de az az ellenszenves, lesajnáló hozzáállás sem, amivel szintén találkoztam az utóbbi években. Képviselői ítélkeznek, közben elfeledkeznek arról, hogy a szinglik többsége nem jókedvében él egyedül, de arról is, hogy akadnak olyanok, akik akkor érzik jól magukat, ha senkihez sem kell alkalmazkodniuk. Ez nem bűn, ez egyeseknek állandó, másoknak átmeneti állapot. A szingliket övező közhangulat hatására jelentette ki nemrégiben egy negyven felé járó riportalanyom a félresiklott kapcsolata után, hogy a rokonai már ácsolják számára guillotine-t, mert egy „antinő”, aki nem tud „férfit fogni”, tehát gyereket sem fog szülni, meg sem érdemli, hogy éljen. Mindez 2020 őszén… Szóval nagy a zavar, és gyakran királyol az ítélkezésre kész butaság.
Segít-e ezen, hogy elkészült az első hazai szinglitérkép? Valószínűleg igen, talán tisztábban fogunk látni. Például figyelemre méltó a térkép elkészítőjének, dr. Rövid Irén szociológusnak az a megállapítása, miszerint a hazai szinglik többsége férfi, és a 20–39 éves egyedülállók többsége Budapesten él, de magas az arányuk Szegeden, Debrecenben és Pécsett is. Ennek fényében érdemes lenne nekiállni az egyedül élő, nagyvárosi férfiak alaposabb megismerésének (kutatásának?), mert eddig elsősorban a nők botlásait elemeztük. E sorok írójának meggyőződése, hogy kiszolgáltatott, alárendelt kapcsolatban élni keservesebb, mint egyedül, ám azt is szeretném sugallni, hogy a szerelmet meg lehet őrizni, és egy hozzánk illő, igazi társ a szövetségesünk is, akivel könnyebb és sokkal szebb e gyakran nehéz élet. Jó lenne tudni, hogyan vélekednek erről a férfi Bridget Jones-ok!

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.