„Nemcsak a fotográfiában voltál fény, hanem hétköznapi értelemben is, maga az élet szeretete, hedonista, a legjobban élni szerető ember a föld kerekén. Vajon valóban elképzelhető-e olyan húzása a sorsnak, hogy annak a lapnak a hasábjain köszönök el tőled, amely által az életem egyik alapvető pillérévé váltál?” Lánya, Benedek Róza Muriel emlékezik nevelőapjára, Szebeni Andrásra.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
