A skandinávok évek óta azon listák élmezőnyében szerepelnek, amelyek azt vizsgálják, hol a legboldogabbak az emberek. Persze ehhez nyilván hozzájárul a hatalmas jólét, amiben élnek, illetve az, hogy minden állampolgár jogosult az ellátásokra, függetlenül munkaügyi vagy családi állapotától. A húgom, Kriszti egy norvég tech cégnél dolgozik, 11 éve él Oslóban, már az egyetemet is ott fejezte be, így általa volt szerencsém egészen közelről és egészen sokszor szemügyre venni a norvég mindennapokat. Anikó barátnőm pedig már 5 éve Izland lakója, így az egy fokkal zordabb szigetország szokásairól is sokat hallottam. Cinikus nép a magyar, az biztos, de néha, cinizmusomat levetkőzve is csak nevetni tudok azon a szürreális idillen, ami a skandinávokat jellemzi. Senki sem ideges, a legtöbben mindig jól érzik magukat, és nem szoronganak apró-cseprő dolgok miatt, hiszen tudják, előbb-utóbb úgyis minden megoldódik.
Ebbe a pozitív attitűdbe pedig az sem rondít bele, hogy télen alig néhány órán át van világos, és a hőmérséklet néha egészen alacsonyra süllyed: a norvégok ilyenkor felveszik a gyapjúszettet, nyakukba csapják a dizájner sálukat és már kinn is vannak.
A tél a barátunk! – a szerző maga
Ugyan Oslo városában, elhelyezkedése miatt nem különösen hidegebbek a telek az itthon megszokottnál, ráadásul a klímaváltozás miatt egyre kevésbé jellemző, hogy folyamatosan hideg legyen és havazzon télen, de azért be tud még keményíteni Holle anyó a főváros környékén is. Testvéremmel mindketten imádjuk a telet és a hideg időt, gyerekkorunk óta síelünk, a szánkózást pedig a nyári pancsolásnál is jobban szerettük, így Kriszti számára nem okozott semmilyen nehézséget a skandináv tél, rögtön magáénak érezte a norvégok időjáráshoz való viszonyát is – ahogy én is mindig azonnal akklimatizálódok, amikor meglátogatom. Itthon néha képes vagyok 10 fokban is sápítozni, de ott áprilisban is boldogan csatolom fel a sífutólécet vagy ülök ki télen egy kávézó teraszára. És amikor rám tör a nem is olyan hidegben való elégedetlenkedés, mindig emlékeztetem magam arra, hogy mit tanultam a skandinávoktól, és hogy mennyire igazuk van. Tehát visszatérve Oslóba: a hideg nem okozott gondot testvéremnek, ami viszont gyökeresen megváltozott számára, amióta ott él, az az, hogy sokkal több időt tölt kinn a szabadban, mint itthon.
Det finnes ikke dårlig vær, bare dårlige klær!
„Van a norvégoknak egy mondása, ami úgy szól, hogy nincsen rossz idő, csak rossz öltözet, azaz det finnes ikke dårlig vær, bare dårlige klær – mondja Kriszti, ezzel szinte össze is foglalva a skandinávok télhez való hozzáállását. – Nemcsak kiránduláshoz öltöznek rétegesen, hanem a mindennapok során is. A gyapjúból készült darabok nagyon fontosak, ezek akkor is melegen tartják az embert, ha esetleg megizzadt kirándulás, sífutás vagy éppen a busz után rohanás közben.” Hogy ez mennyire igaz, azt én is igazolhatom, az elmúlt 11 évben rengeteg aláöltözővel bővült a téli ruhatáram. Egyik karácsonyra kaptam húgomtól egy merinói gyapjú aláöltözetet, ami gyakorlatilag egy vékony, hosszú ujjú pulóver, de inkább póló, mert ránézésre nem tűnik túl vastagnak, na de nem úgy viselve! És ugyan én is viszketek a gyapjúból készült termékektől, ezzel nincs ilyen bajom a finom szövésnek köszönhetően.
Tóth Kriszti
A ruházat tehát igen fontos, nagyságrendekkel javítja az ember közérzetét, ha nem fázik és nem érzi testén a jeges szelet.
Ugyan ez evidensnek tűnik, de a magyarok számára az egész télutálat abból jön, hogy fáznak, mégpedig azért, mert képtelenek vagyunk normálisan felöltözni. Vannak barátnőim, akik nem is hajlandóak, mert a vastag ruházatban nagyobbnak tűnnek, így aztán a lehetőségét sem adják meg maguknak arra, hogy megszeressék ezt az egyébként csodás évszakot.
Saueskinnt és pinnebrødöt mindenkinek!
„Nagyon tipikus látvány a norvég kirándulóknál a birkabőr, a saueskinn, amit itthon leginkább szőnyegként láthatunk a lakásokban – említi Kriszti a skandinávok egyik alapvető trükkjét. – Ha ilyet látsz valakinél, tudod, hogy kint fog aludni. Maguk alá terítik és garantáltan nem fáznak. Ezt egyébként a bölcsődékben és óvodákban is használják, simán kinn alszanak a kisgyerekek a mínuszokban is, mindegyik alatt ott a báránybőr.
Több kisgyerekes ismerősöm mesélte, hogy most a járvány miatt a gyerekek gyakorlatilag egész nap kint vannak az udvaron az oviban és bölcsiben.
Pinnebrød (Forrás: Getty Images)
Érdekes módon nem is lesznek betegek, egyszerűen azért, mert nagyon vastagon be vannak öltöztetve.” De a felnőttek is sokat vannak kinn, télen ugyanúgy kiülnek a parkokba vagy éppen a kávézók teraszára. Még este is képesek kint ücsörögni a mobil tűzrakóhelyek mellett. Az is jellemző, hogy ilyenkor sütögetnek: „Nagyon szeretik a pinnebrødöt, ami gyakorlatilag egy kenyérke – meséli testvérem lelkesen. – Otthon elkészítik a tésztát, dobozba teszik, viszik magukkal például kirándulni, majd a tésztát feltekerik egy nyársra és egész gyorsan elkészül a kis kenyerük. Nemcsak finom, de jó program is ezt megsütni. Egy másik tipikus látvány, még Oslóban is, hogy télen is képesek fürdeni a tengerben. Elterjedtek a vízen úszó szaunák, beülnek, majd beugranak a jeges vízbe, nem érdekli őket, hány fok van odakinn. A gombászás is kedvelt foglalatosság, ez olyasmi, amit Magyarországon is remekül lehet űzni.” Programajánlatnak is pompás ez, csak aztán ne felejtsük el az összegyűjtött finomságot bevizsgáltatni gombaszakértővel!
Gluggaveður van? Sebaj, kiránduljunk!
Volentics Anikó öt éve él Izlandon. Azelőtt igazi nyári lány volt, de mára a legnagyobb izlandi hidegben is képes órákon át túrázni. „Van egy kifejezése az izlandiaknak, a gluggaveður, ami azt jelenti, hogy ablakidő. Amikor kinézel az ablakon és úgy néz ki, mintha jó idő lenne, de közben nagyon hideg van és fúj a szél. De az ablakidő nem tart vissza senkit attól, hogy kiránduljon. Itt Izlandon megint kijárási korlátozások vannak, így gyakorlatilag mindenki csak kirándul, hiszen ez az egyetlen jó módja annak, hogy kellő távolságban, de mégis emberek között lehessenek. Amúgy is sokat járják a természetet, de most tényleg mindenki a szabadban van, amikor csak teheti. Fiatal baráti társaságok ezt csinálják most buli helyett, családok kisgyerekkel, idősebb rokonokkal zokszó nélkül 3-4 órás túrákra indulnak.
Volentics Anikó
Nemcsak jó szórakozás ez, de edzésnek sem utolsó – hívja fel Anikó a figyelmet a nem elhanyagolható mellékhatásra. – Figyelem az okosórámat, a múltkor 1000 kalóriát égettem egy hosszabb túra során. Ez kivált három komolyabb edzést is.”
A csinos öltözködés lehetőségének hiánya az izlandiakat sem zavarja, elvégre az egyetlen logikus lépés a hideg időben a jó vastag, réteges öltözet. „Egyébként pedig már csinosan is fel lehet öltözni, még túrázáshoz is – kontráz rá Anikó a gondolatra. – Az izlandiaknak van egy saját ruhamárkája, a 66˚North, ami halászoknak készített először munkaruhát, aztán kinőtte magát, tavaly pedig bevásárolta magát a márkába az a cég, amelynek tulajdonosa a Chanelt is birtokolja, így most már egyre több helyen kapni ezeket a cuccokat a világban. De nemcsak ők gyártanak jól kinéző ruhákat, szóval ez már nem lehet kifogás az ellen, hogy az ember kimenjen a szabadba” – summázza Anikó.
Volentics Anikó
Érezd a hyggét és tanuld meg élvezni a telet!
A hygge az utóbbi évek egyik legmenőbb szava lett, különösen a téli időszakban. A dánokra jellemző igazán, de természetesen a többi skandináv nemzet is e szerint él, főleg télen. A szó egyébként komfortot, kényelmet, melegséget, ízlelést, örömöt jelent és amúgy norvégul is hygge. Leginkább olyan értelemben használatos, hogy egy kényelmes, meghitt elégedettség érzés, vagyis jóllét (két l-lel). Hygge, amikor gyertyafény és egy karácsonyi égősor fényében beülsz a fotelbe egy könyvvel, pokrócba bugyolálva és teát vagy forraltbort kortyolgatva. Hygge az a biztonságos, remek érzés, amikor a gyerekkori barátaiddal borozgatsz és régi emlékeket elevenítetek fel, miközben kint csendben csepereg az eső.
Ez a jóllét érzés olyasmi, amit igazán könnyű filozófiába ültetni, különösen, ha az ember északon él, ahol a tél zord és sötét.
Hygge (Forrás: Getty Images)
„Szinte minden norvég lakásban van kandalló, na az aztán ezer százalékra viszi fel a komfortosság és hygge érzetét – mondja Kriszti. – A legtöbb lakásban meleg fényű lámpák vannak, amit télen rengeteg égősorral és még annál is több gyertyával tesznek még hangulatosabbá. Télen az utcákat is feldíszítik fényekkel, annál is jobban, mint amit otthon megszoktunk, és nem is szedik le vízkereszt után sem, hiszen elsődlegesen nem a karácsonyhoz tartoznak, hanem a sötét, téli időszakhoz. Igazán barátságos így a város, akkor is, ha már délután 2-kor sötét van.”
Az a meghitt, meleg kényelmesség érzés, amit télen varázsolhatunk otthonunkba nyáron nem is volna értelmezhető, így már csak ezért sem szabad bántani szegény telet. Mivel ezen a télen úgy tűnik, a járvány rendesen velünk marad, én azt mondom, kövessük a skandinávok példáját és örökös elégedetlenkedés helyett öltözzünk fel rendesen és rétegesen, és élvezzük a szabadban töltött időt. Ne érdekeljen, hogy nézünk ki, vegyük fel a meleg bakancsunkat és élvezzük a természetet, ha már a megszokott társasági programjainkat nélkülözni kell. Éljük meg tudatosan a telet, keressük benne a hyggét és adjunk hálát a hópihékért (ha lesznek), hiszen lehet, hogy a leszármazottaink már azt sem fogják tudni, milyen érzés a ropogó havon sétálva hatalmasakat szívni a tiszta, jeges levegőből. Én személy szerint alig várom már az első havat vagy az első esős novemberi estéket, amikor takaróba bugyolálva nézem a lámpák fényében az esőt. Ja, hogy napközben elázunk és hideg is van? Kit érdekel, mondanák erre a skandinávok! Vegyél fel egy esőkabátot. Különben is, ha kint rossz az idő, annál jobban érzed majd magad, amikor hazaérsz.
(Kiemelt kép: Getty Images)
