November elsején indul a „Száraz November”, vagyis a „kreatív mentál-fitness az élethosszon át tartó örömért, a magasabb életminőségért és a generációkon átívelő jó hírnévért”. Nos, a kreatív mentál-fitness ne rémítsen el senkit sem: a Kék Pont Alapítvány immáron ötödik alkalommal hirdeti meg ezt a kihívást, amelynek lényege, hogy egy teljes hónapig kerüljük az alkoholos italokat.
Egy hónap pia nélkül?
Első hangzásra nem is olyan elrettentő, egyszerűnek tűnik megállni ilyen rövid ideig, mégis, érdekes önismereti utazásnak lehetünk részesei, ha kipróbáljuk. Van egy barátom, akinek például tükröt tartott ez az egy hónap: megtudta belőle, hogy amiről azt hitte, „csak” napi 1-2 pohár bor a munka után (és ez „simán belefér”), az már a függés kapuja. – Amikor belevágtam, már az első három nap után éreztem, mennyire kívánom, hiányzik, és muszáj lemennem a boltba italért – mesélte. Így derült ki számára, hogy az alkohol már részévé vált a mindennapjainak.
Magam is kipróbáltam már a novemberi szárazságot. Nekem az derült ki, amire igazán soha nem gondoltam: ittasan az emberek mennyire kínos helyzeteket teremtenek maguk körül. Én például egy Száraz Novembernek köszönhetően határoztam el, hogy
konferencia után, ismeretlen vagy alig ismert kollégákkal nincs piálás.
Ezt korábban nem tekintettem szabálynak, de amikor egyik évben, tartva a szárazságot, józan résztvevője voltam egy workshop utáni közös kollegiális „lazulásnak”, láttam, hogyan veszítik el az önkontrolljukat egymást amúgy alig ismerő munkatársak. Ennek imidzsromboló kockázata van, sőt, kínosabbnál, kínosabb következményekkel járhat akár egy későbbi munkavállalásra nézve is. Sok olyan ismerősöm van, aki az egy hónapos szárazságot elbukta, és így derült ki számukra, hogy az alkoholfogyasztásukat nem tudják kontroll alatt tartani. Ha kiderül. Mert az önbecsapás nagy úr. Ilyenkor jönnek a magyarázkodások: „annyira nehéz időszak volt az életemben, hogy muszáj volt innom”, vagy: „sértődés lett volna, ha kihagyom ezt a szülinapi koccintást, pont most lett XY kerek évfordulós”. De a kedvencem: „tulajdonképpen minek is kínzom magam ezzel a hülyeséggel, nem is vagyok alkoholista, kínlódjon a Száraz Novemberrel az, akinek nincs elég baja”. Ha belevágsz, nem fogsz csalódni: tényleg sok mindent megtudsz majd magadról. Ha nem sikerül tartani, akkor érdemes elgondolkodni, vajon milyen okok állnak a háttérben. Az alkohol ugyanis az egyik legaddiktívebb kábítószer, még akkor is, ha a fogyasztása a magyar társadalom mindennapijaiba már annyira beivódott, hogy fel sem tűnik, mennyire veszélyes tudatmódosító szer.
Jó dolog történik
A Száraz November nevű kihívásnak minden évben van egy központi témája. Két éve a nők ivásának speciális vonásaira akarták felhívni a figyelmet, tavaly arra, milyen jellemzői vannak a diákok ivási szokásainak. Idén nem kellett külön keresni a témát, hisz adja magát: a koronavírus-járvány és az alkoholfogyasztás összefüggései. A Száraz November egyik életre hívóját, Dávid Ferenc szociológust, a Kék Pont Alapítvány munkatársát kérdeztük.
Hogyan hatott az alkoholfogyasztási szokásainkra a járvány, a karantén? Sokan azért nyitnak ki otthon egy üveg italt, mert a kijárási korlátozások, szabályok miatt ez maradt az egyetlen lazítási lehetőség.
Nincsenek magyarországi, csak angliai adatok, de azt kell feltételeznünk, hogy nálunk is hasonló folyamatok zajlanak. Az alkoholfogyasztás megváltozása nem egyirányú elmozdulás. Az emberek más és más okok miatt isznak. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, amikor alkohollal kapcsolatos kampányokról beszélgetünk, hogy biztos mindenki a problémái miatt iszik. De ez nem így van. Vannak, akik azért isznak, de vannak, akik a szórakozás miatt, vannak, akik rutinszerűen, mert ez volt az életük ritmusa. De ezek a rutinok most megváltoztak. Maga az elmozdulás is kettősséggel jellemezhető: a fiatalabbak, a 20-25 éves korosztály körében, amelynek a lezárások miatt egyszer csak otthon kellett maradnia, csökkenni fog az alkoholfogyasztás mértéke. Hiszen ők nem fognak otthon alkoholt inni, és ez akár radikális csökkenést is jelenthet. Míg azok, akik korábban nem ittak sokat, a home office-ba kényszerülés miatt kicsit megemelik a mértéket. Nehéz modellezni ezeket a változásokat. Maga az a helyzet, ami kialakult, bizonytalan. Nem tudjuk, hol a vége, és azt sem, milyen egzisztenciális kérdésekkel nézünk szembe. Bezártunk, kevesebb az emberi kapcsolatunk. Az ilyen típusú stresszes helyzeteket sokan oldják alkohollal. És ebben a rendszernek is van szerepe: azokban az országokban, ahol korlátozzák a kocsmába jutást, biztosan kevesebbet fognak inni az emberek, mint ott, ahol nyitva vannak ezek a helyiségek. Óvakodnék attól, hogy azt mondjuk, otthon az emberek többet isznak, mert ez nem lenne igaz.
Az viszont kiderül az adatokból, hogy azok az emberek, akik a mentális problémáik miatt isznak, többet fognak inni – és ebből következően a mentális problémáik is erősebben fognak jelentkezni.
Az angliai adatok alapján mondhatjuk azt, hogy azoknak, akik már alkoholfüggők, romlik az állapotuk a járvány miatt?
Ha azok, akik súlyos alkoholhasználati zavarral néztek szembe már a járvány előtt, elérték a mélypontot és pont a lezárásokkal egyidőben, márciusban döntöttek úgy, hogy változtatni akarnak, azok elkéstek: a lezárások miatt már nem tudtak bekerülni a kezelő helyekre. Ez nagyon fontos, mert eleve a megmaradásáért küzd az egészségügyi rendszer. Az egész ellátórendszer ki van élezve, hiszen egy járvánnyal kell szembenéznie. Az, aki most szeretne változtatni az életmódján, csak online felületeken kaphat segítséget. Az online felületek azonban eleve társadalmi egyenlőtlenséget tükröznek, nem tudja mindenki igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat.
A hozzátok fordulók mennyire panaszkodnak arra, hogy nem tudnak rálépni a rehabilitációs utakra?
A Kék Pontnál átálltunk az online konzultációkra, s nálunk nincs is ilyen típusú ellátás. Amikor átálltunk az online-ra, úgy érzékeltük, hogy van, aki szívesebben és könnyebben kér segítséget így, mert egyszerűbb egy csetet elindítani, mint lenyomni a drogambulancia kilincsét. Itt is azt látjuk, hogy nincsenek egyirányú folyamatok. Nem lehet a jelenlegi helyzetet könnyen magyarázni. Ami szerintem a legizgalmasabb benne, hogy ebből a bizonytalan helyzetből ki lehet-e jobban kerülni. Komoly kihívás, hogy valamiképp az előnyünkre formáljuk, bármennyire nehéznek tűnik is.
Az idei Száraz November nem csak önismereti utazás, hanem egy immunerősítő eszköz is. Hiszen most fordulunk bele a hideg évszakba, ilyenkor kezdődik el a megfázásos megbetegedések időszaka, ha nem iszunk alkoholt, azzal az immunrendszerünknek is jót teszünk.
Azt is meg merem kockáztatni, hogy a helyes magatartás otthon maradni és nem inni alkoholt. Ha valaki törekszik arra, hogy csak az egzisztenciájához szükséges dolgok miatt hagyja el az otthonát, ráadásul nem iszik, akkor sokkal jobb stratégiát követ, mint aki kockázatosan él, szórakozni jár és alkoholt fogyaszt. Éles különbség alakul ki a két életmód között.
Amikor elérkezik a felső légúti megbetegedésekkel sűrűn tarkított időszak, jön a hideg, gyakran találkozunk azzal a szokással, hogy „megelőző jelleggel” pálinkával kínálnak. Sokan azt hiszik, a kisüsti jót tesz, fertőtleníti a torkot.
A pálinka és az alkoholos torokfertőtlenítés a legkomolyabb támadás a szervezet ellen. Az alkoholnak eleve van sejtpusztító hatása, ami a pálinkában koncentráltan van jelen. Ha valaki egy sejtpusztító anyagot koncentráltan öblöget a torkában, és azt hiszi, ettől jobb lesz a szervezetének, tévedésben van. A jelenlegi tudományos diskurzus azt mondja: nincs az alkoholnak olyan jótékony hatása, amire biztonságosan használható. Kétség kívül oldja a szorongást, képes ellazítani, de ezt nem tekinthetjük pozitív hatásnak. Érthető, ha valaki egész nap maszkban van, és attól való félelmében, hogy bármikor megfertőződhet, vagy éppen már belefáradt az egészbe, esténként kinyit egy sört, mert attól tud ellazulni, ezt el kell fogadnunk. Van, akinek ez megnyugvást ad.
De fontos látni: jelenleg olyan tulajdonságainkat kell megerősítenünk, mint a józan ítélőképesség, a racionalitás, a következetesség, az öngondozás, a felelősségérzet.
Ha valaki ezek mentén a tulajdonságok mentén halad, akkor a megküzdési stratégiája sikeresebb lesz, mint annak, aki feladja, s azt mondja, „úgyis mindegy, akkor igyunk!”. Idén a Száraz Novemberben különös hangsúlyt kap az egyéni felelősség. Oké, magamra maradtam, nem tudok számítani a korlátozó intézkedésekre, ha bekerülök az egészségügyi rendszerbe, arra sem tudok számítani, mert túl van terhelve, tehát rajtam is múlik, hogyan fogom ezt átvészelni. Ilyen szempontból a száraznovemberezés idén még izgalmasabb is lesz, mert két fronton arat sikereket egyszerre.
Kiknek szól a Száraz November?
Ebben a kihívásban fontos elem, hogy én, aki belevágok, kerüljek tisztába azzal, mi a helyzet velem és az alkohollal. A száraznovemberezés kezdő pontja: havi négy alkalmas ivás. Vagyis, ha valaki hetente egyszer iszik, érdemes megnéznie, mit történik vele ebben az egy hónapban, mikor fog sóvárogni az alkohol után, mikor fog neki hiányozni az ivás. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt mondjuk, a nagyivók is szálljanak be, azok, akik becsapnak egy vagy másfél üveg bort esténként, hogy megnézzék, menni fog-e a leállás. Ha menni fog, akkor jó esetben azt mondhatják, hogy még van kontroll. Akkor ezt a kontrollt meg lehet erősíteni. Ha viszont nem megy, és nagyon nem megy, vagyis az elején elbuknak, akkor nincs kontroll. A jelenlegi tudásunk alapján a kontrollt nem lehet újratanulni. Ott a józanság felé kell elmozdulni. A kontrollvesztés azt jelenti, hogy próbálom ugyan tartani a határt, de nem megy. Ez nem csak azt jelenti, hogy megiszom egy felest, és másnap máshol ébredek. Nem, ha valakinek nem megy a 30 nap alkohol nélkül, és már a második-harmadik nap után csúszka van, akkor azzal érdemes foglalkozni. Józannak maradni csak józanul lehet. De ez lehet pozitív folyamat, hiszen az ember végre számot vet magával, és elindul a felépülés útján. Aki megcsinálja a Száraz Novembert, és volt előtte valamilyen szintű alkoholfogyasztása, nem ugyanaz az alkoholfogyasztó lesz, mint annak előtte volt. Visszarendeződik majd az ivása, de másként fog tekinteni magára, hogy végigcsinálta.
Ez az elmúlt évek tapasztalata?
Igen! A legizgalmasabb karakterek azok, akik végighancúrozzák az egész évüket: vannak benne józan és piás szakaszok. Állandóan ezt játsszák. Nem mennek el egy bizonyos sáv, a mértékletesség erényének gyakorlása felé. Ami azt jelenti, hogy nem függeszted fel a fogyasztásodat, hanem kontrollálod. Sokkal nehezebb megtartani magunkat ezen a középső sávon. Három-négy Száraz Novembert követően azért látjuk, hogy vannak, akiknél komolyan kúszik vissza a moderált mederbe az alkohol, de nem tűnik el az életükből.
Gyűjtitek a visszajelzéseket valahol, hogy ki hol tart a megküzdésben, ki mennyire sóvárog, hogyan győzi le a vágyát?
Idén van egy ZOOM csatornánk, csinálunk minden pénteken egy beszélgetést, hívunk vendéget is.
A támogató Facebook csoport megmarad?
Persze! A Száraz November egymás között elnevezésű Facebook csoport a legnagyobb kincsünk. Ott konkrétan emberek egymásnak segítenek a nemivásban. Ez a magyar csoda! Felépülők találnak közösségi színteret, ahol nem függőkkel beszélgetnek. Ez a csoport az igazi Száraz November esszencia. Nem tudjuk, pontosan hányan vesznek részt benne, nem tudjuk monitorozni, mi történik a résztvevőkkel. Meg kell lennünk abban a hitünkben, hogy jó dolog történik. Olyan ez, mint amikor kilövünk egy rakétát, és nem látjuk, hová megy. De kiszámoltuk a pályáját – egyszer csak meg fog érkezni.
(Kiemelt kép: Unsplash)
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
