Sokat tesznek azért, hogy az épített környezet harmonikus, innovatív, az átlagosnál magasabb színvonalú legyen. Az Építészfórum internetes felületén hétről hétre mutatkoznak be az építészek különböző munkáikkal, hogy ezzel rálátást adjanak és irányt mutassanak a hazai kultúrában. Mi is gyakran böngésszük oldalaikat, ugyanakkor figyelemmel kísérjük a Média Építészeti Díját, amely immáron 16 éve a védjegyük.
Tavaly abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy tagja lehettem a MÉD zsűrijének, és meglepődve tapasztaltam, mennyire értékes a magyar építészet, és hogy olyan rejtett kincsek között élünk, amiket érdemes megmutatni. Idén hogyan alakul a válogatás, hány terv érkezett a versenybe?
KD: Szeptember 15-éig közel 90 tervrajz, 57 épület, 24 épített környezeti alkotás – többek között családi ház, középület, felújítások és közösségi tér – anyaga érkezett be, amik tavaly szeptember vége óta jelentek meg az Építészfórum oldalán, tehát mondhatjuk, hogy újak. Ezekből most nem lenne szerencsés példákat említeni vagy kiemelni egyet-egyet, mert még nem hirdettük ki a finalistákat.
Mi határozza meg, hogy milyen dokumentált épületek kerülhetnek fel az oldalra, illetve utána a versenybe?
SK: Hogy mi kerül publikálásra az Építészfórumon, azt mi ketten döntjük el Danival, mi vagyunk a főszerkesztők, ezt a felelősséget mi vállaljuk. Már publikált munkákkal lehetett nevezni a versenyre, ebből válogat elsőként egy nemzetközi zsűri, majd egy nyilvános eseményen novemberben a médiazsűri. Az építészet is egyfajta nyelv, amit lehet magas szinten művelni, és lehet középszerűen. Ahogy más hivatásoknál, itt is vannak értékes, izgalmas megoldások, ahogy vannak kevésbé jók is. Minket a minőség érdekel. Viszont nyitottak vagyunk sokféle irányba, nemcsak új építésű házakra, de felújításokra, átépítésre, köztéralakításokra is, és a kisebb léptékű munkák, így egy ideiglenes építmény, installáció, belsőépítészeti munka vagy a közösségi építés is érdekel bennünket. Közösségi építés pár éve a MÉD finalistái közé is bejutott: a Kőzúgó HídON projekt egy patak felett átívelő hidacska Gyergyócsomafalván Erdélyben. Ilyenkor nemcsak a folyamat eredménye érdekel bennünket, hanem az inspiráció, a kísérletezés és az alkotótevékenység maga. A tervek kategóriában, így az építészhallgatók diplomamunkáiban és a pályázatokban a szociális érzékenység még mindig meghatározó. Idén a Kopp Mária Intézet kiírt egy bölcsődepályázatot, arra sok terv készült, de évek óta most először készült hajléktalanszállóra is terv a BME Lakóépület-tervezési Tanszékének kiírására, az Alföldi utcába. Az utóbbi harminc évben nem történt ilyen tervezés Magyarországon. Ugyanilyen erősen jelenik meg az építészeti tervekben a természettel való szimbiózis igénye, például volt téma a futás és az építészet kapcsolata, vagy az erdei iskolák kialakítása.
KD: Az utóbbi években említésre méltó jelenség az örökségi beruházások számának növekedése. Az örökségvédelem alatt pedig nem csupán a történeti műemlékek vagy a századforduló épületeit értem, de a Kádár-korszakban épült lakótelepek vagy középületek újragondolását is. Azt érzékeljük, hogy ezen a téren is izgalmasabbá válnak az elképzelések, és hogy a fiatal korosztályt érdekli, az ember hogyan viszonyul az épített környezethez. A diplomák esetében jellemzően emberközpontúbb, humánusabb gondolkodás tud megjelenni, mint a valós beruházások tervezésénél, amikor belép a beruházó, a kivitelező, a költségszámítások, akkor ebből kevés marad általában.
Tulajdonképpen mi a legfőbb szempont, amikor egy-egy épületet, házat kiválasztotok? Milyen a magyar építészet nemzetközi megítélése?
