Talán még a film készítői sem sejtették, hogy a Szabó Magda regényéből készült Pilátus ennyire sikeres lehet külföldön. Dombrovszky Linda tévéfilmjét november elsején, vasárnap este mutatták be a Duna Televízióban, de a tévés premiert már megelőzte egy sor sikeres fesztiválszereplés. A film január óta járja a világot, a Milánói Filmdíjon (MIFF Awards) a legjobb film mellett négy másik kategóriában is díjazták, többek között a főszereplője, Hámori Ildikó nyerte el a legjobb színésznő díját.
Később a Los Angeles-i South East European Filmfesztiválon is nyert a Pilátus, de versenyez a 44. Mostra Sao Paolo Filmfesztiválon és a szófiai, filmadaptációknak szervezett Cinelibri Filmfesztiválon is. Itt olyan rendezők munkái mellett mutatják be, mint Francois Ozon vagy David Lynch. A filmet vetítették már többek között Argentínában, Puerto Ricóban, Venezuelában, novemberben Hágában és újabb amerikai fesztiválokon versenyez (Dallasban és New Yorkban többek között).
De ami ennél is fontosabb, hogy nyáron beválogatták a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-díjért versenybe szálló alkotások közé, a Foreign Language Film Series 2021 elnevezésű programba. Ez azt jelenti, hogy február 3-án bekerülhet a legjobb idegen nyelvű film kategória öt jelöltje közé. Ha ez így lesz, akkor február 28-án még el is nyerheti a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének díját, a Golden Globe-ot. A filmnek szeptemberben amerikai forgalmazója is lett, így a hazai tévés bemutató és a fesztiválszereplések után nagyobb nyilvánosságot is elérhet.
Konfliktusok a szőnyeg alatt
Szabó Magda egyik legsötétebb, legkeserűbb regényének főhőse Anna (Hámori Ildikó) egy idős, vidéki asszony. Amikor meghal a férje, a lánya, Iza (Györgyi Anna) úgy dönt, hogy magához költözteti Budapestre. Iza sikeres és jómódú orvos, aki tágas, modern lakásban él, bejárónő takarít és főz rá és mostantól az édesanyjára is. Iza úgy gondolja, hogy itt az ideje, hogy az anyja csak pihenjen, szórakozzon, hogy ne legyen gondja semmire. Csakhogy Anna nem érzi jól magát a tétlenségben, az idegen városban, egész nap egyedül. Kitörési kísérleteit azonban a lánya csírájában elfojtja, és nem érti, hogy az anyja miért nem értékeli az erőfeszítéseket, amiket érte tesz.
Egyik nő sem rossz szándékú, arról sincs szó, hogy ne szeretnék egymást, mégsem találják a másikhoz vezető utat.
Anna számára teljesen idegen a lánya gondolkodása és a magánéletét a hivatásának alárendelő életmódja. Iza pedig értetlenül áll édesanyja vallásossága és szerinte korszerűtlen és egészségtelen szokásai előtt. Az sem segíti a közeledést, hogy mindketten őrizgetik a sérelmeiket. Anna azt, hogy mindig is úgy érezte, hogy a lánya az édesapját szereti jobban, míg Iza azt nehezményezi, hogy az anyja a válásuk után is jóban maradt, sőt, igazi szeretettel fordul Iza volt férje, Antal (Terhes Sándor) felé. Ezekről a tüskékről azonban nem beszélnek, maximum célozgatnak rá, de a konfliktusok a szőnyeg alatt maradnak.
Hiába figyelmezteti Izát pszichológus barátja, Domonkos (Szikszai Rémusz) – aki a regényben egyébként író, de a filmben új szakmát kapott –, hogy az anyjának nem drága ajándékokra és wellness programokra van szüksége, Iza nem hallgat rá. Nem érti, nem tudja elfogadni, hogy az édesanyját más teszi boldoggá, másra vágyik, mint amit ő nyújt neki. Nem látja azért sem, mert nem igazán lát tovább a saját boldogtalanságánál, amelyért többek között, kimondatlanul persze, az anyját is okolja.
Minél rosszabbul érzi magát, annál inkább hallgat róla
Szabó Magda regénye a hatvanas évek Budapestjén játszódik, de film készítői áthelyezték a történetet a mába. Ez egyfelől teljesen rendben van, hiszen a történet örök érvényű, jól szeretni ma pont olyan nehéz, mint hatvan évvel ezelőtt. Ugyanakkor pont emiatt akadnak olyan kis zavaró részletek, mint Iza luxuslakása és bejárónője. A regényben Iza jómódját, modernségét egy folyóvízzel és távfűtéssel felszerelt lakótelepi lakás jelenti, míg a filmbeli nagypolgári otthont elnézve felmerül az emberben, hogy egy egyedül élő orvosnak vajon miből is futja erre? Ugyanilyen furcsán hat, hogy Iza magázza az édesanyját, mert ami a hatvanas években általános volt, az ma szinte már egyáltalán nem jellemző. De a lényeg, a történet magva persze változatlan maradt így is.
Iza Györgyi Anna alakításában hátborzongatóan hideg. Nem lepődnék meg, ha ezek után felajánlanának a színésznőnek egy horrorfilm főszerepet, annyira hideglelős minden egyes, egyébként kedvesnek szánt mondata.
A néző folyton azon töri a fejét, hogy mikor, mivel bántották meg ezt a nőt ennyire, mitől lett ilyen zárkózott, keserű.
A film persze ad némi magyarázatot a válással, de Iza karaktere annyira kemény, hogy nem okolható kizárólag csak ezzel a viselkedése. A könyv előnyben van a filmhez képest, ott beleláthatunk Iza fejébe, jobban megérthetjük a motivációit, ha megszeretni nem is tudjuk.
Kettejük közül egyértelműen Anna a szerethetőbb alak, az áldozat, de az ő makacs hallgatása mögött sem csupa szívjóság rejtőzik. Anna sem képes jól artikulálni a lánya felé, hogy mire vágyik, hogy mire van szüksége. Minél rosszabbul érzi magát, annál inkább hallgat róla. Kegyetlenül ismerős, generációk óta hordozott minta ez, amit ebben a végtelenül szomorú történetben a fiatalok sem tudnak megtörni. Hámori Ildikó játéka is ezt emeli ki, az összeszorított szájú, „csak azért sem mondom, találd ki, ha tudod” attitűdöt.
A személyes tapasztalatok nyoma
„Talán nem tévedünk, ha az elbeszélt történet mögött a szerző személyes tapasztalatainak nyomait is keressük” – írta a regényről Jelenits István piarista szerzetes, író arra utalva, hogy Szabó Magda maga is egy hivatásának élő, kiemelkedően sikeres nő volt, ellentétben az édesanyjával, aki a kor normái szerint elsősorban a családjáért élt. Ők is nehezen találták egymás felé az utat, bár a viszonyuk jóval melegebb lehetett, mint Iza és Anna kapcsolata.
Az utóbbi években egyre több szó esik a különböző szeretetnyelvekről, a szülő-gyerek kapcsolatok buktatóiról, az öröklött minták felülírásának lehetőségeiről. Talán ezek hatására remélhető, hogy Szabó Magda ma még fájdalmasan aktuális története idővel megkopik.
A Pilátus ettől még remek regény marad, a belőle készített film pedig tisztességes adaptáció két nagyszerű színésznő játékával, de olyan jó lenne, ha egyszer múlt időben írhatnánk a bennük ábrázolt kapcsolat sémáiról.
(Kiemelt kép: jelenetfotó a Pilátus című filmből)
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
